Hill's

5.rész

*Adam szemszöge*
Iszonyat jó érzéssel tölt el hogy Rosalieval lehetek és hogy megcsókolhattam. Még mindig vannak kétes érzéseim iránta amit magam sem tudok hova tenni.

~
~Rosalie szemszöge~
Egy székben ülök megkötözve, magatehetetlenül. Nemtudok mozogni és egy hang sem jön ki a számon. Will áll előttem. Próbálok segítséget kérni tőle de elfordul tőlem haragos tekintettel. A szüleim csak illúzió ként vannak előttem, Cloe pedig folyamatosan sír; egyedül van. Próbálok kiabálni vagy bármit tenni de nem megy. Gyenge vagyok.

Zihálva ébredek föl a rémálmomból és hálát adok az égnek hogy csak álmodtam. Rá kell jöjjek hogy Adam  még mindig alattam van épp mint amikor elaludtam. Ő is elaludt.
-Rose. Jól vagy, rosszat álmodtál?
Nemtudok válaszolni, egyfolytában ugyan azok a képek pörögnek a fejemben és érzem hogy a könnyek folynak le az arcomon.
-Rosie! Ne sírj, nyugodj meg! Csak álom volt. Bármit is álmodtál az nem történt meg.
Nagyra értékelem hogy próbál megnyugtatni és egyfolytában mellettem van. Tudja hogy szükségem van valakire és akármilyen fáradt engem pesztrál.
Nagyrészt sikerül megnyugodnom és elkezdem rendbeszedni magam. Letusolok, átöltözök, rendbeszedem a fejem-gondolok itt a kisírt szemeimre-összefogom a hajam. Késznek nyilvánítom magam, Adam  pedig épp ekkor lép be a szobámba.
-Szia! Jobban vagy?
-Szia! Hát ha azt mondanám igen, hazudnék.
-Elhiszem. Eljössz velem reggelizni?
-Aha. Persze.
-Akkor induljunk. Éhenhalok.
-Adam! Szeretném megköszönni hogy mellettem voltál, tényleg. De ne érezd kötelességednek hogy vigyáznod kell rám, mert nem kell. Eddig is megvoltam. De azért köszönöm.
-Valamit tennem kellett. Nem hagyhattalak magadra.
-Kérhetnék még valamit?
-Bármit.
-Kérlek ne mondj semmit neki.
-Nem mondom.-magához rántott és megölelt. Éreztem hogy törődik velem, hogy mellettem van. Mindent amire jelenleg szükségem volt.
-Na gyere menjünk kajálni!

Adammel egy közeli pékségben vettünk reggelit amit helyben fogyasztottunk el. Visszatértünk a központba hisz a tegnapi akciónkat le kellett adminisztrálnunk...stb. Ahogy apa csinálta. Ahogy végeztem ügyes-bajos dolgaimmal a folyosón sétáltam és szerencsémre pont akkor jött Will is. Az irodája előtt megállt, tétovázott hogy bemenjen vagy felém vegye az irányt, tett irányomba egy lépést majd berontott az irodába egy hangos ajtócsapással jelezve hogy inkább az első lehetőséget választotta.  Úgy döntöttem hazamegyek..1. A húgom biztos hiányol..2. Senkinek nem szóltam hogy nem megyek haza.
A házunkig vezető utat most kétszer annyi idő alatt tettem meg a lábamon lévő seb miatt. Will egy darabig biztos nem jön haza Chloe hazaérkezéséig is több óra van szóval most nyugodtan kutakodhatok, na nem mintha bármi gond lenne azzal hogy az apám maffiával kapcsolatos bejegyzéseit nézegetem de jobb szeretném ha Will nem kérdezősködne. Ma is több órát kutakodnam de olyan információt amit kerestem sehol nem találtam. Bővebb információkat akartam...gondoltam felhívom Mikeot hátha talált valamit.

📞
-Szia Mike!
-Rose! Szia.
-Lehetne egy kérdésem?
-Még nem kerestem Emmetről semmit. De abból ítélve amit láttam azt mertem feltételezni hogy már nem is kell.- nevetett
-Mi? Mit láttál?
-Nos. Hallottam a kis összezörrenésed a bátyáddal. Beszéltem a húgoddal aki szerint nem mentél haza. Ebből feltételeztem hogy a szobádban vagy, el is indultam hogy megnézlek élsz-e még de nem volt szükséged segítségre. A kis hercegeddel egymás hegyén-hátán aludtatok. Aztán azt gondoltam tök jóba vagytok és nem kell információ róla.
-Mike! Félreérted. Adam csak megvigasztalt és elaludtunk. Semmi nem volt.
-Ezzel most engem vagy inkább magadat próbálod meggyőzni? Rosie. Nemtudom mi van most köztetek Adammel de túl kellene lépned rajta. Emmet viszont más. Ha másnak nem hát legalább nekem hiddj. Tudod hogy én nem hazudnék neked..ami a szivemen az a számon. Izzik köztetek a levegő akárhányszor csak egy légtérben vagytok. De tudodmit ez csajos dolog. Beszélj Katievel. Végülis ő a legjobb barinőd meg ilyenek. Én nem értek ehhez hiába vagyok meleg.
-Imádlak Mike de ez akkorsem igaz.
-Beszélj Katevel!!
-Jó, rendben. Te pedig azzal az adonisszal akivel olyan gyakran chatelsz.
-Mi? Honnan tudsz róla?
-1. Az én osztagomhoz tartozik. 2. Ismerlek. 3. ÉN NE TUDNÁM?!
-Jó, rendben. Nem merek ellenkezni veled.
-Köszönöm Mike.
-Nincsmit, szívem sötét királynője.. Majd beszélünk.
-Szia!

Bontottam a vonalat majd Katet hívtam hogy jöjjön át, aki beleegyezett és a húgom is hazahozta. Igen, attól hogy van egy maffiám még tarthatok csajos estét mint egy normális tizenéves csaj.

*eközben* *Adam szemszöge*
Ahogy végeztünk a reggelivel vissza indultam a "hadiszállásra" hogy végre beszélhessek Williammel.
Végighaladva a hosszú folyosón egyre feszültebb lettem közeledve William irodája felé. Szó nélkül nyitottam be. Éppen telefonált, de engem egyáltalán nem érdekelt, csak hajtott a dühöm amit iranta éreztem. Kitéptem a telefont a kezéből, kinyomtam és még mielőtt megszólalhatott volna ordítani kezdtem vele.
-Te mi a faszt képzelsz magadról? Azt hiszed te vagy az isten? Képes vagy megütni azt a nőt, aki az életét adná érted és minden faszságoddal  együtt elvisel, ráadásul még szeret is? Ő a kibaszott húgod! Hogy a picsába képzelted hogy nekiesel és felpofozod? Örülhetnél hogy nem gyűlölt még meg az egoizmusod és az irányításmániád miatt! Szarba sem nézed őt, mégis melletted van. Mindezek ellenére szeret és támogat!
-Neked ehhez semmi közöd! Takarodj az irodámból. Jobb lesz ha meghúzod magad és tudd hogy kivel beszélsz!
-Undorító vagy! Nem érdemled meg a húgod szeretetét! Sőt, semmit nem érdemelsz! Azt hiszed a szüleid büszkék lennének rád? Hát tévedsz.
Mielőtt folytathattam volna Will nekemesett. Nem hagytam magam, visszatámadtam. Teljesen elöntötte a vörös köd az agyam, nem tudtam abbahagyni. Miután ütéseim erejétől megtántorodott kirontottam az irodából. Csak arra gondoltam hogy mit mondana Rose ha most látná mit művelek. Ettől függetlenül Will megérdemelte amit kapott.

*Rose szemszöge*
Késő este van, Will még mindig nem jött haza, de én mégis jólvagyok. Kathrinnel bármiről lehetett beszélni. Ő volt a legmegbízhatóbb, legcsodálatosabb ember és nem mellesleg gyönyörű. Sajnos nem túl jómódúak ezért rászorult hogy a maffiába lépjen amiért az anyja kitagadta és az apjához költözött. Mi már a gimitől kezdve jóba voltunk és ez azóta így is van. Szerény véleményem szerint a bátyám iránt különösen érdeklődik, hisz akárhányszor róla van szó nagy odaadással vesézi ki a témát. De nem bánom,  Willnek is jól jönne egy normális nő az életébe.

Egy kis spoiler:

Rose! Nem hiszed el mit találtam Emmetről. Tudom ki ő és ki fogsz akadni ha meghallod.
-Kate! Miről beszélsz?!
-Rose! Emmet a.....