Vádolj!

3. fejezet - Emily

Emily

- Kész vagy már a welcome drinkekkel Em? Nemsokára megérkezhetnek a szervezők, akkor már mindennek a toppon kell lennie. - kérdezte tőlem Jason, miközben ő még a pezsgőket pakolgatta a jégvödörbe, és cseppet sem úgy festett, mint aki már készen áll a vendégek fogadására.

Ma rendezik meg itt nálunk a város legjobb ügyvédjei az éves találkozójukat, de ilyenkor általában az egyetemisták is kapnak meghívást, lehetőséget kapva arra, hogy segítsék őket az orientálódásban és a kapcsolatépítésben. A mai világban - csak hogy a tanáraim szavaival éljek - a kapcsolatépítés a legfontosabb. Kapcsolatok nélkül ma már az ember szinte nem is viheti semmire. Sokszor elgondolkozom ezen az állítson, és akármennyire is egyetértek ezzel, elkeserítőnek találom, hogy manapság sokan félre, vagyis inkább újraértelmezik ezt. Az emberek elég jelentős része ma már kapcsolatépítés alatt azt érti, hogy lefekszenek a fejesekkel, és így könnyebben juthatnak előnyökhöz és pozícióhoz, ami véleményem szerint cseppet sem etikus viselkedés. Ahelyett, hogy az embernek a szakmai értékét, és pozitív képességeit vennék figyelembe, sok helyre már az is elég ha elég feszülős ruhában vagy beállított hajjal jelenik meg az állásinterjún a munkavállaló és máris megkapta az állást. Félreértés ne essék, nem mintha irigyelném ezeket az embereket hiszen úgy vélem csak egy húsdarabként tekintenek rájuk, akik nem feltétlen adják hozzá a céghez a tudásukat, inkább csak jól festenek a reklámplakáton vagy egy imázsvideóban.

- Igen, a welcome drinkek készen vannak, már csak nassolnivalókat kell kikészítenem az asztalokra. - válaszoltam kisebb fáziskéséssel Jasonnak, aki már valószínűleg nem is hallotta, mivel amint láttam futva igyekezett a teraszra megnézni, hogy a hangulatvilágítás tökéletesen működik-e. A teraszunk tele van fényfüzérekkel, és lampionokkal, amik szerintem egy igazán romantikus hangulatot adnak a terasznak. Vannak kint kisebb fotelek, és kanapék, nem beszélve arról, hogy kint is van egy valamivel kisebb bárpult. Felváltva szoktunk lenni kint és bent Jasonnal, bár mindketten tudjuk a másikról, hogy sokkal szívesebben vagyunk a külső pultban, főleg ha olyan kellemes tavaszi péntek este van, mint ma. Onnan premierben látjuk a nyüzsgő várost alattunk, és közvetlen mellettünk a házakon túl a Gellért-hegyre nyílik rálátásunk.

- Na skacok, minden készen áll a fogadásra? - léptek be az ajtón Noé és Liza a felszolgálóink, még pont időben a vendégek előtt.

- Persze, már a felmosót is előkészítettem, de még mindig nem értem, nektek miért csak vendégek érkezése előtt kellett beesni. Komolyan ha egyszer Andreas jobb kedvében lesz, mondom neki, hogy fizetésemelést kérek miattatok, mert veszélyeztetve érzem magam a sok munka miatt, amit helyettetek nekem kell elvégezni. - harsogta Jason tettetett felháborodással a többieknek, akik próbálták visszafojtani a nevetésüket a hirtelen levágott kis monológon.

- Em, hogy bírod elviselni ezt a zsörtölődő vénembert? A helyedben én már jégre tettem volna. - cukkolta tovább Noé Jasont, amíg mi Lizával még harmadjára is mindent átvizsgáltunk, amolyan több szem többet lát alapon.

- Inkább most már foglaljátok el a helyeteket, ahelyett, hogy egymás vérét szívják, mint az óvodások. - hallottuk meg Andreas hangját a közvetlen közelünkben. - Nemsokára 8 óra és ti még úgy festetek, mint akik kezdőként azt sem tudják, hogy merre találják az egyenruhájukhoz tartozó névtáblát. Szedjétek már össze magatokat istenem, tudjátok, hogy ez a mai az év egyik legfontosabb eseménye a Louisnak.

- Rendben főnök, máris állok az ajtó elé, fogadni a vendégeket az italokkal! - válaszolta Noé reflexből.

- Végre van egy jó ötleted is! Nehogy panaszt hallják afelől, hogy nincsen elég ital... remélem hallottátok Em és Jason! Ha kezd elfogyni
szóljatok, és elszaladok a raktárba.

- Parancsára uram! - vágta magát vigyázz állásba Jason, amit Andreas csak egy szemforgatással és egy hatalmas sóhajjal reagált le, mi pedig alig bírtuk nevetés nélkül végignézni a jelenetet.

- Na Kiscsapat feltesszük az i-re a pontot ma este, és csinálunk egy fullos partit a nagykutyáknak, miközben végig szórakozzuk az estét? - tette fel a kérdést Noé, mikor mind a négyen összegyűltünk a szokásos munka előtti szertartása.

- Még szép hogy, mind visszatérő vendégek lesznek itt a Louisban, nem is akarnak majd hazamenni egy ilyen überkirály este után!

- Akkor csapjunk a lovak közé és mutassuk meg mire vagyunk képesek! Elő a mosollyal tubicáim és keverjétek a legjobb koktélokat, amivel mi büszkélkedhetünk a vendégeknek.

- Három, kettő, egy....Louis!

Hangzott el a prédikáció utáni utolsó kiáltás, és mindenki elfoglalta a helyét.
Megbeszéltük Jasonnal, hogy most ő kezdi a kinti pultban, én bent, Liza az asztaloknál foglalta el a helyét, Noé pedig máris az ajtó előtt várta az első vendégek érkezését.
Minden estét szeretek a Louisban, de úgy érzem a ma este igazán különleges lesz.