Vádolj!

9. fejezet - Daniel

Daniel

Komolyan gondoltam, amit mondtam Emilynek, hogy egy barom lehet ez az Adam. Látszott a pasason, hogy azért jött ide, hogy visszaédesgesse magát. Messziről felismerem az ilyen embereket. Ezek szerint Emily azért sápadt le az előbb, minden bizonnyal váratlanul érintette az exe felbukkanása. Nyilván fiatalabb nálam egy pár évvel a srác, de ez látszik is rajta. Azt gondolta, hogy majd visszajön és a csaj epekedve borul a karjaiba miután meglátja. De látom, hogy Emily nem ilyen, inkább kitart a saját elképzelése mellett a végsőkig és szenved magában, mint hogy az egyszerűbb megoldást válassza.

- Kérhetnék még egy kört ebből? És remélem nem zavarja, ha ezentúl Emilynek szólítom. - próbaltam választani egy kompromisszumos utat, hogy azért érezze a törődést, de azt is hogy én irányítok. Muszáj lesz valamennyit változtatni a megszokott csajozási módszeremen, mert ennél a nőnél ez nem fog beválni.

- Igen persze, máris hozom. - vette el előlem és poharat és cserélte másikra a pult alatt. Követtem a szememmel, ahogy megkerüli a pultot és megfogja a whiskys üveget majd rátölti a jégre az alkoholt. Mondanom sem kell, hogy milyen dolgok jutottak eszembe, amint az üveget markolta. Legszívesebben abban a pillanatban magam alá gyűrtem volna ott a pulton, és olyan dolgokat súgtam volna a fülébe, hogy soha nem akart volna tőlem szabadulni.

- Tessék itt az itala. - tette le elém a poharat és kezdett neki a pult letakarításának.

- Köszönöm. Mondd mióta dolgozol itt? - kérdeztem tőle, mert valóban érdekelt, hiszen olyan profin tette a dolgát.

- Lassan 2 éve. - válaszolta röviden, úgy hogy fel sem nézett a törölgetésből.

Nem szoktam meg, hogy nem néznek az emberek a szemembe, véleményem szerint az az egyik legintimebb társasági kontaktus, mikor két ember egymás szemébe néz. Persze, beszélgetés közben egy illedelmes ember igyekszik a partnere szemébe nézni, de köztünk ennél sokkal mélyebbek voltak a dolgok. Éreztem a kémiát, pedig még meg sem érintettem, csak a szemeztünk egymással, mégis olyan energiái voltak ennek a szépségnek, hogy nehezen tudtam tűrtöztetni magam.

- És hogyan kerültél ide? - próbaltam tovább érdeklődni, hátha most már felnéz felém.

- Mikor elvégeztem a bármixer képzést, megnyertem egy versenyt, és a főnöknek elnyerte... - kezdte mondani a sztorit, de még mindig nem nézett fel a pultról. Bosszantott. Elmondhatatlanul. Elég váratlanul, de a kezéért nyúltam és egy kézcsókot leheltem rá, aminek következtében most már rám figyelt. Nem számított rá. Miért is számított volna. Valószínűleg elkönyvelt az első mondatiok után a bunkó, gerinctelen ügyvédnek. Amiben valahol van igazság, az évek alatt muszáj ebbe is beletanulnunk, különben kihullanánk a pályáról. De az a munka. A magánélet valamivel másabb. Ott mi is emberek vagyunk, férfiak és nők, akiknek vannak vágyaik. Én is hedonista életet élek, nem tagadom, de főleg azért, mert megtehetem. Nők, ital, utazások, de legfőképp azért, hogy élvezzem a pénzem, amiért megdolgoztam. Próbáltam én már a komoly kapcsolatot, de rá kellett jönnöm, hogy nem az én műfajom. Az egyéjszakások már annál inkább, ezért is akartam ezt a lányt magaménak tudni. Hiába a kalandok, hogy sok mindenkit megismersz, ha futólag is, ilyen csajjal még nem hozott össze a sors, és ez fűtött belülről.

- E-e-ez mégis mi volt? - kérdezte elhaló, szinte suttogó hangon, hogy senki ne hallja körülöttünk, pedig tudom, hogy legszívesebben üvöltve vont volna kérdőre. A szemében némi haragot láttam, mégsem tudta palástolni, hogy tetszett neki, és ezt a kis félmosoly is bizonyította a szája sarkában.

- Csak azt szerettem volna, hogy végre a szemembe nézz, Emily. - válaszoltam talán kicsit nagyképűen, de ez hozzám tartozott.

Szeretem azt az férfit, aki lettem, amilyenné váltam. Büszke vagyok a sikereimre, amiket elértem, és arra, hogy mindezt egyedül vittem véghez. Büszke voltam a karrieremre, és hogy feltudtam állni azután a törés után, amit Diana okozott bennem. De most nem akartam rá gondolni, mert ő a múltam. Viszont ez a gyönyörű lány itt állt előttem és éreztem, nem tudta eldönteni, hogy gyűlöljön vagy engedjen a csábításomnak. Vacillált. Láttam rajta, hogy nem tudja mit is kellene most tennie, mi lenne számára a legjobb. Nem tűnt egyéjszakás lánynak, olyan volt, akiről messziről látni lehetett, hogy elvei vannak. Hogy neki nem elég pár szép szó, azért hogy maradjon, érte küzdeni kell, ha valaki igazán megakarja szerezni.

Ekkor hirtelen egy kezet éreztem a hátamon és megjelent mellettem Gabriel.

- Szia haver, látom itt ragadtál a pultnál, már mindenhol kerestelek. - kezdett bele mondandójába, majd a pult felé fordult. - Oh, most már látom miért horgonyoztál le, egy ilyen szépséget én sem tudnék egykönnyen itthagyni. - nézett Emilyre, aki ezt a gyenge szöveget, egy szinte láthatatlan szemforgatással díjazta. Egyre jobban tetszett a csaj.

- Mit adhatok? - kérdezte udvariasan Gabrieltől.

- Egy vodka martinit kérlek. Ugye nem baj ha tegezlek, olyan fiatal vagy, és kérlek te is tegezz nem vagyok még elég öreg a magázódáshoz. - dobta be magát Gabriel, és még folytatta tovább: Egyébként Gabriel Franklin vagyok, szia, ennek a csibésznek a barátja, de gondolom már bemutatkozott, távolról láttam milyen jól elcsevegtetek.

Gabriel a legjobb haverom, de ilyenkor esküszöm elgondolkozok rajta, hogy egy kanál vízben lelné halálát általam. Rengeteget tud beszélni, akkor meg főleg, ha iszik.

- Máris készítem. - mondta Em, és már ott is hagyott minket és nekikezdett drága barátom szerintem utolsó italának, mert ha többet iszik, saját magát fogja leégetni az egész ügyvédi társaság előtt, amit nem engedhetek meg neki.

- Ez egy elképesztő jó csaj, komolyan őt szemelted ki öregem? Nem vagy kispályás, de ezt eddig is tudtuk. Itt van egy halom kis egyetemista jogász csaj, akik már itt lekapnák magukról a bugyit csak kérned kellene, de neked az elérhetetlennek tűnő bárpultos csajszi kell. Hát haver sok sikert, aztán ne gyere sírni a vállamra, ha reggel ő ment el a hotelszobából hamarabb, téged meg faképnél hagyott. - adta le a prédikációt nekem Gabriel, amiért rendkívül hálás voltam neki...ja nem. De valahol igaza volt. Ha Emily bele is menne egy éjszakába, nem látnám viszont többet még futólag sem.

- Tessék itt van az itala. Egészségére.

- Mondtam, hogy tegeződünk drága. Köszönöm az italt. - válaszolta Gabriel, majd még mielőtt távozott volna, még a fülembe súgott: Húzd meg a csajt, életed legjobb éjszakája lesz, ha nem bírsz vele szólj nekem is.

- Kösz Gabriel, kösz, szerintem ma este már ne igyál többet, meg kell őrizned az állásodat. - szóltam utána, de nem tudom egyáltalán hallotta-e. De abban igaza volt, hogy Emilyvel felejthetetlen éjszakám lenne, ebben én is biztos voltam. És Emilynek is felejthetetlenné tenném, ez ügyben meg ő lehetne egészen biztos.

Kedves Olvasóim!

Nagyon belelendültem a sztoriba, remélem nektek is tetszik. Írjátok meg a véleményeteket, mit gondoltok az eseményekről, mi fog ezután következni?

Kíváncsi vagyok ti miképp látjátok a szereplőket, ki az aki szimpatikus és ki az aki nem?

Jó olvasást,

Ila