Vádolj!

11. fejezet - Adam

Adam

Tovább beszélgettem az emberekkel, ugyanakkor igyekeztem a szemem sarkából figyelni mi történik a pultnál Em és Morrow között.  Eddig soha senkire nem voltam féltékeny, most mégis azt éreztem, hogy Daniel a határaimat feszegeti, noha ő erről valószínűleg mit sem sejt. Láttam, hogy odasétál valaki a pulthoz és kér egy italt, majd elkezd sugdolózni Morrow-val. Biztos valamelyik nagymenő ügyvéd haverja lehet a tagnak. Igaz nem ismertem, de már látszott a mozgásán, hogy nem ez lesz az első itala. Emily otthagyta a két férfit és átment a pult másik oldalára, hogy a többi vendéget is kiszolgálja. Daniel haverja hamar otthagyta a bárszéket, de Morrow nem tartott vele. Ugyanúgy visszafordult Emily irányába és fogadni mernék rá, hogy éhes szemmel mustrálta minden egyes porcikáját. Nem tagadhatom le, hogy szívesebben lettem volna a helyében, de ekkor szólított meg egy hang:

- Ön Adam Smith ha jól sejtem, igaz? 

- Igen én lennék az. - fordultam a hang irányába, elszakítva tekintetemet a pultról. 

Egy negyven év körüli hölgyé volt a megszólító hang, aki mint mindenki más a teremben, magára öltötte az egyik legelegánsabb kisestélyiét, mégis sokkal inkább nyújtott szakmai kinézetet sokakkal ellentétben a vendégtérben. 

- A kollégáktól hallottam a nevét, itt ahogy beszélgetett velük. Üdvözlöm, Klara Johnson vagyok, lehet már hallotta a nevemet. 

- A Johnson&Johnson ügyvédi iroda vezetője. Örülök a szerencsének. - mosolyogtam rá szívélyesen. 

- Részemről a szerencse. Hallottam, hogy nemrég érkezett haza és állást keres. - kezdett bele. Lenne önnek egy ajánlatom, ha érdekli. 

- Persze, kíváncsian hallgatom. - válaszoltam. 

A Johnson&Johnson az egyik legnagyobb ügyvédi iroda a városban. A fő szakterületük az ingatlanügyek, és legtöbbször ide sohasem lehet bejutni belső ajánlás nélkül. Álláshirdetést nyilvánosan sohasem adnak fel, legtöbb esetben vagy az egyetem dékánjaitól szerzik be az új munkaerőt, vagy pedig a már ott dolgozók ismerősei kapják meg a megüresedett helyeket. 

- Nemrég megüresedett egy hely a válóperes részlegünkön, és bár hallottam, hogy elsősorban az ingatlanügyekkel foglalkozna, úgy vélem ez egy remek lehetőség lenne Önnek, hogy itthon el tudjon helyezkedni, a továbbiakat pedig meglátnánk. Mit gondol róla?

Válóperek. Az egyik legidegtépőbb része az ügyvédségnek. A válni kívánó felek a legtöbb esetben már képtelenek arra is, hogy békésen szóba álljanak egymással, így az ügyvédeknek folyamatosan egymással kell kontaktban lenniük, hogy mit szeretne az ügyfelük, mi kerüljön ha tulajdonába a tárgyalás végeztével. Ha meg még gyerek is van ez még bonyolultabb az elhelyezés miatt. Láttam már elég csúnya válásokat, ahol nem csak a szülőket viselték meg a történtek, hanem a gyereket is, aki sokkal kevesebb figyelmet kapott azáltal, hogy a szülő nem volt képes megadni neki azt a saját szenvedése miatt. Nagyon sok szakirodalmat is kellett emiatt átnéznünk, és az egyetem alatt pár nagyon nehéz esetről is beszámolnak, ahol az ügyvédek sem jártak el megfelelően. Nem könnyű rész ez a munkánkban, ugyanakkor viszont nagyon jövedelmező tud lenni. Mivel nagyon más lehetőségem eddig nem akadt, és Klara Johnson ha homályosan is, de belengette az átkerülési lehetőséget az ingatlanügyek osztályára, így végül amellett döntöttem, hogy elfogadom az ajánlatot. 

- Nagyon vonzó ajánlat, köszönöm szépen elfogadom. - adtam meg a végső elhatározásomat. 

- Remek, nagyon örülök, hogy elfogadta. Adok egy névjegykártyát, kérem hívjon fel hétfőn, hogy egyeztessük a részleteket. További kellemes estét. - köszönt el, és a terasz felé vette az irányt, ahol már a koktélja várta.