Vádolj!

23. fejezet - Daniel & Emily & Adam - Hétfő

Daniel

- Hogy a jó büdös életbe! - csaptam le az ébresztőórát magam mellől, hogy nehogy megpróbáljon újra megszólalni. Mondanám, hogy ez már dejavu, de nem, én nem szoktam hétfőn reggel ilyen felmosórongyként ébredni.

Az már a mai nap folyamán történt, hogy miután megírtam az sms-t Emilynek bepattantam a kocsiba és hazajöttem. Itthon még arra sem volt erőm, hogy vegyek egy zuhanyt, csak ledobtam magamról a ruháimat és bevetettem magamat az ágyba. Ha jól emlékszem nyolc órára van beállítva az ébresztőm, hogy még időben, minden körülmények között beérjek az irodába, de most tagadhatatlanul inkább húztam volna tovább a lóbőrt annyira lefárasztott a tegnapi papirozás. Komolyan, fel kéne vennem az ilyen esetekre egy másik titkárnőt, úgyis jól jön a változatosság... Nagy nehezen kinyitottam a szemeimet, de csak hunyorogni tudtam, mivel nem húztam le a redőnyöket, ezért a reggeli napsugarak egyenesen a szemembe világítottak. Azóta, hogy írtam Emilynek, nem is néztem a telefonomat, így nem is tudom, hogy egyáltalán válaszolt-e az üzenetemre. Magamhoz vettem, hogy fény derüljön erre, ne csak a szemeimre, viszont csalódottul kellett tudomásul vettem, hogy nem válaszolt, csak leláttamozta az üzenetet. Pedig annyira érdekelt volna, hogy mit reagált, de úgy látszik titokban tartja, hogy milyen ellenfél lesz, de azt már tudom, hogy nagyon jól játszik, és ki tudja, még miket rejteget a tarsolyában. Végre rászántam magamat ezekután és feltápászkodtam az ágyból, hogy lezuhanyozzak és főzzek magamnak egy jó erős feketét. Ma szerencsére semmilyen komolyabb megbeszélés nem lesz a naptáram szerint, ezért kicsit kevésbé formálisra vettem az öltözékem, hiszen néha én is tarthatok pár nap szünetet a nyakkendőviselésben, bár elismerem, hogy sok nő indult már be rám a nyakkendő miatt. És nekem is be kell vallanom, hogy nem egyszer fantáziáltam már arról, hogy egyszer lesz olyan nő az életemben, aki azt kéri tőlem, hogy kötözzem össze a kezeit a nyakkendőmmel. Kibaszott szexi lenni, ha egy fekete izgató fehérneműben előttem feküdne, ahogy a kezeit az én nyakkendőm fogja össze a feje felett. Önkéntelenül is most, ahogy ezen fantáziáltam, miközben visszacsuktam a nyakkendős fiókot, beugrott a szombat esti emlék, amint Emily kezeit a feje fölé szorítottam annak a klubnak a folyosóján. Istenem mit meg nem adnék, ha ő kérné ezt tőlem egyszer. Feltettem a karórámat, és bizony már bőven indulnom kellett, ezért csak futtában megittam a kávét és úgy voltam vele, hogy majd útközben megállok valahol egy kis reggeliért.

Végül kellemesen beértem a 10 órai kezdésre és még be is tudtam ugrani az egyik kis pékségbe, ami nemrég nyitott itt a környéken. Elvileg 11 órára érkezik az első kuncsaft, úgyhogy addig kényelmesen meg tudok reggelizni és felkészülni a találkozóra.

Emily

Szinte egész úton hazafelé Daniel üzenete járt a fejemben, viszont amikor hazaértem semmi és senki sem tudott megállítani abban, hogy egy gyors zuhany után bedőljek az ágyamba, úgy mint egy homokzsák.

- Miért kell engem kínozni? - tápászkodtam fel reggel az ágyamból, ugyanis az ébresztőmet sosem az ágyam mellé teszem, hanem egy távolabbi polcra, hogy reggel mindenképp ki kelljen kelnem a pihe puha ágyneműim közül és kevésbé csábítson az, hogy csak megnyomjam a szundi módot és 5 percből további 30 perc alvás legyen, ami már nagyban azt jelentené, hogy késésben vagyok.

Most az óra még csak 8 órát mutatott, úgyhogy ha minden igaz olyan 7 órát tudtam aludni, ami ahhoz képest, hogy más egyetemisták csak 1-2 órát alszanak, egész baráti. Bár azért arról szó sincs, hogy kipihent lennék, szerintem ez minden felnőtt ember életének velejárója, hogy miután belecsöppenünk a "nagy betűs életbe" egyenesen arányosan le is mondhatunk arról, hogy bármikor a jövőnkben lesz olyan nap, amikor azt állítjuk teljes vállszélességgel, hogy " Igen, én ma teljesen kipihentem magam és dúl bennem az energia ". Nem, ilyen nem létezik, és az a baj, hogy én sem tudtam még gyerek és gimis koromban, mekkora kincs is az, hogy én korán elmehetnék lefeküdni, hogy kialudjam magamat, vagy ha későn is megyek, akkor is tovább alhatok, mint a felnőttek. Íme még egy tanulság, amire az élet tanít meg. :) Kibotorkáltam a konyhába, hogy főzzek magamnak és Jasminnek is egy ébresztő kávét, és milyen jó, hogy tegnap elmentünk vásárolni, mert így legalább volt itthon tej és készíthettem a kávénkba tejhabot. Amikor bármixernek tanultam lett volna lehetőségem a barista szakmát is elsajátítani, de akkor nem igazán vonzott, mivel szinte alig fogyasztottam kávét és a családomban sem volt ennek nagy keletje. Azonban mióta az egyetem padjait koptatom és letudtam az első vizsgaidőszakot rá kellett döbbennem, hogy egy-egy jól időzített kávé életmentő lehet, ugyanis a koffein fel tud annyira pörgetni, még ha keveset is aludtál, hogy bár látszik kívülről rajtad, hogy körübelül 3 napja csak vegetáló életmódot folytatsz, de az agysejtjeid kellően működőképesek lesznek ahhoz, hogy az alatt a pár nap alatt elsajátított tudást megfelelő irománnyá alakítsd és ezzel átmenj a vizsgán. Úgyhogy már megfordult a fejemben, hogy amint letudom ezt az évet is és összegyűjtöm a pénzt, akkor visszamegyek és ezt a képzést is elvégzem, úgy talán nem csak a szokásos tejeskávét fogom tudni elkészíteni, hanem valami érdekesebb kávékülönlegesség megalkotására is képes leszek. Amint lefőtt a kávé, és a konyha illatát átjárta az illat Jasmin is odasétált a pulthoz kábán, mint aki még kevesebbet aludt mint én.