Vádolj!

24. fejezet - Daniel & Emily & Adam - Kedd

Emily

Miután tegnap este még válaszoltam Mr. Daniel Morrow üzenetére, bár nem szívesen vallom be, de mosollyal az arcomon feküdtem le, hiszen az a tudat, hogy a gondolataiban járok egyszerre töltött el boldogsággal és a győzelemérzettel, hogy mivel beférkőztem a nagy nőcsábász fejébe, ezért most nem képes más nővel ágybabújni. Az meg a pláne, hogy még egy könyvesboltban is képesek vagyunk egymásnak ütközni. Őszintén mondva, sosem gondoltam volna, hogy Daniel Morrow valaha is betenné a lábát egy könyvesboltba. Na jó rendben, azért mivel ügyvéd valószínűleg szokott már csak szakkönyveket vagy pszichológiai könyveket olvasni, szóval könyvesboltba biztosan jár, de hogy egy ilyen régiségekkel kereskedő könyvesboltba menjen, na az viszont már tényleg elképzelhetetlennek tűnt. Valóban ugyanazt a könyvet szerette volna megvenni, mint én? Nem hiszek a véletlenekben, ugyanis rengeteg dolgot láttam és átéltem már, de ez mégis elképesztően abszurd volt számomra, már-már mesébe illő.

Reggel újból megszólalt az ébresztő, amit most kissé kevésbé nyúzottan nyomtam le és elkezdtem a reggeli rutinomat, amikor észrevettem, hogy Jasmin már a konyhában sürög-forog. Azt hittem először, hogy káprázik a szemem, hiszen Jasmin szökőévente ha egyszer hamarabb ébred fel mint én, az meg még nem fordult elő, hogy hétköznap reggel őt a konyhába találjam.

- Hát te, mit csinálsz fent ilyen kora reggel, mikor még a madár se jár? - kérdeztem tőle ásítva, hiszen mitagadás, hiába a több alvás, a fáradtság nem illan el ilyen könnyen.

- Gondoltam készítek most én kávét, meg valami harapnivalót, mindig te csinálsz. - fordult felém a lány egy hatalmas mosollyal az arcán és nyomta a kezembe a kávét.

- O-o-oké, köszönöm szépen. - fogtam meg a forró bögrét, amiben a kávé illatosan gőzölgött még és vettem az irányt az étkező felé, hogy birtokba vehessem.

Ezt a lakást mindketten szeretjük Jasminnel, és nagyon szerencsések vagyunk, hogy itt lakhatunk a kollégium helyett. Miután az egyetemen megismertük egymást nagyon jóban lettünk és elhatároztuk, hogy ha törik ha szakad, nekünk egymással kell laknunk. Ebben szerencsére a szüleink támogatóak voltak, mégha nem is első csapásra fogadták el az ötletünket, hiszen mivel nem régi ismerősök voltunk, ezért féltek, nehogy az első vitánk után bedobjuk a törölközőt és befuccsoljon az egész. Szerencsére nem így történt, és azóta is nagyon jól kijövünk egymással, ami valljuk be lánybarátnők között ritka, hiszen vitáink elenyésző mennyiségűek és akkor is csak szinte semmis dolgokat fújunk fel, ellentétben másokkal, akik képesek azon összeveszni, hogy "biztos féltékeny vagy rám, hogy az a srác velem akar összejönni". Na ez az, ami köztünk elő sem fordulhat. Komolyan képesek lányok egy férfin összeveszni? Még az óvodásoknál és a kisiskolásoknál talán megértem, hiszen még nem tudják a saját értéküket, ezért mindenkiben ellenséget láthatnak, de egy jó barátnő ismérve az, hogy egy fiú sem állhat közétek.

Az viszont tényleg szokatlan, hogy Jasmin ennyire energiával teli kora reggel. Vajon egy új srác van a képben? Biztosra merném venni, de inkább csak találgatásként rákérdezek.

- Csak nem egy új lovag van a láthatáron, aki a koránkelőket szereti? - nézek rá kíváncsi szemekkel, mire ő elnéz a szoba egy másik irányába és úgy tesz, mintha meg sem hallotta volna a kérdésemet. Á, szóval nem adja magát olyan könnyen, ilyen csak akkor szokott előfordulni, amikor tényleg nagyon tetszik neki valaki.

- Tessék Em, kérdeztél valamit? - fordul felém tudatlan mosollyal, én pedig elmosolyodom. Igen, Jasmin szerelmes.

- Igen Jasmin kérdeztem. - nézek továbbra is rá, majd folytatom. - Csak nem nagyon bejön valaki? - húzom fel kétszer a szemöldökömet, ami minden komolyságnak véget vet, mivel Jasmin elneveti magát. Igen, ez az én szemöldöktrükköm, amivel mindig sikerül megtörnöm.