Vádolj!

6. fejezet - Daniel

Daniel

Mikor végre felértünk a lifttel már láttuk a hatalmasra kitárt üvegajtót a Luis felirattal, ahová a meghívás szólt. Az ajtóban egy szemüveges fiatal srác állt, talán egyetemista lehetett, amennyire meg tudtam állapítani az arcából. Tálcán kínálta nekünk a welcome drinket és invitált volna minket beljebb, ha Gabriel nem vág hirtelen a szavába:

- Hallod haver, te mióta állsz itt kint a vendégekre várva? Már nem azért, de tényleg nem lennék a helyedben, bár az igaz, hogy biztos jó kis csajokat látsz itt nap mint nap. - ecsetelte Gabriel a pincérsrácnak, aki a nem várt közvetlenségen nagyot nevetett és nagy elánnal válaszolt:

- Ami azt illeti jó pár órája, de azért így szemközt bevallom a feszes kis ügyvédnők látványa azért kárpótol valamit, mégha tudom is, hogy semmi esélyem sem lenne náluk.

Ezt hallva mindnyájan felnevettünk, és bár igaz, hogy semmi kedvünk nem volt eljönni ide ma este, a hely látványa már kintről is hívogató volt, és ez a pincér srác is kissé javított a hangulatunkon.

- Badarság, amit beszélsz - folytatta Gabriel - a legtöbb ügyvédnőcske nem vágyik jobban semmire, mint hogy egy egyetemista srác jól megrakja az éjjel, mert naphosszat vagy csak szerződéseket ír, vagy mint asszisztens papíroz egy ügyvédi irodában, ahol nem azért előírás a szűk ruha, mert valóban elegáns, hanem azért, hogy a főnöknek legyen min legeltetnie a szemét a tárgyalások alatt.

- Vagy mert otthon várja a férje, aki már nem képes olyan hévvel teljesíteni, mint azt a nőcskéje megkövetelné, ezért képtelen ilyen cselekhez folyamodni. - szállt be a beszélgetésbe Marcell is, aki az egyetem alatt elég sokat tapasztalt ezen a téren, hiszen mindig is a kicsivel idősebb hölgyeket igyekezett elcsábítani bármerre is jártunk, s be kell valljam, volt, hogy irigyeltük a sikereit.

- De azért vigyázz velük, mert az ügyvédi szakmában a nők veszélyesek. - javasoltam újdonsült barátunknak, ám Gabriel ezt sem hagyta szó nélkül.

- Csak mert te egyszer megégetted magad Daniel, nem kell rögtön általánosítani, meg itt ijesztgetni a fiatalságot. Hajrá haver, próbálkozz be az egyiknél, de azért vigyázz a munkádra. - kacsintott a srácra Gabriel, majd végre beléptünk azon az ajtón, mely már a vendégtérbe vezetett.

Amikor beléptünk egyértelműen a szívembe lopta magát a hely. Sütött róla a lezser elegancia, a bútorzat, a felsorakoztatott kínálaton látszott, hogy a főnök figyelmet fordít arra, hogy a vendégek kényelemben érezzék magukat, mégis legyen egy olyan hangulata a helynek, ami előkelővé teszi. A modern bárpult, a függő égők, a türkiz színre festett és csempézett falak a fekete és bézs garnitúrákkal és arany, ezüst kiegészítőkkel rendkívüli összhatást keltettek. A kilátás, pedig magáért beszélt. Voltam már skybarokban, azonban nem tagadhattam le, hogy eddig ez volt az egyetlen, ahova tényleg azt éreztem, hogy vissza is kell térnem.

Gyorsan vezettem végig a tekintetem a már jelenlévő embereken. Szerencsére véltem felfedezni már ismerős arcokat, ugyanakkor láttam, hogy egyetemisták is vannak szép számban, akik próbálják lenyűgözni a kollégákat az elméleti tudásukkal és a paragrafusok felsorolásával. Ha engem kérdeznének, elmondanám nekik, hogy nem ezen fog múlni, hogy mennyire lesznek sikeresek és végül szakmailag elismertek a pályán. Nyilván ezek ismerete is szükséges a sikeres ügyvédi karrierhez, azonban az méginkább, hogy egy kudarc után ne dobják be a törülközőt, hanem próbáljanak meg inkább nézőpontot változtatni és újragondolni az egészet, és kellő önbizalommal és szorgalommal rendelkezni, hogy mindezt végig is tudják csinálni.

Előttem ment Gabriel és Marcell, így szemem csak később találta meg a bárpultot a hely közepén, ami szintúgy tükrözte a hely finom, ugyanakkor mégis modern ízlésvilágát. De mégsem a pult fogta meg igazán a tekintetem, hanem sokkal inkább a lány, aki éppen a bárpultban dolgozott és hallgatta a valószínűleg pincérnő által leadott rendeléseket.

Természetes szépség volt, néztem amint kiül arcára a koncentráció írás közben, majd mikor felnéz barátnőjére, a szájához emeli a ceruzáját és hallgatja tovább a rendeléseket. Barna haja hátközépig ért, egy egyszerű csipkés fekete felső és egy barna farmernadrág volt rajta egyenruha gyanánt. Egy kis kötény fedte csak a lábai felső részét, amit valószínűleg a hely biztosított neki. Odasétáltam és leültem a bárpult ellenkező oldalára és gondoltam rendelek egy dupla whiskyt jéggel, hogy végre láthassam teljes egészében a bárpultos szépséget.

- Elnézést, szeretnék kérni egy... - kezdtem el a mondandóm, amikor félbeszakított és még visszafordult a pincér lányhoz.

- Egy pillanat uram, máris hallgatom, csak felveszem a rendeléseket, azonnal jövök! - válaszolt hátra sem nézve, csak írta tovább még a koktélokat a kis papírkára.

Már épp felém igyekezett, és nagyban bólogatott magában, és bár nem hallottam, de biztos vagyok benne, hogy az elkészítendő koktélokat ismételgette magában, hogy el ne felejtse őket. Majd csak felpillantott a papírkájából, de én le sem tudtam venni a szememet érzéki szájáról, amint a szavakat felém intézte.

- Igen, mit adhatok? - kérdezte, és egyfajta meglepődöttség ült ki az arcára, amit bevallom nem tudtam hova tenni, de nem is igazán érdekelt, annyira jól állt neki. Bár biztos voltam benne, hogy lenne még pár dolog, ami még jobban állna neki.

- Először is a figyelmét ha szíves lenne, nem szoktam meg, hogy megvárakoztatnak. - válaszoltam kissé erélyesebben, mint az elvárt lett volna, ugyanakkor azt akartam, hogy érezze, nem az a fajta pasi vagyok, aki szereti ha nem figyelnek rá.

Láttam rajta, hogy váratlanul érte a hangnem, amiben válaszoltam, mégsem azt láttam rajta, hogy megszeppent volna, hanem sokkal inkább a tűz gyulladt a szemében, hogy ő nem szokta ezt a fajta stílust.

- Igen Uram, milyen itallal szolgálhatok Önnek? - tette föl szívélyesen a kérdést újból most már teljes mértékben azt sugallva, hogy rám figyel, hiszen felemelte tekintetét a papirosról és egyenesen a szemembe nézett a gyönyörű barna szemeivel.

- Most, hogy kérdezed egy dupla whiskyt kérek sok jéggel. - válaszoltam kissé élcelődve, mert bár már tényleg mindent megadtam volna egy italért, mégis élveztem ezt a macska-egér játékot vele, és mindennél jobban vártam, hogy mi fog kisülni ebből az estéből, mivel feltett szándékom lett, hogy az est végén vele az oldalamon távozzak.

- Ha jól tudom Ön itt vendég én pedig a munkámat végzem és szerintem egyáltalán nem ismerjük egymást, szóval ne haragudjon, de úgy vélem a tegező forma egyáltalán nem szükséges közöttünk. - válaszolta kimérten a szemeimbe nézve, majd sarkon fordult és feltételezhetően nekikezdett elkészíteni a megrendelt italokat.

Bevallom nem kicsit meglepett a válasza, hiszen mikor megpillantottam sokkal inkább tűnt egy védtelen kiscicának a csaj, mint az önmagát ennyire védő vadmacskának, de ez még inkább feltüzelt. Az utóbbi hónapokban mindig megkaptam azt amit akartam, legyen szó csajról, munkáról vagy bármi másról, így most ez az ellenállás még inkább felkeltette az érdeklődésemet, hiszen melyik egyetemista csaj mondana bármiben ellent egy jól öltözött ügyvédnek, aki ha csak egy éjszaka is, de mindent megadna neki, amit valaha elképzelt az ágyban?