Vádolj!

19. fejezet - Emily

Emily

Teljesen elvesztem ennek a férfinek a csókjában. Nem törődtem semmivel, tulajdonképpen azzal sem, hogy hol vagyunk jelenleg. A liftben, ami nem sokára leérkezik a kapuhoz, ahol Adam vár. Nem érdekelt, most nem. Túl sokáig érdekelt az, hogy mit várnak el mások tőlem, milyennek is kell lennem. Elegem volt ebből, most csak magamra gondoltam és arra, hogy mennyire élvezem azt, hogy Daniel Morrow az ajkamba harap miközben szorosan hozzámpréselődik a teste és keze felváltva jár az oldalam területén és a combomon.

Míg leér a lift a Luistól nem több négy percnél, de nem tudom mennyi idő telhetett el, mert a következő pillanatban mikor kinyitottam a szemem már Adam arcát láttam magam előtt, akinek arcvonásai azt tükrözték, hogy egyszerre mérges és zavarodott annak köszönhetően, amit lát. Nem vettem észre, hogy mikor nyitódott ki a lift ajtaja, annyira magával ragadott a hév. Daniel hátralépett egy lépést mire én lecsúsztattam tarkójáról a karjaimat és magam mellé engedtem őket. Daniel megigazította az öltönyét, majd pedig gyengéden az arcomhoz nyúlt és kisimította az ott rakoncátlankodó barna hajtincseimet. Ennek hatására a tekintetemet az arcára vezettem Adam helyett és igyekeztem kitisztítani a fejemet azoktól a gondolatoktól, amik éppen Daniel Morrowt képzelték el, hogy milyen is lenne ha tényleg vele tölteném a ma estét. De ez nem fog megtörténni.

- Készen áll a színjátékra Mr. Morrow? - kérdeztem tőle, míg végig a szemébe néztem míg az ő tekintete folyamatosan az ajkam es szemeim között cikázott. Éreztem, hogy elpirult az arcom az előbbi váratlan események folytán, de nagyon reméltem, hogy annyira nem feltűnő, hogy Adamnek is feltűnjön a sötétben. Bár igaz, miért is érdekel, hogy mit vesz észre Adam, hiszen nem tartozom neki magyarázattal, és valószínűleg így is látott.

- Én készen Emily. És maga? - váltott az este először magázódásba, de ennek itt épp helye volt. Rendkívül izgató volt az, ahogy ezeket a szavakat kimondta miközben egy hatalmas mosoly ült ki az arcára. Én csak megingattam a fejem és elmosolyodtam, amit Adam nem láthatott, mivel Daniel előttem állt, de ebben a pillanatban megköszörülte a torkát, ezt hallva pedig már Daniel is kicsit arrébb állt, hogy ki tudjunk lépni a liftből. A férfi mosolya ráfagyott az arcára, és mikor megfordult egyenesen Adam szemébe nézett. Ebben a pillanatban tűnt fel először nekem, hogy ez a két férfi rivalizál egymással. És ami még jobban meglepett, hogy ebben a rivalizálásban valószínűleg jelenleg én vagyok az indok. Ez egyszerre volt megtisztelő ugyanakkor lekicsinylő is, hiszen bár valahol jó érzés, hogy két férfi kel versenyre érted, de másfelől pedig ez úgy fest, mintha csak egy szerelmi tárgy lennék, és én vagyok a verseny nyereménye.

Daniel felém nyújtotta a karját, amit elfogadtam és belekaroltam, így léptünk ki a lift ajtaján és tartottunk egyenesen Adam felé.

- Jó estét Mr. Smith. Hogy hogy még itt? Nem tudott taxit fogni? - kérdezte meg Daniel Adam-et mikor eléértünk, akinek az arcáról sütött az, hogy nem erre a látványra számított és hogy tombol benne az ideg.

Adamet egyáltalán nem mondanám egy agresszív természetnek, de az igaz, hogy van egy oldala, amit csak kevesen ismernek. Mondhatnám, hogy irányításmániás, de ez sem fedné a teljes igazságot. Lehet sokkal inkább mondanám fétisnek, hiszen a hétköznapi viselkedésben egyáltalán nem nyilvánul meg az, hogy ő lenne az abszolút domináns fél a kapcsolatban. Persze azt sosem rejtette véka alá, hogy szereti a férfi szerepét viselni a párkapcsolatunkban, amiért bevallom én is hálás voltam, hiszen a mai világban egyes nők már masszívabbak mint egyes férfiak, akiknek eddig az évszázadok alatt a gyengébbik fél óvása volt a feladata. Ez abszolút Adamről is elmondható volt, hiszen míg nem jött az az ominózus este, hogy bejelentette ő nem tervez hosszú távra, mindig előzékeny volt, és igyekezett a kedvemben járni. Azonban az tény, hogy az ágyban mindig a domináns fél szerepét szerette betölteni. Az erős túlzás lenne, ha azt mondanám, hogy sosem engedte, hogy kibontakozzak, mert volt, hogy felülkerekedtem rajta azért, hogy végre én is élvezhessem az aktust, és ne mindig ő diktálja a tempót. Emiatt volt, hogy reggel persze kisebb szóváltásba keveredtünk, de végül mindig túlléptünk rajta, és belátta ő is, hogy talán így színesebbé tehetjük a dolgokat.