Vádolj!

25. fejezet - Emily & Daniel - Szerda

25. fejezet

Daniel & Emily

szerda

Emily

Én egyszerűen nem hiszem el a napjaimat. Felfordultak egyik pillanatról a másikra, és az meg még pláne, hogy élvezem és kíváncsi is vagyok, hogy mit tartogat a holnap. Eddig is egy életigenlő lánynak tartottam magam, hiszen minden nap történt valami, ami emlékezetessé vagy tanulságossá tette az eseményeket. Gyakran találkoztam idegen emberekkel, márcsak a Luisban is, akik tudtak inspirálni, hozzámadni valamit, mégsem éreztem azt eddig, hogy kíváncsi lennék, vajon mi fog holnap történni. Csak, hogy szűkítsem a kört: Vajon miképp fog újból felbukkanni az életemben Daniel Morrow? A tegnapi eset után, hogy felvett minket Jasminnel a buszmegállóban és én, mint egy kisgyermek meghatódtam azon, hogy figyelmes is tud lenni ez az ember, majd pedig végigültük az egyetemi óránkat és utána elmentem dolgozni a Luisba, nem hallottam felőle. Jasmin persze áradozott meg kérdezgetett míg együtt voltunk, ahogy Liza is miután elmeséltem neki a kalandos reggelünket, de ennyi volt az egész, Daniel Morrowtól azután már nem érkezett sem üzenet, sem telefonhívás. Félreértés ne essék, nem is vártam. Csupán pénteken ismertem meg, eddig mégis minden nap valahogy emlékeztetett arra, hogy ő létezik és mi most egy elég veszélyes játékba keveredtünk egymással.

És hogy miért is veszélyes? Több okból is. Kezdjük az elején. Én Emily Robert 20 éves vagyok, egyetemista, egy bárban dolgozom, van egy exem, Adam, akit őszintén egyik barátnőmnek sem ajánlanék, ha kérdeznék. Tehát jól megvagyok jelenleg szingliként, és ezen nem is terveztem egy jó ideig változtatni, mivel élvezni akarom az életet. Jófej barátaim vannak, akikre számíthatok, ha szükségem van rájuk, a családomra úgy szintén, akikhez most már el kellene mennem látogatóba, hiszen olyan régen láttam őket. Végre szabad vagyok, nem kell igazából senkihez sem alkalmazkodnom, van keresetem, eljárok a barátokkal, és úgy vélem, hogy mára már teljesen el is tudom fogadni önmagam, és tudom miért mit kell tennem. Egyszerűen mondva eddig is kereknek tekintettem az életemet, hiszen jól haladtam a tanulmányaimmal, boldog voltam a kis életemben és semmit nem hiányoltam úgy igazán, csupán vannak céljaim.

Daniel Morrow. Daniel Morrow a város egyik legmenőbb ügyvéde, ennélfogva valószínű, hogy nem kispályás. A 30-as évei felé járhat és valószínűleg van egy legalább két oldalas listája azokról a nőkről, akik már az ágyában jártak. Nem azt mondom, hogy azt akarnám, hogy ne legyen tapasztalt, viszont azért mégiscsak úgy vélem, hogy fontos a mérték, mert ellenkező esetben az ember, hamar kiéltté válhat és ez meglátszik mind a külsején, mind a gondolkodási módján. Azt látva, hogy nekem ajánlatot tett, gondolom ezt ugyanúgy megtehette más lányokkal is, akik viszont nem hiszem, hogy ellenkeztek volna. Hedonista életet él, a haverjaival valószínűleg nagyon jól elszórakoznak minden hétvégen a szórakozóhelyeken, mint ahogy azt szombaton is láthattam. Rákerestem tegnap este az interneten, a szakmai cikkek csak jót írnak róla, a ügyfeleitől is kizárólag 5 csillagos vélemények érkeztek. Nem írtak róla, hogy komolyabb kapcsolata lenne, mindig csak valami aktuális cicababájával kapták lencsevégre a fotósok. Szóval gondolom neki is megvolt minden az életében, amire szüksége volt: pénz, siker, nők, csillogás.

Aztán ott vannak a körülmények. Persze a körülmények legtöbb esetben változtathatók, vagy nem olyan lényegesek, de azért mégis érdemes foglalkozni velük, akárcsak egy gondolat erejéig. A munkahelyemen találkoztunk először, ahol ő vendég én pedig pultos voltam, és mondhatni tisztességtelen ajánlatot tett nekem, amit visszautasítottam nyilvánvalóan. Igen, azt sem hagyhatom figyelmen kívül, hogy képes volt megbabonázni, de ez csak mellékes. Az egész ajánlatát azért kellett elfogadnom, mert felbukkant Adam, és nekem pedig szükségem volt rá, ha ezt nem is szívesen vallom be. Majd mindent sutba dobva mégis annyira hajtott a kíváncsiság, hogy elmentem vele... és igen innen már mindenki tudja a sztorit. Szóval a lényeg a lényeg, hogy nem, a való élet nem olyan mint egy tündérmese, ennélfogva pedig nem hinném, hogy passzolnánk egymás életébe, maximum egy éjszakára, amit viszont nem szeretek, hiszen túl büszke vagyok hozzá. Ő sem fest úgy, mint aki oda lenne a komoly kapcsolatokért, az a csaj, aki mellette ült szombaton szinte felfalta a szemével. Én ha vágynék is most kapcsolatra, az nem ilyen lenne.