Vádolj!

20. fejezet - Daniel & Emily

Daniel

Itt hagyott. Meztelen felsőtesttel álltam a hálóm közepén és ő csak kisétált a lakásom ajtaján, mintha mi sem történt volna. 

- Viszlát Daniel Morrow. Örültem a találkozásnak. 

- Viszlát Emily Roberts. Még találkozunk.

Ennyit mondtunk csak egymásnak, azokután, hogy nem bírtunk elszakadni a másik ajkától és ő mondta ki, hogy igenis kíván engem. Nem értem ezt a nőt. Egyik pillanatról a másikra mintha teljesen kijózanodott volna a vágyittas állapotból. Csak leugrott a komód tetejéről és oda állt velem szembe, hogy elmondhassa végeztünk és mondta, hogy nem fogja elfogadni az ajánlatomat, mert nem fér bele az elveibe. Hát én ezt nem hiszem el. Még hogy ő nem fogadja el az ajánlatomat, miközben szinte éreztem a hangján, hogy legszívesebben azt kérné, hogy azonnal magamévá tegyem. 

A konyhába mentem és töltöttem magamnak egy pohár whiskyt, mert ez volt az egyetlen dolog, amire egyáltalán nem számítottam. Itt hagyott úgy egy nő, hogy ki sem elégítettem. Daniel Morrow lakását eddig egyetlen nő sem hagyta el kielégülés nélkül. De Emily megtette. Mondhatnám, hogy ez rendkívül megsértette a férfi egómat, de ez cseppet sem volt így. Nem az egómat sértette, hanem az elképzeléseimet. Sejtettem, hogy Emily nem adja ilyen könnyen magát, ezért is lepett meg mindkét alkalommal a hevessége a liftben. De azokután úgy véltem, lehet hogy tévedtem, és mégsem tud ellenállni nekem, hasonlóan mint a többi nő. De nem, nem tévedtem, hiszem Emily úgy hagyott itt, mint még senki. Mondhatnám már a célegyenesben voltam, már félmeztelenül álltam előtte és ő akkor lépett le. Akkor lépett le, amikor már senki nem tenné, hanem a többi nő már önként bújt volna be az ágyba, hogy végre kényeztessem. 

A whiskyvel sétáltam vissza a hálóba, hogy kinyithassam az erkélyajtót. Amint engedett a zár, a friss már karcos hűvös szél lebbentette meg a függönyt, miközben az éjjeli lámpa gyenge fénye világította meg a szobát. A gardróbhoz léptem, hogy végre átöltözhessek, de úgy döntöttem először szükségem lesz egy forró zuhanyra.  

Ahogy a vízcseppek végigfolytak a testemen, próbáltam helyére rakni az este darabjait. Azt, hogy csak Gabriel miatt mentem a Luisba és ott megpillantottam Emilyt, akit legszívesebbem már ott letepertem volna. Hogy próbáltam bevetni nála, azt ami a legtöbb kis fruskánál beszokott válni, de ő ezt ügyesen hárította, és valószínűleg inkább talált taplónak emiatt. Aztán az, hogy megjelent az exe, és rá kellett jönnöm, hogy ha Emilyt el akarom csábítani, akkor kompromisszumot kell kötnöm és valamennyire muszáj lesz gyengédnek lennem vele. Azt, hogy ajánlatot tettem neki, amit visszautasított, majd mégis ő hozta a szabályokat, azért, hogy kimentsem. Azt, ahogy a liftben csókolóztunk, hogy engedte hogy a combjába markoljak és az ajkába harapjak. És mindezek után ilyen egyszerűen képes volt itthagyni. Tényleg nem találkoztam még ilyen nővel. Láttam rajta, hogy elengedte magát és hagyta, hogy sodorják magával az események, mégis az utolsó pillanatban olyan önuralmat tanúsított, amire nem sokan lennének képesek. Viszont Daniel Morrow nem adja fel ilyen könnyen, csak meg kell találnom a módját, miként tudom a vonzerőm hatalmába keríteni. 

Másnap reggel a telefon rezgése ébresztett fel, melynek kijelzőjén Gabriel neve állt. Tegnap miután kiléptem a zuhany alól, konstatáltam, hogy hatalmas vihar keveredett időközben, pedig ki akartam ülni egy kicsit az erkélyre. Ehelyett viszont csak lehúztam a maradék whiskyt és úgy döntöttem, hogy inkább végre kialszom magamat. De még ezt a tervemet is sikerült Gabrielnek keresztülhúznia. Általában nem szokott érdekelni a mobilom rezgése, most viszont olyan szinten idegesített, hogy az keltett fel, hogy érte nyúltam, hogy felvegyem a hívást és a lehető legrövidebb úton lekoptathassam Gabrielt.