Vádolj!

15. fejezet - Daniel

Daniel 

Mondanom sem kell szerintem, hogy megleptek az imént történtek. Mielőtt odamentem volna a pulthoz, láttam, hogy Emily nagyban diskurál a pincérnővel, aki feltételezhetően a barátnője volt. Láttam a pincércsajszin, hogy valami nagyon izgalmas dolog lehet, amit Emily mesél, mert majdhogynem a padlóról kellett felszednie az állát. Elgondolkoztam, hogy vajon mi lehet az. Talán Emily egyik pasis sztorija, amit még nem mesélt el neki? Vagy az is lehet, hogy rólam beszéltek? Erre a gondolatra alapoztam, mikor elindultam a pult felé, hogy kérjek egy újabb whiskyt és a vizemet, mivel már kezdtem érezni a fejemen, hogy ha nem józanodom egy kicsit, tényleg nem érdekel a társaság, azonnal letámadtam volna Emilyt. 

Mindenesetre erre semmiképp sem számítottam. Arra, hogy Emily nem csak, hogy belemegy a játékba, hanem át is írja a szabályokat a kedve szerint. Most ha lehet azt mondani, bármennyire is taplónak tituláltam el azt a bizonyos Adamet, hálás lehettem volna neki, hogy segített abban, hogy Emily belemenjen, még ha csak részben is az ajánlatomba. Még most is itt hallom a fülemben csengeni a mondatát, arra a kérdésemre, hogy én mit is nyerek ezzel a tervével:

- Azt, hogy Önnel megyek el innen, és egy vágyamat kielégítheti. Szerintem ez fair ajánlat, és mindkettőnknek win-win helyzet.

A kiscicának vélt, majd vadmacskának bizonyosodó nő tényleg nem mindennapi. Nem emlékszem rá, hogy valaha is egy nő tett volna nekem ajánlatot. És ez a mondat. Teljesen kikészít. "Egy vágyamat kielégítheti." Mi lehet az a vágya? A legmerészebb vajon, vagy a leggyengédebb? Esküszöm, folyamatosan ezen fog járni az agyam, addig amíg be nem száll a taxiba a ház előtt. Hiába ajánlottam fel, hogy nyugodtan tegezzen, de nem tette. Szabálykövető, de nem fél kockáztatni. Veszélyes kombó, nekem elhihetitek. Szerényen mondva én is ilyennek tartom magam, ezért is jutottam ilyen fiatalon ilyen magasra a ranglétrán. Rá is ez vár majd, látom, hogy van benne potenciál. 

Miközben ezeken gondolkoztam a svédasztal mellett állva, megtalált a két jóbarátom is, akik ha lehet azt mondani, már egyáltalán nem voltak szomjasak, de még szerencsére vállalhatóak voltak, bár Gabriel mozgása már kissé ingatagnak hatott. 

- Na mizu öreg, sikerült már befűznöd azt a kis pultos csajt? - tagolta lassan Gabriel a mondandóját, miközben éppen egy kis szendvicset vett el az egyik tálcáról. 

- Gabriel, neked többet ma már nem kellene innod, és jól is teszed, hogy eszel valamit, különben a taxiban viszontlátnád a mai italfogyasztásodat. 

- Hé, hé, hé, ne terelj barátom, ne terelj, nem adtál választ a kérdésemre. 

Már épp válaszra nyitottam volna a számat, amikor megjelent  közvetlenül mellettünk a pincércsajszi, hogy leszedje a környező asztalokról a poharakat és elvigye az üres tálcákat a svédasztalról. Serényen tevékenykedett, és ahogy elnéztem Marcellt, láttam rajta, hogy megakadt a kiscsajon a szeme, pedig mint említettem, mindig az idősebb nők voltak a zsánerei.  Ez a lány viszont biztos fiatalabb volt nálunk vagy 5 évvel, hasonlóan Emilyhez. Barna haja volt neki is, viszont ő inkább kontyba fogta, míg elöl két tincset szabadon hagyott, hogy azok keretezzék az arcát. Ahogy járkált fel-alá ringatta a csípőjét és ez már tényleg vitte a csúcsot Marcellnél, nehezen tudott a látványnak ellenállni. A csajszi hirtelen fordult meg és vette felénk az irányt, majd mikor közvetlenül mellénk ért, felvette velem a szemkontaktust, és ha jól tudtam leolvasni a szájáról azt mondta nekem címezve: "Vigyázz mit csinálsz!", majd mintha mi sem történt volna, felvette angyali mosolyát, rákacsintott Marcellre és továbbsétált mellettünk. 

- Ez mégis mi volt gyerekek? - kereste a szavakat Gabriel az előbbi jelenetre. - Hallod Marcell az a csaj totál be van indulva rád. Én a helyedben nem fecsérelném itt az időmet, hanem azonnal azután a kis formás csípő után mennék és megkeresném vele a személyzeti mosdót.