Mostoha Szerelem [Befejezett]

2 rész

🫦Emma🫦

Mikor megtörtént a két egybenhangzó IGEN! a felbérelt fotós csinált ezer meg egy képet. Klau eldobta a csokrot és pont nem én kaptam el szerencsétlenségemre . Hát ez se jött össze, most már tuti nem leszek feleség. -gondoltam magamba, de mosolyt előcsalva a többiek után vonultam. Egy kis étteremben volt a lagzi, ahol régen Bálint és Klau első találkozója volt. Klauék voltak középen a két szülő pedig egy-egy szélen. Utána ültem én Dáviddal, majd a többi rokon és ismerős. Tudod vannak azok az emberek, akik mindig minden körűlmények között jól tudnak szórakozni és vagyok én. Valahogy sose szerettem a mulatós zenét, ami egy esküvőn azért elvárható, és valahogy a táncolás se az én műfajom. Persze párszór ki mentem a többiekhez táncolni (értsd: álsz egy helyben, mozgatod a fejed és a kezeddel kalimpálsz, néha ugrálsz mint a többiek) vagy próbáltam egy-két részeg pasit le vakarni magamról, hogy nem most se akarok én lenni a következő. 
A figyelmemet most az én kedves bátyám vonta magára, aki egy szőke nővel beszélget és a comját markolássza. Legalább nekik emlékezetes estélyük lesz.

-Szia! -ült le mellém egy férfi, kicsit erős orosz akcentussal.
-Helló! -köszöntem neki, és Klauékat figyeltem, akik épp a tortát vágják fel.
- Hadd mutatkozzak be, Grigorij. -nyújtotta a kezét, mire elfogadtam.
-Emma. -mutatkoztam be és mikor megfogta a kezem, kezet csókolt.
-Nagyon szép név. -mosolygott rám kedvesen.

Végre egy pasi, aki nem azt mondja, hogy jó a buli. -gondoltam magamba

-Emma! -hallottam meg a nővérem hangját, mire fel álltam.
-Elnézést. -kértem bocsánatot 

Oda mentem a nővéremhez, aki tiszta süti lett és boldogan szedi le a férjéről a maradékot egy szalvétával. Én csak a fejemet csóválom és mosolygok.

-figyelj csak, ide hoznád a rúzsomat a szobából? -kért meg Klau mire bólintottam.

Hálistennek, legalább lesz egy kis nyugtom .-gondoltam magamba.

Ahogy be léptem a szobába és fel kaptam a rúzst a sminkasztalról. Hangos nyögésre lettem figyelmes. Elfordulok és a nagy tükörbe Dávidot és a kis szőkét látom meg, ahogy ők éppen...hát na érted. Elég rosszúl esett, és majdnem sírva is fakadtam, de lenyeltem a mérgem.

Azt csinál amit akar! Én meg itt szenvedek

Befogom a szemem, hogy kitörőljem az emléket, majd mint aki nel hallott semmit kivonúl a szobából. Oda adom a rúzst, de meglátom apa bánatos arcát.

-Mi a baj? -kérdezem tőle meglepve.
-Hol is kezdjem. Véletlenűl két szobát rendeltem egy helyett Klauéknak. Felhívtam őket, hogy ellenőrízzem minden rendben van, és akkor szóltak, hogy hát persze a két nászutas lakosztály csak a vendégekre vár. -ült le apa anya mellé.
-Hát akkor mennyetek el ti, úgy is rég voltatok pihenni. -dobtam be az ötletem.
-Nem jó, anyád hétfőn megy orvoshoz. -emlékeztetett.

Emma és Bálint is közelebb jöttek és érdeklődve hallgatták apa beszámolóját.

-Gyertek ti? -mondja lelkesen Klau.
-hogy mi? Vagyis én meg...
-Te meg Dávid. Egyikőtöknek sincs partnere legalább pihentek egy kicsit. -mondta Klau.
-Dávid mehet, de nekem dolgoznom kell. Amúgyis, Dávidnak ott a szőke...-kezdek bele, de akkor megjelenik Dávid.
-Milye van Dávidnak? -érdeklődik.
-Semmi. -puffogok

︻╦╤─Dávid︻╦╤─

Muszály volt ki engednem a dühöt amit éreztem. Annyira jól állt Emmán az a ruha, hiba lett volna ha őt támadom le. Erre a szőke hogy is hívják tökéletes volt. Látom hogy a családom nagy megbeszélést tart, és pont elkapom Emma utolsó szavát.

-...Dávidnak ott a szőke...-morogja, mire közbe vágok.
-Milye van Dávidnak? -érdeklődök.

Csak nem féltékeny?

-Semmi. - durrog, mire elmosolyodok.
-Apa véletlenűl két szobát kért, de mivel anyáék nem tudnak eljönni ezért arra gondoltam elmehetnétek ti ketten. -ecseteli Klau ördögi mosollyal.

Csak ő tudja mit érzek Emma iránt, talán anya sejt valamit, de nem vagyok 100% biztos benne. 

-Persze, ez remek ötlet. -mosolygok vissza rá.
-Mi, én nem megyek! Ott a melóm, nem mondhatom le 2 hétre! -morog Emma.
-Biztosan meg érti a főnököd, ugye Dávid? -kérdezi bálint.

Ő meg azt tudja, hogy a kis kávézó ahol Emma dolgozik az enyém.

-Biztos, holnap felhívod és elmondod hogy beteg vagy. -simítottam meg a hátát.

Ő fel néz rám, majd a többiekre. Látom, hogy agyal, és kibúvót keres, miért is ne jöjjön, de nem hagyom. Meg érdemli azt a 2 hetet, és ha kell ott tartom addig, amég csak lehet. Abban a két hétben minta férj leszek, és remélem mire haza jövünk, már hivatalosan is bemutathatom. 

-Na, gyere el velem. Remek 2 hét lesz. -guggolok le mellé.
-Miért nem a kis szőkét viszed el? -kérdezi morcosan.
-Mert én a fel...féltestvéremmel akarok nyaralni. -simogatom meg az arcát.

Nagy hiba, nagy hiba! Majd fogdosod a tenger parton!

-Hát jó. -adta be a derekát.

Adtam egy puszit a homlokára, mikor oldalról megpillantva látom, hogy Robi magához hív. Fel álok és elnézést kérek a családomtól, majd oda megyek hozzá.

-Mi történt? -felveszem a maffia stílusom.
-A kis szobába vittük, ott nem hallják ha ordít. -mondja Robi, majd utána megyek.

Ahogy be megyek a szobába, meglátom a kis férget.

-Mit akarsz tőlem? -kérdezi.
-Csak meg mutatni az apádnak, hogy jobb ha nem provokál. -mondom vészjoslóan.

Ekkor Erik a másik biztonság őrőm behúz neki egyet. Aki a másik csaja után koslat, meg tudja hogy mit kap érte. Grigorij pedig ne csókolgassa csak az én Emmámat!

-Szemét, csak ennyit tudsz. -köpi ki a vért, mire én felnevetek.
-Nem, a java még csak most jön! -szólalok meg acélos tekintettel és bele szúrom a kést a combjába, mire felordít.

Köszönöm, hogy el olvastad a 2. rész!

Zsu🥰