Mostoha Szerelem [Befejezett]

20 rész

Emma🫦 

Fáradtan nyitottam ki a szememet. A gondolataim ködösek voltak, mindenem fájt, de legjobban a mellkasom.  Rá néztem Dávidra aki a kezemet csókolgatta. Óvatosan megmozdítottam, mire felkapta a fejét, a szeméből folyt a könny és mikor tudatosúlt benne hogy ébren vagyok elmosolyodott. Éreztem hogy ki van száradva a szám, nyelni akartam de egy cső volt a torkomban. Elkapott a pánik és ki akartam húzni a csövet a torkomból.

-Ne, ne, hercegnőm azon kapsz levegőt. -fogta le Dávid a kezem, miközben a nővérgombot nyomkodta.

A nővér be rontott, majd kirohant és később egy orvossal jött vissza. Dávid még mindig a kezeimet fogta és hitetlenkedve nézte ahogy ébren vagyok.
Nem tudom miért kell a kezeimet fogni ahelyett hogy mondjuk segítene a cső kihúzásában. Megvártam még nem figyel és kihúztam a kezem hogy megfogjam a csövet és kirántsam, de ahogy húztam égető fájdalom nyilalt a torkomban.

-Hohohó, majd azt mi elintézzük. -nevetett fel az orvos.

Csúnyán rá néztem mindenkire és pánikba estem, mert azt éreztem senki se akar segíteni. Mikor az orvos végzet a vizsgállatokkal, kitoltak a szobából és kivették a csövet. Amint ez megvolt öklendezni kezdtem és kijött valami folyadék a gyomromból. Életem legrosszabb élménye volt, úgy gondoltam valami ilyesmi lehet a gyomor mosás is. Mikor végeztek, kaptam egy légzőmaszkot. Ezekszerint az összes magyar orvost és nővért ide rendelte, ki merne egy maffia vezérnek ellent mondani? Nevetséges.

-Most ezen kap levegőt, amég a tüdeje nem lesz elég erős ahhoz, hogy magától is tudjon lélegezni. -mondta az orvos én pedig bólintottam.

Vissza toltak a szobába, addigra már ott volt mindenki. Dia és apa egymás mellett álltak és mintha száz évet öregetek volna, Klau és Bálint a másik oldalt álltak a szobának, Klau a szája elé kapta a kezét hogy elrejtse sírását. Dávid az ágy mellett ült, de amikor oda toltak arrébb ment hogy vissza segítsenek az ágyba. Láttam hogy zavarja, nem ő fektet be, de még nem álltam készen arra hogy...nem is tudom...

-A felesége oxigénpalackon kapja a levegőt, éjszaka mindenképpen legyen rajta, napközben pedig csak akkor kell ha úgy érzi. Ha rendszeresen jár a tüdőközpontba és fizioterápiára javúlni fog az állapota. most magukra hagyom bennüket, de ne maradjanak sokáig.

Az orvos és a nővérek ki mentek a szobából, majd a családom megrohamozott egy csomó kérdéssel. 

-Szomjas vagyok, éhes és fáradt. -suttogtam és visza tettem a maszkot a szám elé, mert már ennyi is elég volt ahhoz hogy levegő után kapkodjak.

Kaptam egy pohár vizet, de csak  kortyolgathattam, majd vissza rakták a poharat az asztalra. Dávid meg akarta fogni a kezem, de nem engedtem neki. Amikor az orvos azt mondta a felesége, megrohamoztak az emlékek. Magamra hagyott miközben én haldokoltam, mert ő az apja gyilkosán akart elégtételt szerezni. 

-Hogy vagy? -kérdezte Bálint.
-Jól, és köszönöm. -néztem fel rá hálásan.
-Ó kicsim, ha ott lehettem volna. -sírt Klau mire felemeltem a kezem, hogy megnyugtassam.
-Jaj gyerekek, élek és virulok. -nevettem fel, de aztán fuldokolva köhögtem még valaki a maszkot helyezte vissza a szám elé.
-Szerintem hagynunk kéne pihenni. -szólalt meg apa, mire mindenki bólintott és egyessével köszöntek el tőlem.

Mikor már azt hittem mindenki lelépett oldalra fordúltam és Dávid még mindig az ágyam mellett ült.

-Te nem mész? -kérdeztem tőle, de cseppett se érdekel mit csinál stílusban.
-Soha. -emelte rám a tekintetét.
-Pedig jobb lenne. -emeltem vissza a maszkot.
-Pedig nem megyek sehova. -makacsolta meg magát.