Mostoha Szerelem [Befejezett]

22 rész

Emma🫦 

Csend telepedett a szobában miközben figyeltem hogy Dávid alszik. Késztetést érzek hogy ki simítsam a haját a szeméből, de nem tettem. Lassan ki keltem az ágyból, majd bele bújtam a mamuszomba. Dávid motyog valamit az orra alatt, de nem értettem. Mikor vissza értem a wc-ről, be fészkeltem magam az ágyba. Dávid hírtelen fel riad és körülnéz.

-Minden rendben?-kapkodja a fejét ide oda.
-Persze.-néztem rá mosolyogva.

Dávid megtörli az arcát, majd nyújtózkodik egyet. Biztos nem volt kényelmes ott aludni, de a kórházban nem lehet a beteg mellett feküdni az ágyban.

-Éhes vagy?-kérdezte és föl állt.
-Egy kicsit.-vallottam be.
-Máris szólok valakinek.-indult meg az ajtó felé.
-Jajj, ne. Még nincs reggeli idő.-tiltakoztam.
-Hozok enni, ez a dolgom.-jött közelebb majd adott egy puszit a számra.
-Jó.-adtam be a derekam, mert az agyam olyan kótyagos lett a puszi miatt.

Határozott léptekkel sietett ki a szobából, majd még az ablakból látva, figyeltem ahogy elkapja az első ápolót és erőteljesen gesztikulál. Szegény csak bólogatott miközben Dávid kiadja az utasításokat. Sose láttam még ezt az oldalát, velem mindig kedves volt, nem tudom milyen lehet az a Dávid akit most alakít.
Mikor visszatért már nyoma se volt annak az embernek akit kint alakított. Vajon rossz lehet két embert eljátszani?
Észre vette, hogy figyelem, és kérdőn rám nézett.

-Csak...-rázom meg a fejem, mert fogalmam sincs arról hogy mondjam el neki.
-Csaaaaak?-ült le a székbe és meg fogta a kezem.
-Elgondolkoztam azon, hogy milyen lehetsz akkor, mikor a főnököt játszod.-vallottam be, mire hátra dőlt a székben.
-Nincs benne semmi nagy dolog. Van egy örökségem, amit megpróbálok tovább vinni. -húzott egyet a vállán, mintha ez tényleg nem nagy ügy lenne.
-Nekem pedig olyan, mintha valami nagy istent játszanál.
-Istent?-nevetett fel
-Igen! Az előbb is, ki mentél, elkapták egy embert, megparancsoltad neki hogy hozzon enni, majd be jöttél. Az meg már sietett is. Nekem ez nem menne.-rázom meg a fejem.
-Nekem meg ez a dolgom. Az évek alatt lassan bele szoktam, és végre valamit jól csinálok, ha már jó férj nem lehetek.-suttogta az utolsó szót keserűen.
-Ez nem igaz.-rázom a fejem. -Azt se tudjuk milyen lehet egy házas élet. Miért pont engem választottál?
-Mikor először megláttalak, tudtam hogy csak te kellesz. Megpróbáltam magam távol tartani tőled, de itt belül éreztem, hogy nem jó nélküled.-verte meg a mellkasát. -Így mikor, megszületett az ötlet, tudtam hogy csak így tudlak magam mellett tartani. Tudom hogy mindent el csesztem, de próbálom helyre hozni.

Mikor már válaszolni akartam, pont behozták a reggelimet és ez ürügyet adott arra, hogy nem kell többet erről beszélni, még ki nem engednek a kórházból.

Dávid🫠 

Amég Emma evett, csendben figyeltem. Nem tudom még meddig leszünk együtt, és utálom hogy nem látok bele a fejébe. Mikor meg ette a tojásos rántottát félre tolta a tányért és megtörölte a száját. 

-Na, jó volt? -kérdeztem mosolyogva.
-Úgy kérdezed, mintha te sütötted volna. -teszi le a szalvétát az sztalra.
-Jó oké, nem én sütöttem, de én intéztem, már az is valami. -húztam ki magam, mire el nevette magát.
-Nem vagy semmi, köszönöm, jól esett. -simította meg az arcom.
-És, mit kapok ezért a hőstettért? -húztam fel a szemöldököm és közelebb hajoltam hozzá.
-Azért ne essünk túlzásba, deeee. -hajol közelebb.
-Deeee?

Már majdnem olyan közel voltam hozzá, hogy megcsókoljam. Egyszer csak elhúzódott és felkell az ágyból.

-Büdös vagy. -finytorog, majd bele búj a mamuszába.
-Nem is. -szagoltam meg magam, de lehet már nem is érzek szagokat, amióta itt vagyok vele a korházban.
-Gyere, fürödj meg. -nyújtja a kezét, a másikban pedig az infúziós állványt fogja.

Sóhajtva felkelek, majd megfogom a kezét és együtt megyünk a fürdőszoba felé. A maffia vezér előnye, hogy teljes ellátásban részesítenek.  Ahol megjelenek, már kezemet lábamat csókolják. Így mikor Emma be került, olyan kórtermet kapott ahol fürdőszoba is található. 
Bemegyünk a tágas fürdőszobába, majd még ő előkészíti a zuhanyzót addig én le vetkőztem.
Mikor megfordúl, úgy néz rám, mint aki nem látott még férfit, de aztán megrázza a fejét és tovább tevékenykedik.

-Azért, eltakarhattad volna. -köröz egyett a mutató újjával.
-A feleségem vagy, és úgy vetközök le elötted ahogy akarok. -fogom meg a válát még ellenőrzi a víz hőmérsékletét.
-Nos, befelé. -lép arrébb, hogy be tudjak menni.
-Te nem jössz? -kérdezem, de már távol áll tőlem.
-Nem nem. -pirosodik el az arca és mindenhova néz csak rám nem.
-Add már ide a tusfürdőt. -szólalok meg egy kis idő után.
-Oda tettem. -keresi a tusfürdőt.
-Nem találom. -nézek körbe.

Emma egydarabig csak a kézmosónál kereste és a szekrényben, majd mérgesen közelebb jött.

-Mondom hogy oda tettem. - füstölög.
-Gyere csak ide. -húzom be magamhoz, mire felsikkant.
-Dávid, engedj el. Csurom vizes leszek. -nevetve próbál kiszabadúlni, de erősen fogom.

Az infúziós állványtól nehezen tudod mozogni, így a falhoz löktem. Az egyik kezét fölemeltem a feje fölé még a másikat próbáltam úgy fogni hogy ne legyen nagyon vizes. Egy darabig egymás szemébe nézünk, majd megcsókoltam. Ez a pár hét kínszenvedés volt, hogy nem érinthettem meg úgy ahogy szerettem volna. Elengettem a kezét és erősen magamhoz húztam még ő a hajamba túrt. Halkan felnyögött és ez nekem már épp elég volt ahhoz hogy tovább merészkedjek. 

-Ha elakad a lélegzeted, vagy fuldokolsz azonnal szólsz! -mondtam mély hangon mire csak bólintott.

Később mind a ketten vizesen és kifuladva, jöttünk ki a zuhanyzóból. Gyorsan megtörölköztem és felkaptam a tiszta ruháimat, majd Emmát mennyasszonyi fogásban felkaptam és egyből a szobába vittem. mikor letettem, lekaptam róla a vizes ruhát, majd kivettem a szekrényből egy másik korházi rongyot. Mikor be bújt az ágyba rá adtam a maszkot és be takartam. 

-Jól vagy? -kérdeztem aggódva.

Nem vártam vállaszt, be bújtam mellé az ágyba és szorosan magamhoz húztam. Csessze az egész önuralmam, nem tudok nélküle létezni. 

Köszönöm, hogy elolvastad és a csillagokat is!

Zsu 👋