Mostoha Szerelem [Befejezett]

21. rész

Emma🫦 

A szobába vissza érve a gondolatok csak úgy kavarognak a fejemben. Nemsokára haza mehetek, de még Dáviddal nem beszéltem. Az hogy most figyelmes, kedves és odaadó nem tudja velem elfelejteni azt amit akkor tett. Tudom hogy adhatnék neki második esélyt, de jelen álláspontom alapján nem tudom, hogy megérné.

-Hercegnőm?-néz rám aggódó tekintettel.
-Beszélnünk kell.-vettem elő a maszkot hogy beszívjak egy kis levegőt.
-Mi a baj?-le ül a szokásos helyére.
-Nem tudom mi lesz velünk, ha haza érünk.-csóválom a fejem.
-Mégis mi lenne, jössz velem a birtokra.-mondja határozottan.
-Szerintem én még erre nem állok készen.
-Persze, megértem. Elbasztam, de igyekszem, itt vagyok.-fogja meg kétségbeesetten a kezem.
-Tudom, de vissza érünk a való világba. Te csinálod a dolgodat akármi is az, én meg ott leszek a kávézóban, nem akarok rettegésben élni.
-Megvédelek mindentől.-mondta határozottan. -De azt nem kérheted hogy hagyjam ott azt az életet.-hajtja le a fejét.
-Dávid, én nem tudom hogy tudnék jó maffia feleség lenni.
-Senki se tudja miben lesz jó, amíg meg se próbálta. Nem kell velem tárgyalásra jönni vagy ilyesmi, lesznek események amiken ott leszel és finom ebéddel vársz haza.-néz fel rám.

Kopogtatásra lettünk figyelmesek, mire mindketten az ajtó felé néztünk. Antonio jelent meg és elhozta  a vízí núdlit is amin fel nevettem.

-Már azt hittem meg se látogatsz. -emeltem fel akarjaimat, hogy megölelhessem.

Mellettem Dávid felmordúlt, de nem foglalkoztam vele. Antonio a karjaiba vont én pedig mosolyogva vissza öleltem. Jó volt újra látni.

-Még szép, hogy eljövök, csak valaki azt mondta nincs látogatás. -néz rá Dávidra, mire én is oda kaptam a fejem.
-De, hát lehetett látogatni, Dávid! -csóvéltam a fejem, mire ő csak meghúzta a vállát.
-Ezek szerint lehet látogatni, de csak 5 perc. -nézett mérges tekintettel Antoniora.
-Ne is figyelj rá, addig maradsz ameddig szeretnél. -néztem Antoniora barátságos mosollyal.
-Nem akarok zavarni, de látni szerettelek volna. -ül le az ágy melletti székre.
-Emmának pihennie kell. -szólalt meg Dávid.
-Emma, majd tudja mikor aludjon. -emeltem fel egy kicsit a hangom.
-Emma legalább ezt tudja. -állt fel Dávid, majd ki ment a szobából.

Egy darabig csendben voltunk, majd megszólalt.

-Hogy vagy? -kérdezte aggódó tekintettel.
-Jobban, még este kell a maszk alváshoz, de lassan leszek olyan erős hogy hazatudjak menni.
-Sajnálom hogy ez történt veled. -fogta meg a kezem.
-Én is. -szorítottam meg egy kicsit a kezét.

Dávid😖

Ököllel belevágtam a falba, mire a folyóson lévő emberek mint rám néztek. Mi az istent keres itt ez a "vízí kukac"! Fel alá járkáltam, mert dühített ez az egész. Miért nem küldte el Emma, vagy mondta volna hogy később beszélünk. Le kell nyugtatnom magam még mielött valami őrültséget teszek. 
Ki mentem az épületből, majd be ültem a bérelt kocsimba. Nem tudtam hova megyek, csak azt hogy ki kell szellőztettnem a fejem. 

-Én még erre nem állok készen. -hallottam Emma hangját a fejemben.

Tudom hogy fájdalmat okoztam neki, de mi mást tegyek még! 150-el szágúldottam végig az utcán, élveztem a gyorsaságot. A városba vissza érve, kerestem egy kis boltot ahol vettem valami enni valót, még most is érzem a fözelék ízét a számban. A sorok között sétálva, találtam egy unikornisos vattacukrot. Felkaptam egy zacskóval, majd a pénztárnál fizetés után egyből rohantam is vissza a korházba. 
Reménykedtem benne hogy már a "vízí kukac" nincs ott és csendben figyelhetem tovább Emmát ahogy alszik. 
A folyosón már alig voltak emberek és mikor a szobájához értem Klau lépett ki onnan.

-Hát te? -kérdezte érdeklődve és a kezemben lévő dolgokra mutatott.
-Be vásároltam. -lobáltam meg a cuccokat, majd kikerűlve őt tovább mentem.
-Dávid! -állított meg mire megfordúltam.
-Ha ki akarsz oktatni, kösz de nem kérek belőle. -ráztam meg a fejem.
-Szó sincs róla, látom hogy igyekszel. Azt sajnálom, hogy akkor nem voltál ott, most lehet másképp alakulnának a dolgok. De ha Emma azt mondja anyáéknál akar lenni tarsd tiszteletben kérlek. -néz rám szomorú tekintettel.
-Emma még nem döntött. -szólaltam meg elszántan.
-Holnap benézek hozzá. -köszönt el egy puszival az arcomon.

A szobába visszaérve Emma már aludt. Oda hajoltam hozzá és adtam egy puszit a homlokára, megigazítottam a mazkot az arcán és a takarót fentebb húztam.
Emma mellkasa egyenletesen járt fel le én pedig hallkan le ültem a székbe. A vízí núdli gúnyosan feküdt a széken, legszívesebben felgyújtottam volna. Felkaptam egy könyvet a szekrényről, majd elolvastam a címét. 
Emma megszállottan falta a romantikus könyveket és még mélyen aludt, felolvastam belőle néhány oldalt. sokszor nem tudtam neki mit mondani, könnyebb volt így kommunikálnom vele. Direkt olyan oldalakat kerestem, ahol elmondhatom mit érzek iránta úgy hogy olyan legyen mintha a saját gondolataim lennének.
Most is ezt tettem még Emma csendben szuszogott.

"Tudtam, hogy ő volt a napsugaram. Egyedül neki köszönhettem, hogy nem bolondultam meg."

Köszönöm, hogy elolvastad ezt a részt!

Zsu🌺