Mostoha Szerelem [Befejezett]

4 rész

🫦Emma🫦

Izgatottan pakoltam bele az utazó táskámba, nem sok mindent tettem el erre a 2 hétre, de azért mindenből van egy pótló, ha esetleg valami miatt kellene. Még az se szegte a kedvemet, hogy a bunkó főnőkőm, akit még sose láttam, úgy le szólt.  Mivel sose repültem még, ezért gy csíkos toppot vettem fel egy rövid farmer nadrággal, remélem ez egy jó utazós szett lesz. Alá pedig egy push-up melltartót, hogy ki emelje a semmit ( itt szeretnék hálát mondani a push-up melltartó feltalálójának, így adott gy löketet a cicik nélküli csajoknak!)

-Emma, kész vagy? -dugta be a fejét Dávid.

Mikor rá néztem kaptam egy kisebb sokkot.  Még nekem semmi időm nem volt a pakolászáson kívűl, ő szemmel láthatóan még a fodrászhoz is eljutott. Most még szexibb mint álltalában. Egy fehér ing volt rajta és egy farmer nadrág. Fejetetején pedig egy pilóta szemüveg. Vissza fordúltam, hogy becipzározzam a táskámat és megtöröltem a szám nehogy meglássa hogy a nyálamat csorgatom utána.  Hírtelen megéreztem a Axe illatát, majd a két kezét körülöttem, hogy segítsen lenyomni a táskám, amég a cipzárral szerencsétlenkedem. Nagyot nyeltem, és próbáltam száműzni az érzéseimet iránta.

Sose lehet a tiéd! Vésd az eszedbe!

Mikor végeztem és meg néztem, hogy mindent kipipáltam a listámon, azt a kis zsebbe tettem és hagytam, hogy Dávid ki vigye a táskámat a szobából. Ahogy le mentem a lépcsőn anya és apa vártak az ajtónál.

-Vigyázzatok magatokra! -ölelt meg anya.
-Kicsi kincsem! -bújtam apához.

Még sose voltam ennyit távol tőle és akármilyen felnőtt is lettem ez egy érzelmes búcsúm, még hacsak 2 hétről is van szó.

-Hívjatok, ha oda értetek! -adot egy puszit anya Dávid arcára, akinek a szeme elött volt a szemüveg.
-Ha meg tudom, hogy bántódása esik... -kezdte apa a fenyegetést.
-Ki herélhetsz. -fejezte be a mondatot Dávid és kezet ráztak.

A hőség megcsapott, de nem bántam, mert inkább ez mint a tél. Tavasszal születtem és igencsak fázós vagyok. Be ültünk a kocsi hátsó ülésére és az autó kihajtott a kapunkon. Egész idő alatt idegesen tördeltem a kezem, egyszer csak gondolom ezt Dávid meg unhatta, és megfogta. Ekkor már azért voltam ideges mert fogja a kezem. Tudom neki csak a huga vagyok, de nekem ez valahogy mindig mást jelentett. Nem beszéltünk egész úton, ha egy pillanatra is rá néztem ő a telefonját nyomkodta. Nem is bántam, mert nem tudnék mit mondani.
A reptérhez érve kezdtem egy kicsit meg nyugodni, de akkor jutott az eszembe...

Úr isten! Sose repültem még!
Meg fogok halni
Mi van ha szégyent hozok rájuk...
Tuti most zuhan le, mert rajta vagyok!

-Minden rendben? -szólalt meg Dávid, mikor ki száltunk a kocsiból.
-Persze. -húztam ki magam, majd előre indúltam.

Könnyedén megtaláltuk Bálintot és Klaut, mert ép vitatkoztak valamin.

-Nem igaz, hogy nem én ülök az ablaknál! -morgott Klau
-Akkor majd cserélünk! -ajánlotta fel Bálint.
-Nem, mert aztán azt kell hallgatnom, hogy hát most nekem köszönheted. -utánozta mély hangon.
-Hogy neked semmi nem jó. -fújtatott Bálint

Át adtuk a jegyünket, majd elindúltunk a gép felé. Mikor le ültünk akkor már el kapott a pánik.

-Le...le akarok szálni. -kezdtem babrálni az övemet.
-Nyugi, nem lesz semmi baj. -próbált nyugtatni Dávid.
-Minden rendben van? -kérdezte a stewardess.
-Persze, csak az első repülése. -mondta mosolyogva Dávid.
-Máris hozok egy kis hideg viszed. -mondta megértően a nő és kacsintott egyet Dávidra.