Mostoha Szerelem [Befejezett]

9 rész

🫦Emma🫦

( 2. nap)

Rák vörösre sültem hiába voltam be kenve tegnap. Így arra a következtetésre jutottam, hogy ma nem nagyon napozok, mert még börrákkal térek haza. Nem csökkent az izgalmam Dáviddal való alvással kapcsolatban, pedig semmit nem csinált azon kívűl, hogy megakadályozta hogy a kanapén aludjak. Persze voltak vele piszkos állmaim, de ezt megtartom magamnak, mert mi van ha hangosan ki mondom és nem vállik valóra?! Bár úgy se történne meg, nem igaz. Azért megkértem ne nyomjon agyon, mert elkezdett nagyon fájni a leégett testem ( azért írom így, mert elhiheted teljesen le égtem)

-Hadd kenjelek már be. -vette elő a sprayt, amivel előző este megpróbáltam be fújni magam.
-Nem, köszi megy magamtól is. -el akartam venni tőle, de nem engedte.
-Na, ne butáskodj. Vetközz le asszony és legyünk túl rajta. -invitált az ágyhoz.
-Ez azért elég furán hangzott. -álltam neki háttal, hogy le tudjam venni a felsőm.
-Hidd el, szex közbe nem te vetkőznél. - most már az arcom a duplájára vörösödött ezzel a mondattal.
-Ezt jó tudni. -feküdtem le hason az ágyra.
-Hogy tudtad így be csomózni ezt a madzagot. -babrált a bikinim pántjával.
-Nem kell ki kökötni csak fújd le. -motyogtam mert már így is zavarban voltam.
-De útba van. Na így már jobb. -kötötte ki a csomót, majd megéreztem a hűs habot a hátamon.
-Úristen, ez de jól esik. -sóhajtottam fel.
-Hátmég ha be dugnám. -hallottam meg Dávid motyogását miközben óvatosan be kente a hátam.
-Dávid! -szóltam rá.
-Most miért? -röhögött fel.

Mikor megvártuk hogy teljesen be szívódjon, vissza kötötte a pántot, majd óvatosan fel kelltem. Magamra vettem a fehér felsőmet, és megigazítottam a bikinimet. 
Dávidon egy sima fehér póló volt, fekete térdnadrággal és a baseball sapka a fején. 
De annyira azért nem néztem meg magamnak, na jó talán egy kicsit. 
Ahogy ki léptünk a szobánk ajtaján, Dávid egy jó reggelt csókkal köszöntött, amihez már kezdek hozzá szokni. 
Reggeli után, ami nekem egy zabpehely volt, neki meg a szokásos kávé, vissza mentünk a szobánkba, hogy utána útnak indulhassunk. 
Bevallom nagyon izgatott voltam, mert még sose utaztam úgy hajóval, hogy csak ketten legyünk.
Dávid felkapta a napszemüvegét és egy fehér baseball sapkát, amit a fejemre rakott.
Ezen nagyot dobbant a szívem, hogy ilyen gesztust tett felém. Bár ő ezt biztos természetesnek vette.
Még teli pakoltunk egy kosár ennivalót az útra és már indúltunk is.
Dávid könnyedén felment a hajóra (én azért bénáztam egy sort), mert azért inbolygott egy kicsit. Amikor le ültem, eloldozta a kötelet és be indította a motort. A  kb 3 órás út alatt végig vigyorogtam, mert annyira tettszett az egész. Hideg volt a menetszél miatt, de magamra vettem a takarót amit hoztunk, és így már elfogadható volt.

-Nemsokára ott vagyunk, akarod vezetni? -kérdezte tőlem mire meglepődtem.
-Én! -mutattam magamra.
-Miért, látsz magadkörűl mást is. -nyújtotta a kezét, mire fel álltam és megfogtam a kormányt.

Elhiheted, úgy vigyorogtam mint egy kisgyerek, hogy én vezetek egy hajót, miközben Dávid a csípőmbe kapaszkodik. Amint oda értünk, megfogta ő is a kormányt és együtt tettük a helyére a hajót.

-Tetszett? -kérdezte vigyorogva, ahogy kikötötte a hajót.
-Még szép! -mosolyogtam még mindíg, majd bele kapaszkodtam a karjába ahogy segített leszállni.

Kézenfogva jártuk be a helyet, aminek pontosan nem tudtam a nevét és később se kérdeztem rá. Volt pár ember akik a vízben úsztak vagy napoztak még mi sétáltunk és beszélgettünk.

-Van még valami, amit nem tudok veled kapcsolatban? -kérdeztem tőle.
-Van amit el kell mondanom. -komolyodott el a hangja.

Már épp szórásra nyitotta a száját, amikor is megláttam a földön egy kagylót.

-Úristen, nézd! -emeltem fel csodálkozva, majd el kezdtem kutatni a többi után.

︻╦╤─Dávid︻╦╤─

El akartam mondani neki, itt és most hogy mi tényleg házasok vagyunk. Úgy gondoltam ha lesz ideje átgondolni a vissza úton, akkor talán belátja vagy át gondolja a dolgot. De ahogy meglátta a kagylót a földön, nem tudtam elrontani a hangulatát. Most az egyszer annyira féltem hogy elveszítem, hogy nem tudtam elmondani neki.
Így csendben néztem ahogy ő szorgosan gyűjtöget én pedik őnző módomra hallgattam.

-Mit is akartál mondani? -szólalt meg ahogy csendben ettünk.
-Hát, azt...hogy vihart mondanak mára, így hamarabb vissza kell mennünk. Remélem nem haragszol. -néztem rá, miközben szégyeltem magam.

Hazug. Gyáva!

-Nem, dehogy is. -rázta meg a fejét, két rágás között.

Meg ebédeltünk, majd én fürödtem egyet a tengerben még ő a parton figyelt. Vártam, hogy elkap egy cápa vagy bármi, amiért hazudtam neki, de semmise történt. Az életem mindig is abból állt hogy minél jobb és jobb legyek, de Emma mellett úgy érzem, hogy lehetek önmagam is.
Akinek nem kell semmit se bizonyítanom.
Akinél ha kiskanállal eszem a nutellát, nem néz rám furán hanem ő is kér egy kicsit a csipszére.
Aki betakar ha ki vagyok takarózva.
Aki képes bármin ki akadni, de ha rám néz mosolyt tudok csalni az arcára és már nem duzzog.
Aki nem nyafog hogy egy kis szigetre vittem, hanem még abban is meglátja a szépet.
Akinek nem kell drága ékszert vennem, mert egy kis kagylónak is tud örűlni.

Ki úsztam a partra és ő már egyből nyújtotta is a törölközőt, hogy fel itassam a vizet a testemről. Figyelem, hogy le nyűgözi a látványom, vagyis a tetoválásaim.

-Mi tetszik? -kérdezem miközben le ülök mellé.
-Semmi. Nem kéne menni? -és már nem néz rám.
-De lassan indúlhatunk, csak még fel melegszem. -húztam magamhoz egy csókra.

Mikor megszáradtam, felkaptam a nadrágom és megvártam még ő is fel kell. Átfogtam a derekát és magamhoz húztam. Ő a szemembe nézett, de nem hagytam hogy szólásra nyissa a száját,  be fogtam egy hosszú csókkal. Felrakta a sapkát a fejemre, majd össze szedte a cuccokat. 
Kézenfogva mentünk vissza a hajóhoz és mikor be indítottam a motort, ő nevetve rám nézett. Az emlékezetembe akarom vésni ezt az egészet.

Köszönöm, hogy elolvastad a 9. részt!

Zsu💐