Mostoha Szerelem [Befejezett]

19. rész

︻╦╤─Dávid︻╦╤─

Emma még mindig alszik én pedig egyre türelmetlenebb vagyok. Semmi mást nem akarok csak azt, hogy Emma jól legyen és haza vihessem. Klau időközben megbékélt, de be szerzett egy woodoo babát. Anya és Attila hozzám szólnak, de nyilván nem úgy viselkednek mint álltalában. Mégis mit vártam?! Bálint intézi az ügyeimet, mert képtelen lennék még erre is figyelni. Semmi mást nem teszek csak Emma ágya mellett ülök és mesélek neki.

-Aztán megpróbált Klau fel állni, de újra a fenekére esett és magával rántotta az asztal terítőt is. -nevettem fel az emlékeket idézve.

Attila jött be a szobába, mire hírtelen fel álltam, de le intett.

-Maradj csak. -ült le a másik oldalra és megfogta Emma kezét.

Csendben figyeltük Emma légzését, meg se mertem szólalni.  Vissza ültem a helyemre, de nem fogtam meg Emma kezét. Nem tudtam az apja helyeselné vagy se.

-Tudod, elösszőr azt hittem jó ötlet lesz. -rázta meg a fejét. -Belátom nem tudom mi mást kellett volna tennem. -hírtelen felnézek ez meglepett.

-Ezt hogy érted?
-Ha az ő kezébe kerül Emma akkor is veszélyben van, ha a tiédbe akkor is. Gondolkoztam, de nem jutottam dűllőre. Végülis, az hogy a te kezedben volt nem volt annyira fusztráló. -nevetett fel. -Hülyeség mi? -nézett rám, majd vissza Emmára.
-Valószínűleg én se tudnám. -fogtam meg Emma kezét. -Azt hittem, majd ha meg tudja mi vagyis ki vagyok nem tud ebben az életszínvonalba beleszoknia.
-Mi inkább azt hittük rá unsz és tovább állsz. -horkantott fel.
-Akkor ez a két hét teszt volt?
-Valami olyasmi. Azt mondják lakva ismerkszik meg egymással az ember, mi pedig úgy voltunk vele megnézzük mi sűl ki ebből. Mindenre gondoltam csak erre nem.

Attila fel állt majd puszit adott Emma homlokára és ki ment. Csak a gépek pittyegése hallatszott a szobában és Emma ahogy veszi a levegőt. 
Vissza emlékeztem a találkozásunkra.

Anya pár hónapja elég furcsa volt, mondtam is Klaunak hogy itt pasi van a dologban, ő pedig azzal hencegett, hogy le tolnak a trónról.  
Egyik nap be nyit a szobámba és le ült az ágyra.  Én épp be fejeztem az aznapi házimat és még keresztapámmal kellett beszélnem, így nem sok időm maradt bármire is.

-Ma fontos vendégünk jön, szertném ha időbe haza érnél. -szólalt meg anya, de az eddigi határozott hangnemében most idegesség is csendült.
-Jó persze, itt leszek, de ki az? -kíváncsiskodtam bár tudtam a választ.

Nem hittem volna hogy anya özvegy marad, nyilván tovább áll ahogy mi is tennénk, bár lehet vannak kivételek.

-Megismertem valakit, ma ő vagyis ők jönnek vacsorára. -simított le a nadrágjárol egy szöszt.
-Ők? Mi az nem elég egy kettő kell? -viccelődtem de mikor szigorúan rám nézett tudtam hogy van itt más is.
-Csak legyél itthon időbe. -állt fel, majd ki ment a szobából.

A nap a vártnál gyorsabban telt, mire észbe kaptam kersztapám össze csugta mappáját, ezzel lezárva a mai megbeszélést.

-Akkor jövőhéten. -állt fel, hogy megölelhessem, majd ki mentem a szobából.

Haza felé elkapott a pánik,  olyan volt mintha görcsbe állt volna a gyomrom. Igyekeztem felveni valami pókerarcot, de mi van ha Klaunak igaza van és jön egy faszi aki át akarja venni a helyem. Kinyilt a bejárati ajtó én pedig felsúrrantam a lépcsőn, hogy felkészűljek bármire is. A szobámba le tettem a táskámat, majd vissza szaladtam hogy szembe nézzek velük.

-Olyan cuki vagy! -hallottam meg Klau hangját vidáman csengeni a nappaliból.

Ez már fura volt, most a faszinak mondta hogy cuki? Eggyáltalán nem értettem semmit. Beléptem és elakadt a lélegzetem.

Emma megfordúlt, majd szégyenlősen rám mosolygott.

-Szia. -szólalt meg.

Nem vagyok egy érzelgős fickó ezért kétszer is hátra néztem nehogy meghalljon valaki. Rá néztem Emmára, majd le hajtottam a fejem.

-Mert amikor megláttalak, tudtam hogy te leszel a hercegnőm. Onnanstól kezdve akármit is tettem, nem tudtalak ki verni a fejemből. Nem láttam más lányt csak téged. Tudom hogy elcsépelt szavak és ha felébreszt az biztos hogy kapni fogok tőled, de nem fogok meghátrálni. A feleségem vagy és csak is téged akarlak, te vagy minden amire vágytam, veled teljes az életem és te vagy az otthonom. -Felnéztem rá és folytak a könnyek a szememből. -Annyir hiányzol, a hisztid,  duzzogásod, hiányzik a hangod az éríntésed. Szeretlek Emma, nagyon nagyon szeretlek. Ébredj fel kérlek. -hajoltam le és csókkokkal borítottam a kézfejét. 

A kézfeje megmozdúlt és el se hittem amit látok. Megint megmozdúlt és felnéztem az arcára. Emma kinyitotta a szemét és ez volt a legcsodálatosabb érzés a világon.

Emma felébredt!

Köszönöm hogy elolvastad!

Zsu.🥰

Időközben elkeztem írni egy másik sztorit, ami nem hagyott nyugodni, így úgy gondoltam miért ne? Szóval ha van kedved kukkancs bele!

Köszönöm előre is!