Egy kapura játszunk Schafer FF.

Furcsa bemutatkozás

Beértünk a kórházba, de valami  furcsa érzés kapott el. Hirtelen azt éreztem nem mehetek be oda. Nem nézhetek a 2 felnőtt szemébe. 

-Jól vagy? 

-Persze, csak elkalandoztam. 

-Anyáék már várnak, biztos örülni fognak neked. 

-Aha, biztos...

-Figyelj, nem baj ha kicsit később megyek be? Iszom egy kávét, rám fér. 

-Nem, dehogyis, de aztán gyere. 

-Megyek persze. 

Aha, nem akartam menni. Én tényleg szeretem a szüleit mert nagyon aranyosak velem mindig. De valamiért nem volt oké, hogy én bent vagyok miattuk a kórházban. Olyan volt mintha... a fiuk barátnője lennék. Brrrrrr de rossz kimondani. Én Andrist szeretem. Igen őt szeretem. Szeretem... Miért mondogatom ezt folyamatosan magamban? Nem tetszik ez nekem. 

Ott álltam az ajtó előtt. Huuuuuuu. Nagy levegőőőőőőőő. 

Kopogtam majd beléptem. 

-Csókolom, hogy tetszenek lenni? 

-Timike, szia. Helyzethez képest jól. De te hogyhogy itt? 

-Háááááát. Az egy kicsit hosszú történet. 

-Időnk tengernyi. 

És kénytelen voltam elmesélni miért vagyok most itt. Mind a két "beteg" csak hallgatott végig, de az a mosoly... rég láttam embert így örülni. Nimród csak ült, és csak nézett ki az ablakon. Nem mondta volna ki újra, de láttam rajta, hogy megviseli a szüleit így látni. Ismerem, bár néha jobb lenne ha azt sem tudnám ki ő. 

-Nagyon rég volt a Nimródnak ilyen segítőkész ember az életében. 

-Anyaaaaaaa. 

-Csönd! Én beszélek. Szóval csak meg szeretném köszönni, hogy te így törődsz vele. 

-Ez a minimum. Amúgy se vagyok itthon sokat, ez tényleg a legkevesebb amit tehetek érte. 

Róka kinézetű barátom még mindig az ablak mellett ült, de már mosolygott ő is. Na, kezdem jól érezni magamat.

-Sinya barátom jól van? 

-Apuka él és virul. Most éppen dolgozik.  Pápayban minden oké tanárnő? 

Na igen, én még az általános alatti időkből megszoktam, hogy tanárnőnek hívom Éva nénit. 

-Hát mivel Karsait nyugdíjazták, így én vagyok az igazgató. Meg kell hagyni, nagyobb a rend, mint az ő idejében, de ismersz, szeretem a diákjaimat, rengeteg program van, és sokkal jobban kihasználjuk az iskolát. 

-Valamikor esetleg bemehetek? Hiányzik néha az az iskola. 

-Persze hogy jöhetsz. Jövőhéten itthon vagy még? 

-Igen, Keddig. 

-Akkor hétfőn gyere be nyugodtan.

Még fél órát beszélgethettem velük, majd úgy éreztem most kell távozni, és hagyni még egy kicsit őket hármasban. 

-Ha megbocsájtanak én elköszönök, de nagyon örültem, hogy találkoztunk, még ha ilyen körülmények között is. 

-Ha kijöttünk innen, beszélünk még mindenképp. 

-Természetesen. Csókolom!

-Szia.