Just One Day

2. rész

Korán volt még az alváshoz így úgy gondoltam harapok valamit, sima zacskós levesnél maradtam ami csirkés a kedvencem, majd a telefonom csipogása ébresztett ki a nagy főzésből Hobi írt.
-Cső haver, holnap el ne felejsdt hogy új fiú osztálytársunk jön, én már tudom kiaz de nem fogom el mondani, nagyon örülni fogsz neki! Holnap tali jó éjszakát.
Klassz most ezen fogok katogni hogy ki lehet az, remélem ilyen Jungkook féle, nem írok neki vissza úgyis tudja hogy el olvastam, de idő közben el készültem a levessel ah már nagyon éhes a pocakom, elöl kutatok egy pálcikát és a szobám felé veszem az irányt majd anime nézés közben meg eszem úgy a legjobb.
Nem tudom mennyi lehet az idő de szerintem elég késő van már, rá pillantok a telefonomra és éjfélt mutat, rohadt jó hét óra múlva kelhetek, fel rakom a telefonomat tölteni, és órát állítok be, soha nem vártam a hétfői napokat de ez a új fiú miatt nagyon, oldalamra fordulok nyakig be takarozom és alszom, nehezen de el nyomott az álom.

Hangos telefonom csőrgésére keltem, oda nyúltam a telefonomhoz hogy ki nyomjam, nehezen de ki keltem az ágyból majd a fürdőszobába vonszoltam magam, valamit kezdeni kell magammal, meg mosom az arcom majd a hajamat rendbe rakom, ki jövök és a ruhás szekrényemhez megyek, szokásosan egy bő nadrág, fehér póló meg egy szürke pulcsi, meg a kedvenc cipőm ami nem más mint vans cipő, fel kapom magamra a táskám és el indulok le a konyhába, össze dobok valami reggelinek valót majd a sulira is. Telefonomat és a fülhalgatót elől veszem és el indulok kifelé a lakásból és azt be zárva, szerencsére nem lakom messze a sulitol de nincs kedvem sétálni így busszal megyek.
Be érve a suliba Hobit keresem de nem találom így a legelső órámra megyek ahova be is ülök a helyemre, van még idő hogy csengessenek így hallgatom tovább a zenét, bár gondolom csengetnek hamarosan mert jönnek be a többiek, utálok itt lenni, de Hobi hol van már? Osztályfönőki az első órám így gondolom most fog jönni az a titokzatos fiú. - Jó reggelt gyerekek, érkezett meg az osztályfönőköm, nem meséltem de egy kicsit csúnyácska az orra olyan mint a boszorkányoknak, de ettől függetlenül nagyon aranyos és meg értő.
- Ügye mint tudjátok ma jön az új osztálytársatok, Taehyung mielőtt kérdésed lenne hogy hol van a kedves barátod Hobi vele van, erre csak bólogatni voltam képes hogy értettem.
Kopognak az ajtón gondolom ők jönnek, izgulok és le is vert a víz is de nem értem miért. - Tessék, szól oda az osztályfönők, és be lépnek az ajtón.
-AZTA ROHADT JÓ ISTENIT, kiabálom el magam, - ez-ez nem lehet?!?! Jeon Jungkook??? Táttot szájjal figyelem őt és ő is engem, mint ahogyan a többi osztálytársam is engem figyel hogy mégis mi bajom van. - Taehyung! Légyszíves maradj csendben! Szíd le az ofő, rá nézek Hobira a nagy mosolyal figyel engem és rám kacsint. - Szóval gyerekek ő itt Jeon Jungkook amint hallottátok Taehyung szájából is, kérlek Jungkook mutatkoz be nekünk, Hobi mostmár le ülhetsz a helyedre. Persze hogy nem melletem ül, el ültettek minket egymás mellől, mindig hangosak voltunk óra közben, így csak melletem van szabadhely, mond istenem hogy mellém ül és nem fog mással helyet cserélni. Meg hajol illemedesen Jungkook majd magárol kezd el beszélni. - Sziasztok, a nevem Jeon Jungkook, de jobban szeretem ha Kooknak vagy simán
Jungkooknak szolitottok, 17 éves vagyok, mind gondolom tudjátok hogy Bts egyik tagja vagyok, de szeretném tőletek kérni hogy esetleg aki ismer ne piszkáljatok, fotó kérés vagy más esetleg, sima átlagos diákként szeretnék itt lenni és nem úgy mint egy Idol.
- Rendben Jungkook, remélem mindenki értette hogy ő mit szeretne tőletek!
- Igen tanárnő!
- Rendben, kérlek Jungkook ülj le oda Taehyung mellé.
Nem hiszem el de mellém fog ülni, le kell nyugodjak de egyszerűen nem bírom szinte amióta hallgatom őket egyszerűen szerelmes vagyok belé, a gondolataimat ő zavarja meg ahogyan le ül mellém majd a kezét nyújtja hogy kezet fogjak vele, amit szívesen fogadok de remegve, - Szia, örülök hogy meg ismerhetlek, majd a nyuszis mosolyával mosolyog rám amit úgy szeretek. - Úgyszintén, csak ennyit tudok neki mondani, mikor csengetnek már ki?? Ki akarok menni a mosdóba és hideg vízzel le mossam az arcom, mert érzem hogy ég szerintem olyan lehetek mint egy pirosra érett finom paradicsom.
-Tanárnő ki mehetnék a mosdóba?
- Persze menj fiam.
Ki rohanok és el hagyom az osztálytermet, remélem nem jön utánam senki, nem akarok sok időd kint tölteni mert az meg feltűnő lenne, be megyek és egyből a mosdó kagylóra támasztom magam, mielőtt el kezdeném meg mosni az arcom gondolataim fő szereplője lép be rajta.

Sziasztok ez lenne a 2rész, remélem tetszik<3