tetszik ugye...?/JJ Maybank ff.

18.Megismerkedés

Reggelre tettem be ébresztőt így hamar felkeltem, beágyaztam, arc ápolást csinált és letusoltam. Így energikusan mentem le apukámhoz, hogy na mondjam meg JJt és hogy este akkor átjön, hogy megismerje.
-Jo reggelt.-köszöntem
-Szia, hát te ilyenkor ébren?.- már reggel megy a szarkazmus
-Igen, igen. De azért is…-nem tudtam befejezni a mondatot.
-Megint mi kell?-kérdeztem viccesen.
-Hát ugye van JJ, a barátom.
-Igen, mivan vele.
-Meg akarod ismerni.
-Hát a fiút aki úgy látszik a kislányomat elbolonditota, hát persze, hogy igen.
-Na jól van akkor, hej nem is bolonditot el.
-Ááá téged nem, vagy inkább te őt, hisz az ereszcsatornán mászik fel érted.
-Van benne valami, de hagyjuk, ha ugyvan ma este vacsorára átjön.
De akkor te főzöl.-mondta megint apum hisz tudni illik elég ügyesen főzök vagyis otthonos vagyok, anyukam amikor még élt mindig vele voltam a konyhába igy rám is ragadt egy két dolog, és melesleg apa pocsék szakács igy vagy én főzök vagy rendelünk.
-Szokás szerint.-válaszolom és erre mind a ketten elnevetük magunkat.

Eltel vagy 2 óra bevásároltam a vacsorához és beavatam ebbe Saraht is aki amúgy amikor elmondtam a telefonba elkezdett sikitank erre hallottam, hogy John B kérdezi mivan és Sarah még mindig sikitot és ezért le is tettem, úgyis John Bvel volt ki tudja mit zavartam meg.

El érkezett a vacsora idő, mondtam JJnek és apának is, hogy öltözenek elegánsan.
Én is így tettem egy piros szatén ruhát vettem fel és meléje egy szolid sminket és kisebb loknikat csináltam a hajamba.
A vacsora spagetti hisz megtudtam JJ is szereti és apa is.
Egyszer csak csengetek, biztos JJ.
-Nyitom.- mondom és megyek le a lépcsőn. Ahogy kinyitom az ajtót elállt a lélegzetem, JJ egy fehér ingbe volt aminek az első 3 gombja nem volt begombolva, megis csak JJ, a nadrág egy normális fekete elegáns nadrág és egy bőrdzseki volt a vállára dobva. Ahogy láttam ő is meglepődött amikor meglátott, ha apa ne jelenjen meg a hátam mögött most felkapott volna és szobára vitt volna.
-Üdvözlöm JJ Maybank vagyok, a lánya barátja, örülök hogy megismerhetem.-mutatkozott be illedelmesen és nyújtotta a kezét,  én nem is tudtam, hogy JJ tud ilyen is lenni ilyen, ilyen flúgoshoz hasonló.
-Szia JJ, én Berry vagyok.-fogtak kezet, ugy látszik apum kedveli, nagyon kedves volt vele, pedig a fiúkkal nem ilyen.-Kerülj be, ne állj jtt az ajtóba.-invitálja, na biztos, nagyon kedveli JJt.
-Megyek is.-válaszol, na jó megnyugodtam, visszatért a JJ.
-Remélem éhes vagy.-mondja apum
-Rögtön éhen halok.
-Reméltem is, Lana főzött méghozzá spagettit, imádom.
-Én is nagyon szeretem a spagettit, Lana nem is mondtad te tudsz főzni.-mondja JJ, de amugy nagyon jól kijonnek.
-Hát tudogatok.
-Inkább ő szokott, hisz én nem tudok, szóval vagy rendelünk vagy Lana főz.-mondja apa.
-Uram ez lehet korai, de elvehetem a lányát.-mondta JJ és mind a 3an elnevetük magunkat, ez jo poén volt JJ, ugye csak poén volt, remélem.
-Na gyertek enni.-mondom és bemegyünk az étkezőbe.

Vacsora közben mind rutinos kérdéseket tett fel apa JJnek vagy épp fordítva,pl "Hány éves?" vagy "Mit dolgozik", "Melyik suliba jársz?" és családdal kapcsolatos kérdések és igy sok mindent megtudtam JJ családjáról és rendesen megsajnáltam. De közben poénkodtak, apum nagyon megkedvelte és mondta, hogy gyakrabban jöjjön és az ajtót is hasznalhasa. Na jó azért ez vicces volt.
JJ készült már el és ki kísértem és az ajtóba átöleltem és azt súgtam a fülébe "Gyere vissza kismajom" és rákacsintottam, előre nem jött rá,  utána igen és visszakacsintot.

Elpakoltam beszéltem apával és elmondta, hogy bírja JJt és hasonlók eléggé próbáltam rövidre húzni elpakoltam az asztal, apa elmosogatott és mondtam, hogy álmos vagyok mert hosszú nap volt és felmegyek a szobámba.
Felmegyek a lépcsőn, kinyitom az ajtót és JJ már ott van a szobámba,  akkor megértette mit mondtam, gyorsan bezártam az ajtót és ami idáig nem tudtunk menni oda mentem Inkább oda futottam és megcsókoltam, életemben nem csókoltam meg igy, ilyen szenvedélyesen,  ennyi érzelemmel, de ő is pont így viszonozta, éreztük, hogy ezt lent nem csinalhatunk, még, igy itt fent bepotoljuk.
-Mese szép vagy.-mondja JJ, csodálattal néz rám,  még senki se nézett így rám és még senki se mondott ilyent, rendesen meghatódtam.
-Te se panaszkodtam.-fogtam egy kicsivel viccesebre.
-Tudod milyen őn uralom kellett, hogy ott apád előtt le ne kapjalak.
-Hasonló,  nefélj.-mondom és megint megcsókolom.
-Asszem apukad bir.-szakitsa meg a csókot, hogy elmondhasa.
-Shh.-hallgatatom el és megcsókolom.
Vette a lapot,felvesz az ölébe és kezdi kibontani a ruhámat. Én közben gombolom ki az ingét. Az ingtől megszabadultam, most jöhet a nadrág, kigombolom a nadrágot, észrevettem, hogy JJ nem tudja a ruhát levenni rólam, ez kifogott rajta.
-Miaz kifogott rajtad egy ruha?-kérdezem viccesen.
-De, mi, ez hogy van,  nem értem, pont egy ruha fogjon ki rajtam.
-Nyugi, segítek.-elveszem a kezét és a segítek neki.
-Ááá. mostmar értem, JJ 1, ruha 0, hehe
-Te hülye.
-Na de folytassuk.-csokolt meg újra.
Levette a ruhát és eltolt, mondhatni egyet gyönyörködött.
-Gyönyörű vagy.-mondta.
Nem tudom ki ez a JJ Maybank de nagyon szeretem.
Megcsókoltam, megszabadultam a nadrágjátol és az ágyra toltam.
Hátradőlt. Ráultem a csipojere. Levettem a melltartomat. És megszabadult a bugyimtol. Hátra fektetett. Levettem az alsónadrágját. Kivett a közelbe lévő nadrágból egy gumit. Felhúzta és belém hatolt. Ki be járt benne. Már majdnem a csúcson voltunk amikor azt mondta.
-Szeretlek, Lana.-lesokkolódtam
-Én is szeretlek JJ.-mondtam kett nyögés között.
Eljutunk mind a ketten a csúcsra. Lefeküdt mellém, a mellkasára feküdtem.
-Még sose szerettem senkit ennyire, te vagy az első.-mondja JJ és a homlokomra nyom egy puszit.
-Hogy, hogy nem szerettél senkit ennyire?
-Tudod anyám lelépett, apám egy pőcs, és a lányokkal nem éreztem ezt mint veled, te törődsz velem.-mondta és erre elkezdtem szipogni.
-Jaj JJ-ölelem át-Tud én mindig itt leszek neked.
-Mindig?
-Mindig

Egymás karjai között aludtunk el, olyan éjjel 5kor JJ hazament és én maradtam a gondolataimmal, hogy lehet, hogy ez a kedves srácot még senkise szerete, ott vanak neki a barátai de ők se adnak annyi szeretetet amennyire szüksége lenne. Ezeken töprengtem, amíg reggel nem lett és kellet kelni hisz iskola. És meg kellene találni a kincset.