𝐂𝐚𝐥𝐥 𝐌𝐞 𝐁𝐲 𝐌𝐲 𝐍𝐚𝐦𝐞 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 |⚣

"Csak hiányzik neked Jimin"

-Jó akkor mi legyen? -kérdeztem tőle halkan.

-Nem tudom...

-Akkor ki tudja?! -csattantam fel.

-Nem tudom! Önnek nem kell Jimin, de Jiminnek meg ön kell! A legegyszerűbb az lenne, ha megpróbálná őt szeretni, mert Jiminnek biztos, hogy nem fognak múlni az érzelmei ön iránt. -magyarázta.

-De Jimin fiú! Nem ítélem el a melegeket, de én nem vagyok az kikérem magamnak. Kibaszottul kedvelem őt, de csak baráti szinten! Nem tudnám szeretni őt úgy! -emeltem fel mégjobban a hangom.

-Remélem tudja, hogy ezzel csak Jimin fogja tökre tenni. -szórtak szikrákat a szemei.

-Te meg engem... -morogtam.

-Mi? Ezt hogyan érti? -döbbent le.

-Úgy, hogy már napok óta nem bírok normálisan aludni, mert gyötörnek a rémálmok. Az edzéseken is erősnek kell lennem, mert már egy hete csak titeket próbállak felkaparni a padlóról. A saját szememmel láttam, hogy az a kurva autó elüti Jimint! És a szemem előtt élesztették újra, hogy rohadjon meg az összes sofőr! Ezekután ideállítasz te is azzal, hogy ha nem próbálom megváltoztatni a nemi identitásom, akkor azzal csak Jiminnek fogok ártani. Eddig is mardosott a bűntudat, a szomorúság, és a csalódottság. És ahelyett, hogy segítenél rajtam is, inkább csak újra a földbe tiporsz. Nekem is hiányzik Jimin, hidd el. És jóvá akarom tenni, amit elcsesztem. De képtelen lennék szerelmes lenni belé. -sóhajtottam egyet letörten.

Úgy látom nagyon elgondolkodtattam ezzel a kiakadásommal Hyunjint, mert percekig csak bűnbánó szemmel stírölt engem, egy szót sem szólva, ami egy idő után kezdett már kínos lenni számomra.

Nem tudom mit érezhet jelen pillanatban. Talán fél attól, hogy ha mégjobban felhúzna, akkor úgy leordítanám a fejét, hogy az lerepülne a helyéről.
Pedig ilyenről szó sem lenne.
Csupán neki is megkell értenie az én helyzetemet.

-É..én sajnálom. -motyogta végül.

-Semmi baj Hyunjin. Tudom, hogy te csak a legjobb barátodnak szeretnél jót, de azt akkor úgy tedd, hogy a környezetedben lévő emberek ne sérüljenek emiatt. -simítottam kezére nyugtatás képpen, mert láttam a szemeiben csillogni a megbánást és ott volt a félelem halvány szikrája is.

-Rendben. Akkor csak várjunk, hogy majd az idő rendbe tesz mindent? -kérdezte halkan, majd letette a banános tejet a dohányzó asztalra.

-Hyunjin... ejtsük a témát, jó? Először is Jiminnek felkéne ébrednie. Utána, meg majd ejtek vele egy részletes beszélgetést, és csak ezek után kéne eldönteni, hogy akkor mi legyen. -magyaráztam el a tervem.

-Oké. Ez igaz. Akkor... most mit csináljunk? -kérdezte.

-Írd meg a szüleidnek, hogy ma itt alszol, mert én pizsamában és ilyen sötétben, na meg hidegben nem engedlek haza, az biztos. -keltem fel a kanapéról.

-De haza tudok ám menni. Nem akarok zavarni. -akadékoskodott.

-Határozottan nem. Itt maradsz. Nem fogok mégegy embert elveszíteni..
-halkultam el a mondódom végére.

-Rendben. Ha ez megnyugtatja, itt maradok. -állt fel ő is.

-Igen, ez megnyugtat. Gondolom nem akarsz se fürödni, se enni. -néztem rá, majd a konyhába sétáltam, ahova ő is követet.

-Nem, de egy pohár vizet azt elfogadnék.

-Adom máris. -szedtem le egy poharat a szekrényből, majd megtöltöttem csapvízzel és átnyújtottam neki, amit egy 'köszönöm' után már meg is ivott.