𝐂𝐚𝐥𝐥 𝐌𝐞 𝐁𝐲 𝐌𝐲 𝐍𝐚𝐦𝐞 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 |⚣

"Valami itt nincs rendben"

-Jiminie! Jungkook nem ér rá a mai nap, szóval a közös kis délután nem ma lesz. -szólt nekem anya szombat délelőtt.

-Oh, oké... Semmi baj. -válaszoltam neki csalódottan.

Szóval nem ér rá? Vajon mi dolga lehet neki szombat délután?
Biztos valami fontos, ha egy ebéd meghívásra nem tud eljönni.
Ah, miért bánt ez engem ennyire?

Lehet, hogy miattam nem akart jönni?
Mi van ha már undorodik tőlem?
De hiszen ő mondta, hogy nem akar velem rosszban lenni.. Vagy, ez nem jelenti azt, hogy nem undorodik tőlem?

Istenem... kellett nekem Jungkookra másznom.
Ha nem tettem volna megm akkor most minden jobb lenne.
De annyira jó volt a csók..

-Jimin, Jimin! -rontott be a szobámba a húgom.

-Mi az? -ültem fel az ágyon.

-Jae, tudod a tegnapi lány, találkozni szeretne veled, csak még nem tudja az elérhetőségeidet, ezért nekem írt. -újságolta el boldogan.

-Tényleg? És mikor, hol? -kérdeztem tőle már egy kicsit jobb hangulatban.

-Elvileg ma. Amúgy is most az előbb hallottam, hogy az edződnek dolga van délután. Jae azt írta, hogy délután négykor a közeli kosárlabda pályánál kéne találkoznotok, ha az neked is jó. -ült le az ágyamra.

-D..De... tiszta gipsz vagyok. Ugye nem akar kosarazni is? -ijedtem meg.

-Nem, dehogy. Tudja, hogy most még korlátozva van a mozgásod, ezért ezt figyelembe is vette. Csak egyszerűen azt a helyet tálalta a legpraktikusabbnak egy találkozás erejéig. Na meg ő is szeret kosarazni, de csak hobbi szinten. -kuncogott Minji felpörögve.

-Oh, oké, benne vagyok. De anyának még szólnom kéne emiatt. -húztam el a számat.

-Nyugi, anya simán bele fog menni, ha egy lányról van szó. Én tudom, hogy ő is támogatja azt, hogy beszerezz egy barátnőt. -suttogta, miközben a szemöldökét vonogatta, mire én csak játékosan vállon csaptam őt. -És elkísérlek majd a pályáig, jó?

-Jól van. Köszönöm. -mosolyogtam rá.

-És még tudod mit? Beszélek helyetted anyával is. -rohant ki a szobámból.

Ez kedves tőle. Túl kedves. És nagyon aranyos. Eddig miért nem volt ilyen velem?

Szóval... találkozni fogok Jaejel.
Jézus segíts meg... már a gondolatra is összerándult a gyomrom az izgatottságtól.
Mi történik velem? Hát ez hihetetlen.

Kéne neki valami ajándékot vagy csokit venni? Esetleg virágot?
És hogyan kéne öltözködni ilyen alkalmakkor?

Ahj, én annyira nem értek az ilyenekhez...

-Minji, jó hogy visszajöttél. -sóhajtottam fel, mikor megláttam a húgomat belépni a szobámba.

-Anya könnyedén belement. De... te eléggé gondterheltnek látszódsz. -vonta fel a szemöldökét.

-Mert az is vagyok. Nem tudom ilyenkor mit szokás csinálni. Hogyan kell öltözködni, viselkedni, vagy kéne neki ajándékot venni? -kérdezgettem őt.

-Áh, Jiminie... -ült le mellém nevetgélve. -Fiatalabb vagyok nálad, de mégis én vagyok a tapasztaltabb. Ez cuki.

-Az... -forgattam szemet.

-Nos... ez még nem randi vagy ilyesmi, ugye?

-Minji, 1 napja ismerjük egymást. -értetlenkedtem.

-Igen, igazad van. -vont vállat. -Szóval... ha el szeretnéd őt csábítani mégjobban, bár már így is odáig van érted, akkor vigyél neki epres csokit, az a kedvence csak úgy halkan megjegyzem. Nem kell elegánsan öltözködnöd, mert a gipszed miatt amúgy sem tudsz akármit felvenni. Viselkedj vele hétköznapian, legyél vele kedves, vicces. És... egy pár apró érintést is megengedhetsz. Tudod, ő szereti az ilyesmiket. Mármint azt, ha valaki megfogja a kezét, vagy megölelik őt, meg ilyenek. -magyarázta.