𝐂𝐚𝐥𝐥 𝐌𝐞 𝐁𝐲 𝐌𝐲 𝐍𝐚𝐦𝐞 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 |⚣

"Csak szólíts a nevemen"

Próbáltam lehetőleg halkan csinálni a kielégítésemet magammal a zuhany alatt állva, de nem igazán ment.

Voltam olyan ügyes és már csak a Jungkookkal való lefekvés gondolatára is felizgultam, amit ugyebár el kellett most intéznem.

Ügyeltem arra, hogy legalább a nevét ne nyögjem ki, mert az fix, hogy most már rájött, hogy én mit művelek itt bent magammal.

Miután eléggé könnyedén és sikeresen befejeztem az önkielégítést, gyorsan megmostam a testrészeimet, majd a zuhanyzóból kilépve a fogaimat is megmostam.

Szárazra törölt testemet Jungkook egyik pólójába bújtattam, ami esküszöm, hogy úgy állt rajtam, mint egy hálóing.

Rohadt nagy volt rám, ezért alá csak egy alsót vettem, mert a térdemig leért a póló alja.

Na ezután ki lehetne találni, hogy mit csináltam...

Hát persze, hogy a fürdőszobában fel alá járkáltam vörös fejjel, mivel nem mertem kimenni Jungkookhoz, mert nagy valószínűséggel hallotta a kis akciómat, ami miatt nekem a bőr leégett a képemről.

Jungkook mégiscsak a volt edzőm, akibe már több mint 4 vagy 3 éve szerelmes vagyok.
Most pedig premier audio lejátszást adtam neki a saját kielégítésemről.
Ez iszonyat gáz.

Mit fog szólni hozzá?
Nem akarok innen kimenni.

Még egy jó 10 percig szidtam magamat és az életet, mire megembereltem magamat és végül égő arccal kiléptem a fürdőből, majd pár lépés után megláttam Jungkookot az ágyon ülve.

-Halottam, hogy élvezted a fürdést.. -mosolyodott el dögösen, ami miatt engem újra levert a víz.

Nem tudom mikor lett átkapcsolva, de a szobában lévő led csíkok most már vörösen világítanak, ami egy eléggé intim hangulatot teremtett közénk.

-Kérem, ne mondjon most semmit. Nekem is lehetnek... khm... lehetnek szükségleteim. Sajnálom, ha kellemetlen szituációba hoztam önt. -pillantgattam össze vissza a zavaromban.

-Nem hoztál kellemetlen szituációba. Megértelek, te is férfiből vagy. -kelt fel az ágyról, majd lassan felém kezdett sétálni, félig kigombolt inggel együtt, amire én azt hittem, hogy rosszul leszek izgalmamban.

-É..én... aha... -dadogtam valami random hülyeséget megszeppenve.

-Tudod... -állt meg közvetlen előttem. -Néha nem tudom eldönteni, hogy te azért szoktál így viselkedni a közelemben, mert félsz tőlem vagy azért, mert izgulsz vagy miért? Ugye nem félsz tőlem? -kérdezte halkan.

-Cs..csak... ilyen téren még minden új nekem, és nem tudom, hogy hogyan kéne viszonyulnom a dolgokhoz, ezért folyton zavarban vagyok. Tudom, hogy ön valószínűleg heteró, de néha szokott olyan érzésem is lenni, mintha ön is kedvelne engem. Ez az ami mindig összezavar. -vallottam be neki.

-Áh, most már értem. Igazából már nem tudom, hogy tényleg csontig heteró vagyok-e vagy nem. Ezt akarom majd a közeljövőben kideríteni, hogy biztos választ tudjak erre a kérdésemre adni. Egyébként pedig nem kell semennyi időt sem gondolkodnod azon, hogy akkor most hogyan viszonyuljál hozzám. Azt csinálhatsz, amit akarsz. Te is tudod, hogy én egy elfogadó ember vagyok és sok mindent megengedek. Mellettem az lehetsz, aki vagy. Már nincs családod ezt el kell fogadnod. De viszont van egy biztos pontod, akire bármikor támaszkodhatsz. Az pedig én vagyok. Soha ne érezd magad egyedül Jimin, mert én mindig melletted leszek. Csak szólíts a nevemen és ott leszek veled, akárhol is vagy. -magyarázta nekem elszántan.

-Ez nagyon kedves öntől és köszönöm. Viszont a családom hirtelen halálát se elfogadni nem fogom tudni, se feldolgozni. -válaszoltam szomorúan.