-Ne nézzen engem, kérem. -szólt rám Jimin a fürdőben állva.
-Nem nézhetek rád, de azért a ruháidat meg én vegyem le? Ez nem a legjobb párosítás. -sétáltam hozzá közelebb.
-Ne jöjjön hozzám közelebb.. -tolt el engem a mellkasomnál fogva, miközben az arca már teljesen vörös volt.
-Jiminie... így sosem fogsz megtisztulni. Csak egyszerűen le kell szarnod, hogy én állok előtted. Lazulj el, és gondolj másra. Hú basszus... a víz meg már mindjárt kifolyik a kádból. -zártam el azonnal a csapot.
-De képtelen vagyok másra gondolni... És ez annyira égő...
-Jól van, akkor mostantól ne foglalkozzál velem. -álltam közvetlen elé, majd leszedtem róla a pulcsit, ami ugye még könnyen ment.
Ezután leguggoltam elé, majd a bekötött lábát óvatosan kibújtattam a nadrágjából, aztán ezt megismételtem a másikkal is.
Már csak a póló hiányzott, mivel állítása szerint ő alsóban fog fürdeni.Ígyhát megfogtam a pólója alját, majd már húztam is volna felfelé, de ő az apró kis mancsaival a kezeimre fogott és nem engedte, hogy levegyem róla a felsőjét.
-Jimin... ne csináld ezt. Le kell vennem a pólót is rólad. -sóhajtottam fel, mire ő csak a mellkasomnak döntötte a fejét, ami miatt eléggé közel kerültünk egymáshoz fizikailag.
-Nem akarok fürödni.. -fonta a karjait a nyakamba, már amennyire a gipszes keze engedte, majd rám csimpaszkodott.
-Szállj le rólam, Jimin. -szóltam rá halkan.
-De nem szeretnék. -ölelt szorosabban.
-Nem mondom mégegyszer, szállj le rólam! -keményítettem be egy kissé, majd a csípőjénél fogva próbáltam eltolni magamtól az apró kis testét.
-Ne taszítson el magától, kérem... -bújt bele a nyakamba, ami miatt abba hagytam a kis törpe lefeszegetését magamról.
-Nem taszítalak el magamtól. Csak ez a helyzet még szokatlan számomra. -sóhajtottam egy nagyot.
-Segít nekem lefürödni? -hagyta a figyelmén kívül az előbb elhangzottakat.
-Persze. -válaszoltam neki, majd lekaptam róla a pólóját is, és a szemem elé tárult a gyönyörű, hófehér felsőteste.
Basszameg... miért nem született lánynak?
Egyszerűen még férfi létére is azt lehet csak mondani rá, hogy gyönyörű és hibátlan. Egy seb és bőrhiba sincs rajta, és olyan jól állnának rajta az én szívásnyoma~... Jungkook! Már megint túl szárnyaltad a határokat.-Megtenné, hogy nem méregetne? -takarta el magát szégyellősen.
-Om... mi? Ja, persze. Bocsánat... -ráztam meg a fejemet, majd nekiálltam a procedúrának.
Egész hamar megvoltam Jimin lefürdetésével. Próbáltam a lehető legkevesebbszer ránézni, ahogyan kérte, de szemeimet csakúgy vonzotta az a hibátlan kis test. És ahogy a kezemmel simogattam a felhevült bőrét, ahogyan elkentem rajta a tusfürdőt... ahj, miért csinálja ezt velem? Miért vált ki belőlem ilyen érzéseket? Hiszen ő csak az egyik diákom, akit kedvelek barátilag. Biztosan csak én gondolok túl mindent.
Nem szabadna ilyennek lennem..Viszont a másik dolog meg az volt, hogy végig terpeszben feküdt bent a kádba, mivel az gipszes lábát azt kénytelen volt kilógatni a kádból, hogy még véletlenül se legyen vizes. És ez a póz eléggé... látványos egy férfi számára, mint például most itt nekem.
Emellett még a hab a tortán az már csak az volt, ahogy az ártatlanul csillogó szemeivel nézett néha az én szemeibe és olyan szín versenyt mutatott be az arcán nekem, hogy egy örök életre megjegyeztem a pirosnak az összes árnyalatát.
YOU ARE READING
𝐂𝐚𝐥𝐥 𝐌𝐞 𝐁𝐲 𝐌𝐲 𝐍𝐚𝐦𝐞 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 |⚣
Fanfiction"Szeretni úgy is lehet, hogy nem mutatod meg. Szeretni úgy is lehet, hogy a lábad megremeg. Szeretni úgy is lehet, hogy csókolni nem mered. Viszont szeretni úgy is lehet, hogy a könnyed megered..." Ártatlannak tűnő ember, egy sötét családi háttérrel...