𝐂𝐚𝐥𝐥 𝐌𝐞 𝐁𝐲 𝐌𝐲 𝐍𝐚𝐦𝐞 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 |⚣

"Mi lenne a helyes?"

Reggel a kínzó hátfájásra ébredtem, amit a kanapén alvás okozott.

Egyből ki is keltem az ágyból és kiropogtattam az összes beállt csontomat, aminek nem kis hangja volt.

Egy különös érzés suhant át rajtam, amikor is körbenéztem.
Ilyet már évek óta nem is éreztem.

Nem vagyok egyedül.

Nem egyedül ébredtem fel, és a tudat, hogy van rajtam kívül más is ebben a házban, iszonyatosan feldobta a kedvemet.

Már nem is éreztem monotonnak ezt a reggelt, nem úgy mint a többit...

Itt volt velem a kis Jimin, és én nagyon jól éreztem magamat, amiatt mert most volt, akiről gondoskodhatok. Igaz, hogy csak pár napig lesz itt, de legalább ez a pár napom tele lesz élettel.

28 éves létemre még családom sincs és ez az, ami aggaszt. Félek, hogy ha ezt így folytatom, akkor egyedül fogok meghalni, amit a legkevésbé sem szeretnék átélni.
Kell egy ember az életembe, akire vigyázhatok, akit szerethetek, akinek a kedvében járhatok, akit kényeztethetek. És most, hogy itt van nálam ez a kis törpe, kicsit felébresztette bennem ezeket az ösztönöket.

Kezembe vettem a telefonomat, és dobtam egy üzenetet az igazgatónak, miszerint nem éreztem jól magamat a reggel, ezért ma nem is fogok bemenni dolgozni.
Pedig ha tudná, hogy ma éreztem a legjobban magamat a reggel folyamán...
Mindegy, amit nem tud, az nem is fáj.

Jó kedvvel sétáltam a saját szobám felé, hogy ránézzek Jiminre.

Ki is tártam magam előtt az ajtót, de a látvány az szinte azonnal el is olvasztotta a szívemet.

A takarómból egy henger alakot formált, amin a gipszes végtagjait pihentette, miközben teljesen átölelte a kis összehajtogatott paplanomat.
A kezei közt pedig az egyik pulóveremet szorongatta, ami csak úgy le volt dobva az íróasztalomra még tegnap.

Hogy lehet ilyen édes, istenem...
Ha majd lesz gyerekem, ami nem túl valószínű, akkor én majd ilyen Jimin féle gyereket szeretnék. A lényeg az, hogy ne zúgjon belém.
A szülei meg vannak áldva ezzel a kis cukorborsóval.

Eddig is tudtam, és láttam is, hogy milyen kis cuki pofija van. De így alvás közben mégszebb.
Szívesen elnézegetném őt reggelente az ágyamban.

Miután rájöttem, hogy milyen gondolatok cikáztak a fejemben, jópárszor fel is pofoztam magamat gondolatban, majd a fejemet megrázva siettem ki a konyhába.

Nem értettem, hogy mi volt ez az előbbi..
Értem én, hogy Jimin közel áll hozzám és a cuki pofija mindenkit el tud varázsolni, de ezt akkor sem kellett volna.
Nen kellett volna ilyeneken gondolkodnom.

-Ah, meg kéne változnom... -motyogtam magamnak, habár úgyis tudtam, hogy nem fogok változni.

Gondolataim eltereléseképpen neki álltam valami olyan reggeli készítésének, ami még nekem is megy.

Pirítóst csináltam zöldség salátával. Azt biztosan szereti Jimin is. Hozzá pedig valami epres üdítő italt töltöttem, de mondjuk azt nem is értettem, hogy miért tartok én ilyet a hűtőben..
Legalább most jól jött.

Mivel Jimin nem igazán tud még kikelni az ágyból... jó, ez most furán hangzott...
Ne gondolj már hülyeségeken, Jungkook! A gipsz miatt nem tud kikelni onnan, nem amiatt mert...

-Hülye vagyok... Tiszta bolond... megőrültem. -ráztam meg újra a fejemet, aztán mindent felpakoltam egy tálcára, amit majd bevihetek Jiminhez, mivel nem akarom, hogy már kora reggel azzal kelljen szenvednie, hogy kimásszon az ágyamból.