𝐂𝐚𝐥𝐥 𝐌𝐞 𝐁𝐲 𝐌𝐲 𝐍𝐚𝐦𝐞 | 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 |⚣

"Nem vagyok érzéketlen"

Reggel extrán kipihenten ébredtem.

Az első ami eszembe jutott az a tegnap esti szeretkezés volt és hát, igen... szerintem egész nap mosolyogni fogok.

Jungkook elvette a szüzességemet.
Az övé lettem most már tényleg.
Hát nem csodálatos?

Ahogy visszaemlékeztem a tegnap esténk minden egyes pillanatára, úgy rázott ki egyre többször a hideg, természetesen jó értelemben.

Tetszett. Nagyon is. Tetszett, hogy fájt és tetszett, hogy durva volt a végén.
Valahogy jobban feltüzelt engem az, amikor durvább volt.
Biztos csak velem van a baj.

Ki az a hülye, aki élvezi a fájdalmat..?

Na mindegy, a lényeg az, hogy nagyon menőnek és felszabadultnak érzem most magamat, habár a hátsóm azért egy kicsit még érzékeny, de majd elmúlik.

Jungkook nincs már mellettem.
Miért is lenne? Hiszen már reggel 11 óra lesz lassan.
Ilyenkor már dolgozik.

Vagy mégsem?

-Jimin? Hé, Jimin! Még pizsamában vagy? -rontott be a szobába Kook egy fekete vasalt nadrágban, fehér ingben, aminek az ujjai fel voltak tűrve, egy fekete nyakkendőben és egy szintén fekete mellényben.
Csak a szokásos...

-Most keltem. -vontam vállat.

-Ahj, ne már... Apa behívatott téged az irodájába. Nem jelenhetsz meg előtte így. 5 perc múlva ott kell lenned. -dobálta oda mondandója közben a ruhákat mellém, amiket fel kell majd vennem.

-Oh... miért hívatott be? -lepődtem meg.

-Vajon miért, Édesem? A nagy hőstetted miatt. -nyomott az ajkaimra egy cuppanós puszit, majd a fürdőbe lökött engem a ruháimmal együtt. -3 perced van elkészülni! -kiabált be.

-Szuper... -motyogtam.

A fenekem fájt, a nyakam tiszta lila volt és ráadásul pont a tegnapi fárasztó este után kellett behívatnia engem Jungkook apjának. Miért pont most?

Nem azt mondom, hogy nem örülök neki, de pont jól időzített ő is.

Nem vittem túlzásba a készülődést.

Gyorsan felkaptam magamra a fekete szép farmert és a fehér inget egy nyakkendővel, na meg egy pár elegáns cipőt is, majd az arcomat megmostam hideg vízzel és a hajamat is beállítottam szépen.

Kifutóra érdemes lényt csináltam magamból, aztán kiléptem a fürdőszobából.

-Most legszívesebben letépnem rólad az összes ruhát. -mért végig engem a fekete hajú.

-Dehát most vettem csak fel őket. -értetlenkedtem.

-Nem kellett volna. Na gyerünk. -karolt át engem, majd balra kanyarodva meg tettük a fél kör alakú utunkat az irodákig.

-Neked nincs is irodád? -kérdeztem tőle.

-Amikor téged még nem ismertelek, mindig a szobámban dolgoztam, így nem volt rá szükségem.

-De most már van rá szükséged?

-Nem, mert akkor mégritkábban látnálak, mint most. Itt vagyunk, Jimin. -állt meg egy ajtó előtt

-Te is bejössz velem? -kérdeztem tőle halkan.

-Nem mehetek be veled, Jiminie. Csak téged hívatott be, nem minket. Nyugi, nem fog történni semmi baj. Apa tudja, hogy téged nem bánthat senki, még ő sem. Na meg kedvel téged a hősiességed miatt. -simított a fejemre.