- Anneliese hol vagy már?- hallom meg barátnőm Cassie hangját. Már vagy négyszer szólt hogy fel kéne ébrednem de sajnos ez nem sikerült.
- Annie légyszives keljél már fel soha nem fogunk odaérni, pedig nem az én rokonaimhoz megyünk- kezdett már egyre idegesebb lenni.
- Jojo Cassie már kelek- rekedtes hangon szólaltam meg mire drága barátnőm jól kiröhögött.
- Lehet nem kellett volna annyit énekelni tegnap te lány- mondja nevetve- meg persze pár pohárral kevesebbet inni- rakta hozzá.
- Tudom teljesen igazad van, majd Sophietól kapni is fogom az ívet - nyöszörögtem tovább.
- Abba biztos is lehetsz- folytatta Cassie és azzal a lendülettel magamra is hagyott.
Nagy nehezen kikeltem az ágyból és mentem is fürdő fele gyorsan lezuhanyoztam hajat mostam egy kis sminket raktam fel ne legyen olyan gázos a fejem és ne szúrja ki drága családom hogy elég jóra sikeredett a tegnap este, kis alapozó púder, szempillaspirál és készen is voltam felkaptam egy fekete farmert és egy fehér pulcsit összepakoltam pár cuccomat felhúztam a cipőmet és egy jó óra után késznek nyilvánítottam magam így el is tudunk indulni Cassievel a családi ebedre.Igaz barátosném csak kirak szépen a ház előtt és megy is tovább a saját családjához bár szinte ő is családtag szóval jöhetett volna hozzánk de ő most nem szeretett volna.
Beléptem a házba ahol szinte egész gyerekkoromat töltöttem egyből el is múlt a tegnap este miatt kialakult fejfájás.
- Sziasztok- köszöntem jó hangosan
- Annie sziaa- jött elem egyből Sophie és nagy ölelésbe vett. - De szép vagy drágám, úgy örülök hogy itt vagy- mondja a keresztanyukám.
- Jaajj Sophie én is nagyon örülök hogy itt vagyok már hiányoztatok nagyon.
Beléptünk a nappaliba és egy kisember szaladt nekem egyből nagy mosollyal a fejen.
- Hat szia te nagyfiú - vettem fel egyből a kis Lukat és puszilgattam szét a pofiját
- Anneliese- jött oda hozzam Vic egy ölelésre-.
- Jézusom Vic mekkorát nőtt ez a kis fickó - nevettem saját magamon ahogy el vagyok ájulva és gügyögök a kisfiúnak.
- Ugye már nem is olyan kis picike igazi nagyfiú lett - csikizte meg kisfiát.
- Elveszett báránykánk megérkezett- jött egy ismerős hang a konyhából.
- Nem is tűntem el te- gyors tempóval haladtam Max felé és szinte ugrottam a nyakába- Hiányoztál- suttogtam a neki mire éreztem, hogy belenevet vállamba.
Miután szétváltunk láttam rajta. hogy gyorsan végigmért és persze nem hagyta szó nélkül h elég pocsékul néztem ki.
- Mi van hugi jól sikerült a tegnap estéd- húzogatta szemöldökét Max.
- Naa azért nem annyira vészes- próbáltam magam megvédeni.
- De Annie azért meglátszik - nevetett Vic.
- Köszi- forgattam meg szemeimet.
- Ne forgasd mert kiesik- szólt rám Sophie.
- Jojo, de amúgy igen elég jo volt tegnap a buli Cassievel sokat énekeltünk - mondtam mivel tudtam hogy kíváncsiak milyen is volt az este.
- Ahaaa csak az éneklés mi- mondta Max.
- Jooo talán egy kicsit több pohár ment le mint kellett volna - vallottam be. Mire a másik három ember nevetés e tört ki -Na most mi az- kérdezem értetlenül.
- Kicsim, te sosem tudod hol a határ- nevetett meg mindig Sophie.
- Jó talán van benne igazság de azért annyira nem, hogy ne tudjam hol vagyok- tettem hozzá.
- Még jó- szólt hozza Max - Oké téma váltás - folytatta és örültem h elvetettük a tegnapi buli témát - holnap kijöttök reggel velem? - kérdezett mire mindhárman heves fejcsóválásba kezdtünk Naaa senki sem akar velem lenni - hitetlenkedett Max.
- Vic? Kérdezte.
- Tom dél körül ér haza megvárom és utána ha a Luka is meglesz kimegyünk - érvelt a húga.
- Jó ezt elfogadom, anyu ? - folytatta a kérdőre vonást.
- Fiam holnap nem jó mert el kell mennem egy eseményre ami délután kezdődik és nem itt lesz a szomszédba - mondja az anyja.
- Okéé , na és Anneliese? -került rám a sor.
- Bocsi Max de nem- zártam le röviden, egyáltalán nem szerettem azt a nagy felhajtást ami a napokban menni szokott a Paddockban, így számomra egyértelmű volt, hogy csak a futamra megyek ha megyek, de úgy látszik ez Max számára nem.
- Annelieseeee- nyújtotta el a a nevem Max és erre utalt, hogy most azonnal változtassam meg véleményem.
- Holnap nem jó- válaszoltam.
- Aztán miért nem jó- kérdezett rá Vic.
Na ez az a kárdés amire én magam sem tudtam a választ így csak kapargattam a rizst a tányéromon.
- Oké ezt egy igennek veszem - mosolygott büszkén a holland mellettem.
- Max- néztem rá elég bosszúsan de csak mosolygott rám és biztosította, hogy innen viszont nincs visszaút.
- Oké oké - adtam be a derekam, úgy vagyok vele nem sokszor veszek részt futamon, akkor örüljön, hogy kint vagyok és pénteken Kelly úgysem lesz kint.
- Jajj de jó- örült meg Max - már régen voltál kint pályán hugi ideje lesz- fogta meg a vállam biztatásként.
- De az fix hogy én ki nem vezetek a pályára - határozottan jelentettem ki.
- Kincsem nem lesz semmi baj, ügyesen tudsz vezetni és így bármikor jöhetsz mehetsz - biztatott Sophie.
- Nem, nem szeretnék olyan nagy forgalomba menni - szögeztem le és ahogy láttam elfogadtak döntésemet.
- Rendben akkor velem jössz ki reggel 8 kor indulunk Oksa?- szólalt meg Max.
- Rendi kész leszek- mosolyogtam rá bár belülről inkább már szét feszített az ideg.
Miután befejeztük az ebédet mondtam hogy elmosogatok de Sophie hajthatatlan volt így mi "gyerekek" szépen leültünk a nappaliba. Vic megpróbálta elaltatni kisfiát kisebb nagyobb sikerrel de végül ő is csatlakozott hozzánk.
- Annei és miújság van Bennel? - kérdezett rá Vic egy nehézkes témára, a barátomra vagyis hát volt barátom de ok ezt meg nem tudjak és egyenlőre jobb is így.
- Tényleg ő miért nem jött el? - kontrázott rá Max.
- Dolgoznia kellett így nem tudott eljönni- válaszoltam szűkszavúan miközben a párna szelet birizgáltam - Benedicel 2 éve vagyunk együtt meg a gimibe jöttünk össze jól is ment minden mindaddig amíg a féltékenysége már meg nem őrjített sőt szinte beszélni sem beszélgettem már férfiakkal mert már jött oda és úgy kezelt mint egy tárgyat, mások előtt játszotta a jópofit h milyen rendes férfi de közben engem otthon meg állandóan kiosztott, még meg is ütött párszor de egyszerűen nem tudtam véget vetni a kapcsolatunkat nem engedett el. Végül egyik nap mikor dolgozni mert én otthon maradtam összepakoltam minden holmim írtam egy levelet h ne keressen véget ért a kapcsolatunk, ezután elköltöztem Cassiehez. Ezt a történetet jobb h a családom nem tudja mivel Max már rég kinyírta volna Vic pedig addig hajtotta volna míg a börtönbe végezne.
- Nagyon bőszavú vagy ma hugi- méregetett Max - minden oké? Kérdezett rá.
- Persze csak kicsit fáradt vagyok - válaszoltam.
- Aludj egyet aztán majd délután elmegyünk Lukaval sétálni - mosolygott rám Vic.
Ezzel a lendülettel keltem fel a kanapéról és indultam meg a szobám fele. A szobám ahol eddigi eletetem jelentős részét töltöttem, imádom minden részét. A nagy fehér ágyam pihe puha matraccal, a gyönyörű kilátásra nyíló kicsi erkélyem, a tágas gardróbom egy alom a szoba.Éppen ahogy a fejem a párnát érte már szinte be is aludtam.
