Már bőven a másnapot tapossuk, reggel miután felkeltünk eldöntöttük, hogy ma egy kicsit kirándulunk. Elhagytuk Londont és egy kicsivel távolabb mentünk a nyüzsgő nagy várostól. Egy kis tóhoz mentünk el, amit körbesétáltunk és piknikeztünk. Mint az osztálykirándulásokon fel lettünk szerelve minden jóval, reggel elkészítettük a szendvicseket és a teákat még egy kis nasi is belefért Pierre diétájába. A környéken szinte alig voltak, persze azért láttunk embereket, de mindenki el volt foglalva saját magával, mi pedig ahogy tudtunk beöltöztünk napszemcsi, sapi pulcsi.
Délután haza is értünk és egyből a fürdő felé vettem az irányt, hogy lezuhanyozzak, már a meleg vizet folyattam magamra mikor megéreztem egy kezet a derekamon.
- Hát te? - húztam mosolyra a számát, de közben kérdő pillantásokat vetettem a fiúra.
- Hát én jöttem zuhanyozni - vont vállat és kikapta a kezemből a zuhanyfejet és maga felé fordította.
- Hej - tettem karba a kezem és ezzel a lendülettel Pierre felém fordította a fejet egyenesen az arcomra. - Pierreee - kiáltottam a nevét, hogy hagyja abba.
- Igen úgy hívnak - nevetett, de még mindig engem árasztott el a vízzel.
- Jó - fordultam meg háttal felé - akkor a hajamat meg is moshatod ha ennyire benne vagy - nyújtottam neki a sampont és így végre elzárta a vizet és a hajamat habozta be amit nagyon élvezett mert nem csak a hajamra került hab.
- Lise - lett komoly a hangja - itt mit történt? - tette a kezét a hegemre, ami a nyakam és a lapockám között van.
- Öhm - gondolkodnom kellett egy pillanatra, hogy el is mondjam-e az igazságot - nem lényeg - zártam le gyorsan, de szerintem nem fejeztük be ezt ilyen könnyen. Hisz ez a heg nem valami kicsinyke.
Sikeresen megfürödtünk mindketten, igaz szerintem háromszor annyi idő volt, mint amennyi alapból, de mindegy. Pierre volt még olyan kedves is, hogy megszárította a hajam is. Én már a pizsomámat húztam fel, hisz semmit nem terveztünk már és az a legkényelmesebb. Mielőtt a fiú bejött volna a szobába gyorsan felhúztam egy Gasly 10-es pólót vagyis inkább elloptam a bőröndjéből. Úgy mentem vissza a nappaliba mintha semmi sem történt volna és ültem le mellé és kezdtük el a tv-t nézni.
- Az az én pólóm? - kérdezett, de egyértelmű volt, hogy az övé, így csak belefúrtam a fejem a vállába. - Te elloptad a pólóm? - nevetett. - Anneliese Jemma Coolen egy igazi póló lopó vagy - folytatta nekem pedig már rázkódott a fejem a vállának dőlve.
- Ez nem igaz - emeltem fel a fejem ami már tiszta vörös volt. - A póló akarta, hogy felhúzzam. - rántottam meg a vállam.
- Elhiszem - puszilt meg. - Amúgy jól áll, szóval megtarthatod.
- Reméltem is - jelentettem ki, amire egy újabb puszit kapta.
- Lise -- váltott komolyabb hangra. - Elmondod mi történt ott? - mutatott a hátamra vagyis a hegre gondolt.
A fejemet egyből lehajtottam ezzel talán jelezve, hogy nem szeretném, de tudnia kell.
- Nem muszáj a nem szeretnéd. - fogta meg a lábam.
- De valakinek el kell - egyből felkaptam a fejem és a szemébe néztem. - Az előző barátom Ben vagyis Bendict, ő volt az első nagy szerelem számomra még gimiben jöttünk össze. Tényleg teljesen bele voltam zúgva és rettentően örültem mikor összejöttünk, kedves és tisztelettudó volt, a család is befogta örültek, hogy ilyen fiút találtam magam mellé. Ez így ment pár hónapig, de aztán - vettem egy mély levegőt és folytattam - de aztán egyre féltékenyebb lett sőt már túlzottan, ha már valakivel beszéltem az baj volt és még az a legdurvább, hogy Maxra is féltékeny volt nem is értem miért. Ezért is távolodtam el a családomtól, hisz így megúsztam egy jó pár veszekedést és tudom, hogy szólnom kellett volna nekik, de féltem.
- Lise ugye nem bántott? - tette fel jackpotot érő kérdést. Én csak lehajtottam a fejem és egy könny csordult le az arcom mentén, Pierre az állam alá tette finoman a kezét és elkezdte felemelni ezzel elérve, hogy ránézzek, így fontosan tudta, hogy mi is a válasz a kérdésere. - Édes Istenem Lise - vont ölelésbe, úgy éreztem, hogy karjai között már senki nem bánthat.
- Szinte követelte, hogy költözzek hozzá, fél évig bírtam és egy nap mikor dolgozott összepakoltam a cuccaimat és eljöttem, egy levelet hagytam neki ott, hogy végeztünk. Egyedül Cassie tudja, hogy mi is történt, ahogy visszaköltöztem ide le is cseréltük a zárakat mindent nehogy valami történjen. Szerencsére már ennek 4 hónapja és egyre jobban vagyok Maxékhoz is visszataláltam és mást is találtam - böktem a mellkasára - így most nagyon jól vagyok.
- És a heg?
- Egyszer Cassievel elmentünk a kávézóba egy rohadt kávézóba amit Ben is tudott, hisz követte minden lépésem, körülbelül 5 perccel később értem haza mint amit mondtam neki, mert lekéstem a korábbi metrót, de ez neki nem tetszett, így - könnyezett be újra a szemem, Pierre az ölelését szorosabbá váltotta - így kaptam egy pár pofont és a lépcsőn is lelökött, igaz csak pár lépcsőfok volt, de hátraestem és pont a küszöbre érkeztem, rettenetesen fájt és elég jól vérzett is de nem foglalkoztam vele egészen estig és akkor láttam meg, hogy kicsit széjjebb nyílt mint, ahogy gondoltam és hát össze kellett varrni.
- A doki nem mondott semmit? - kérdezett.
- Nem, nem nagyon érdekelte dolog, sőt még, hogy tetőzzem a dolgokat Ben ismerőse volt - bólintott egyet.
- Én annyira sajnálom - kezdett bele, de gyorsan leállítottam.
- Nem tehetsz róla, ez csak is az én hibám, hagytam, hogy idáig elfajuljon.
- Nem Lise, ez nem a te hibád, az a szemét nem engedett el, befolyásolt, megszabta, hogy mit csinálj, hányingerem van ettől az embertől - erre azért egy kis mosolyt csalt az arcomra.
- Elhiheted, hogy soha életembe nem akarom látni.
- Elhiszem és nem is engedném soha a közeledbe - nyomott egy csókot a homlokomra. - Maxék akkor erről semmit nem tudnak?
- Nem, sőt még azt se, hogy már nem vagyunk együtt - erre csak kitágultak a szemei.
- Szóval ha belegondolunk akkor én most egy szerető vagyok ? - nézett rám.
- Dehogyis - nevettem el magam, mert az a fej amit vágott haláli volt - te sose voltál szerető, te a szerelmem vagy. - csókoltam meg.
- Én is szeretlek bébi, és köszönöm, hogy elmondtad.
- Na nézzünk valamit - tereltem a témát, mert mára elég volt ebből - Láttad már a Grace klinikát? -érdeklődtem.
- Nem.
- Hát ez elég szomorú, de nem baj, mert akkor most elkezdhetjük együtt. - jöttem lázba, mert nekem ez a kedvenc sorozatom és reménykedtem benne, hogy Pierrénél is nagy siker lesz.
- Ez ilyen orvosos? - én csak bólintottam - Akkor lehet valamiket láttam, mert anyu szereti az ilyeneket.
- Már most imádom anyukádat. Na gyere már indítom is. - ráhajtottam fejemet a vállára és így kezdtük el nézni a laptop képernyőjét.
