Elbűvölt lélek

Negyvenegyedik fejezet

Az elmúlt két hétben a lovagláson és tanuláson semmi egyebet nem csináltam. Párszor Cassievel bementünk a városba nézelődni, hogy kiszellőztessük a fejünket. Most azonban a bőröndömet pakolom, mert Kelly meghívott hozzájuk Brazíliába, így holnap hajnalban indul a gépem. Ezt még Kellyn és Maxin kívül nem tudja senki, szóval a többieknek meglepi. Elég fontos ez a futam Max számára, hiszen most úgy áll a tabella, hogy neki van esélye a vb címre, de még bármi megtörténhet, így fontos számára a támogatás. A bőröndömet késznek nyilvánítottam, így gyorsan mentem is aludni, mert pár óra múlva kelnem kell.

A repülőút több mint felét átaludtam, a többi részét pedig olvasással töltöttem, majd végre 13 óra után leszállhattam a gépről, de a bioritmusom teljesen megborult, hisz itt most lett reggel. Kelly és Penelope várt rám a reptéren, és hihetetlenül örültem nekik.

- Anniee – kiabált felém P.
- Sziaa tündérkém – kaptam fel egyből a kislányt. – szia Kelly, köszönöm, hogy jöhettem.
- Szia drága, örülök, hogy itt vagy. – ölelt meg.
- Ma este megyünk vacsizni, úgy készülj.
- Miért, mit ünneplünk? – kérdeztem rá.
- Ne már Annie komolyan – nézett rám döbbentve a nő.
- Tényleg nem esik le.
- Akkor kicsit gondolkodj.

Hát nekem tényleg nem esett le a dolog, amit Kelly akart, na de mindegy is. A házhoz érve boldogan ugrottam Maxi nyakába, aki szintén örült nekem. Mai napot illetve a holnapot a Piquet rezidencián töltjük utána pedig egy Sao Paolo-i hotelba. Ez a két nap csak a feltöltődésről szólt, medencéztünk, teniszeztünk, P-vel elmentünk lovagolni, amit nagyon élvezett, és mint kiderült a hétfői vacsora a közelgő szülinapom miatt volt annyira felfújva, hisz szombaton leszek 21 éves és hétvégén ugye a versenyé a fő szerep, így kicsit előrébb hozta a család, bár nagyon fura volt itt Brazíliába tölteni és messze az otthonomból és Sophiéktól, de Maxiék mindent megtettek.
A mai nap átköltöztünk egy Sao Paolo-i hotelba ahol a többi csapat is van, vagyis engem inkább az AlphaTauri érdekel jobban.

- Hugi, itt a kulcsod, 4. emelet 7-es szoba, szóval mi pontosan egy emelettel vagyunk feletted, bármi van ott vagyunk – darálta le gyorsan Maxi.
- Rendben köszönöm szépen. Akkor fel is megyek kipakolni.
- Uhh Annie – szólt utánam Kelly – 6 körül lesz közös vacsi a fiúkkal meg a lányokkal ne felejtsd  el.
- Nem fogom ígérem.

Végre este a többiekkel együtt leszünk, már hiányoznak nagyon megszerettem őket. Amint beértem a szobába kipakoltam a ruháimat és még a fürdőbe is elhelyeztem a dolgaimat, majd videó hívást kezdeményezek Pierrevel.

- Hello édes – köszönt azonnal – hogy vagy?
- Sziaa, én nagyon nagyon is jól és te? – kimentem az erkélyre, hogy éreztessem vele, hogy nem éjszaka van és ezért nem is Londonban vagyok messze tőle, hanem elég közel hozzá.
- Én is csak hiányzol Lise. Ma megyünk át a hotelba meg a srácok valami közös vacsorát akarnak, de most nincs sok kedvem.
- Pedig szerintem érdemes lenne lemenned. Úgy hallottam lesz ott valaki.
- Mégis kicsoda? – húzta össze a szemét, és a telefonomat már elfordítottam teljesen a város felé hátha így könnyebben leesik neki a dolog. – Ne Anneliese, most ugye nemcsak szivatni akarsz – tátotta el a száját.
- 4. emelet 7-es szoba és meglátod az igazságot – húztam az agyát.
- Nem hiszlek el komolyan, rohanok. – ezzel bontotta is a hívást.

Nem telt egy óra majd egy két kopogás szakította félbe a filmet amit közben elkezdtem nézni, szinte szaladtam az ajtóhoz és rögvest nyitottam is ki, ahol Pierre állt velem szembe egy csokor virággal, de sajnos ezt a kedves gesztust lehet tönkre is tettem mert olyan nagy sebességgel ugrottam a nyakába, hogy szegény virágok ott maradtak köztünk.

- Pierreeeee – bújtam hozzá közel amennyire lehetett, ő pedig tartott majd egyensúlyozott befelé, hogy az ajtót is be tudja csukni.
- Édesem, szia – nyomott egy puszit a fejemre – el se tudod hinni mennyire örülök neked.
- Annyira hiányoztál.  – ahogy letett a földre azonnal számra tapasztotta a száját, ebbe a csókba benne volt az elmúlt hetek hiánya.
- Hoztam neked virágot, csak hát – kereste a szavakat, mert szegény virágok eléggé megsínylették az ugrásom.
- Az én hibám – nevettem fel – de így imádom őket nagyon aranyos vagy, hogy gondoltál rám - kapott egy újabb csókot.
- Mindig is rád gondolok Lise.
- Aaa ez túl nyálas Gasly – mosolyogtam rá.
- Igen az tényleg – nevetett ő is.
- Este akkor jövök érted, úgyis kocsival kell mennünk mert valami éttermet néztek ki a lányok.
- Ohm még nem mondtam el Maxnak és arra gondoltam addig nem is még vége nincs a szezonnak, nem szeretném őt még ezzel is terhelni.
- Oh, hogy terhelni – kerekedett ki a szeme.
- Pierre tudod nem úgy értettem.
- Akkor mégis hogyan Lise kifejtenéd légyszíves.
- Most nagyon stresszel mindenen is nem szeretném, hogy ez miatt kezelje rosszul a dolgokat, hisz ilyenkor túl hamar felkapja a vizet, és igen mielőtt mondod, tudom,hogy jól venné a kapcsolatunkat, de egyszerűen félek, hogy a Benes dolgot hogyan fogadja.
- Nem kell neki elmondani. – rántotta meg a vállát.
- Tudod, hogy ez nem ennyire egyszerű, úgyis kérdezni fogja én meg nem tudok neki hazudni, főleg, hogy elég hamar észreveszi.
- Ahhoz képest pedig elég jól kamuzol neki már jó pár hónapja.
- Köszönöm most tedd belém a lelkiismeret furdalást. – néztem rá döbbenten, hihetetlen, hogy 10 perce  vagyunk együtt és máris nézeteltérésünk van.
- Nem ez volt a szándékom tudod.
- Tudom, de akkor meg te fogadd el, hogy a szezon végéig még titokba vagyunk előtte.
- Rendben ha így szeretnéd . – én erre gy nagyot bólintok. – Oké, akkor este lent a hotel lobbyjában találkozunk aztán a srácok elosztanak minket, de melléd szeretnék ülni.
- Rendben ezzel kiegyezek – nyomtam egy puszit a szájára.


6 órára már le is értem a lobbyba egy fekete kicsit csinosabb ruhába a lábamon fekete szandál volt, a hajamat félig feltűztem félig leengedtem enyhe sminket raktam fel majd nagy meglepettségemre még senki nem volt lent, majd nyitódott a  lift ahonnan jó páran kisétáltak én egyből gyors léptekkel mentem Charlotte felé egy ölelésért.

- Sziaa – borultam a nyakába.
- Nem is hiszem el, végre Annie visszakaptunk – nevetett fel.
- De jó, hogy itt vagy – ölelt meg hátulról Lando majd egy puszit nyomott a fejemre. Vele most Luisa nem tartott, hisz most neki van vizsgája és ott kell lennie.
- Már csak Maxékra várunk és mehetünk – engedett el Charles.
- Szuper és még ő szokott engem leszólni mert kések – háborodtam fel viccesen.
- Mostanában nem is késel el sehonnan Lise – jegyezte meg Pierre.
- Igen igyekszem, mert valaki nagyon pontos köreimbe – ütöttem meg heccből a mellkasát.
- Oh köszönöm szépen, ezt bóknak veszem – nevetett fel, és ekkor jelent meg Maxi és Kelly is.
- Mehetünk fiatalok?
- Még szép -  lépett ki végül mögülük Daniel is.

Majd így 8an indultunk el az étterembe, mint kiderült nem is kell autózni, mert 10 perc sétára van.  Ahogy megbeszéltük Pierre amilyen gyorsan csak tudott letelepedett mellém, így ő a jobb oldalamon, Cha pedig a balon ült, Maxiék meg szembe, így Pierre keze nyugodtan pihenhetett a lábamon, vagyis addig amíg Charles észre nem vette majd kérdő pillantásokat vetett ránk, de Charlotte gyorsan lereagálta annyival, hogy majd megbeszéljük négyszemközt, vagyis akkor már nyolcsszemközt. 

A vacsora nagyon jól sikerült, jól elbeszélgettünk, valamint most egyikünkre se próbált rányomulni a pincér, így nyugodtan is zajlott. A hotelba visszatérve Chaval gyorsan lebeszéltük, hogy holnap elmegyünk a városba egy kicsit felfedezzük, sajnos Kelly nem tud velünk jönni, mert lesz egy megbeszélése, a fiúknak meg ugyan már holnap jelenésük van a pályán. Lando, Daniel és Maxiék gyorsan eltűntek a szobájukba, de nekünk ugye még megbeszélni valónk volt Charlessal.

- Na ti ketten jöttök velünk – mutatott ránk.
- Szerinted mérges? – súgtam Pierre fülébe, hisz ő mégis jobban ismeri legjobb barátját, mint én
- Nem tudom, de nem hiszem  - na ezzel nagyon megnyugtatott. Az ő szobájukba mentünk majd szépen leültetett minket az ágyra ők pedig velünk szembe a kanapén foglaltak helye, esküszöm mintha az oviba lennénk.
- Mi is ez ami köztetek folyik? – nézett ránk felváltva.
- Hát együtt vagyunk – mondtam ki gyorsan mielőtt Pierre mondott volna valamit, hisz úgyis látott minket, minek tagadni.
- Hát ezt hamarabb elmondtátok mint gondoltam volna. – nevetett fel.
- Most nincs mit ezen szépíteni úgyis gyanakodtál – mondta Pierre.
- Pontosan csak te tesó miért nem avattál bele a dolgokba?
- Mert igazából titokba akartuk tartani egy darabig, vagyis főleg Max elől. – zavartan nézett a fiú, így közbeléptem.
- Pierre előtt volt egy nagyon rossz kapcsolatom, amit még a családom úgy tud, hogy még mindig tart és minden boldogság, de nem és ezt nehéz lenne nekik elmondani, így én kértem meg hogy egy darabig húzzuk ezt az egészet.
- Értelek – mondta lassan. – de amúgy nagyon örülök nektek – jött oda és ölelt meg minket – tarthatunk dupla randikat.
- Uhh ez jó ötlet – jöttek lázba a fiúk.
- Akkor nincs harag ? – kérdeztem tőle.
- Persze, hogy nincs.

Az este további részét Pierrevel együtt töltöttük, ami eléggé el is húzódott, így csak késő éjjel feküdtünk le aludni.
Reggel mire felkeltem már nem volt ott, így egy jó reggelt és szép napot üzenet várt az éjjeliszekrényen, majd így vágtunk neki csütörtöki napnak.