A nap meleg sugarai ébresztettek, ahogy szinte kivakították a szemeim, mert este már annyira fáradt voltam, hogy még a redőnyt sem húztam le. Felültem az ágyba és az éjjeli szekrényen lévő családi képre néztem, majd kezembe vettem.
- Nagyon hiányoztok anyu, apu, szereltek titeket. - szinte suttogtam magam elé majd gyorsan felnéztem hátha vissza tudom tartani a kijönni kívánt könnycseppet, de hiába lecsordult egy az arcomon. Ma van 12 éve, hogy a szüleim egy autóbalesetben elhunytak, azóta szinte a Verstappen- Kumpen család tagjává váltam. 8 éves voltam mikor történt a baleset, nem igazán tudtam felfogni, hogy mit is jelent a halál, veszteség, de rájöttem, hogy a szüleimet soha nem láthatom többé. Nehéz időszak volt ez számunkra bár amennyire emlékszem, Julie az anyukám Sophie húga, így neki is elég nehéz volt ezt feldolgozni. Ezen a napon általában együtt vagyunk és kimegyünk a temetőben hozzájuk és végig beszéljük az élettörténetüket, így közelebb érezzük magunkat hozzájuk.
A mai napon pedig Maxit fogjuk nézni a Zandvoorti forma 1-és pályán és remelem minden a legjobbak szerint megy majd.
A hajamat csak kifésültem és egy kis szempillaspirált meg púdert raktam fel. A kiválasztott ruhám pedig egy fekete hosszú overál volt, lehet nem túl versenyhétvégére alkalmas ruha de úgy gondolom a mai napra ez megfelel.
Lementem a konyhába ahol már mindenki teljes felszerelésben áll.
- Sziasztok - köszöntem nekik. Majd szinte egyszerre mindenki visszaköszönt. Ahogy végig néztem rajtuk látom, hogy ma mindenki a fekete szín mellett döntött.
Odamentem Sophiehoz és megöleltem, nem szólt semmit csak jó erősen visszaölelt. Miután elengedett megfogta a fejem egy puszit nyomott a homlokomra majd úgy néztük egymást de ezt már egyikünk sem bírta ki könnycseppek nélkül .
- Szeretnek nagyon, ahogy mi is - mondta, mire belőlem csak folytak a könnyek.
- Én is szeretlek titeket- mondtam majd a többiek felé néztem - köszönök mindent- láttam, hogy a többiek szeme is csillog majd először Vic lépett felém és ölelt meg szorosan, majd tovább a többiek.
- Oké srácok - töröltem le a könnyeket - elég volt a szomorkodás, valakinek ma nagyon jó napja lesz úgy érzem - böktem Max felé.
- Úgy legyen hugi - helyeselt. - na indulás - invitált mindekit a kocsik felé.
Ma nem Maxival mentem, mert túl sokan várják őt a parkolóban meg úgy mindenhol , így jobb neki is, mert nem kell engem felügyelni meg nekem is, hisz nem lesz körülöttem annyi ember.
Ahogy beértünk a Paddock területre egyből a Red Bull home-ja felé vettük az irányt, hiszen még senki sem reggelizett.
- Annie te mit eszel? - kérdezett Kelly.
- Azt hiszem ezt most kihagyom. - néztem rá.
- Anneliese - szólt rám Vic.
- Majd később jó - próbáltam meggyőzni.
- De ígérd meg - mutatta fel a mutatóujjàt.
- Ígérem - mondtam azért, hogy engedjük el a témát.
Ekkor szerencsére megszólalt a telefonom, így gyorsan megnéztem, mikor láttam ki is írt eleresztettem egy mosolyt.
pierregasly
Jó reggelt!
Itt vagy már a Paddockba?
anneliese_coolen
Szia,
Igen a red bull home-ba Max szüleivel épp reggeliznek.
pierregasly
És te nem?
anneliese_coolen
Nem kívánok most semmit.
pierregasly
Na hát tegnap nem azt az Anniet láttám aki nem kíván enni.
anneliese_coolen
Haha, te is itt vagy már?
pierregasly
Igen, az Tauri home-jába. Egy 10 perc múlva mi is megyünk a red bullhoz.
Az üzenet után elnézést kérve a többiektől elhagytam a homeot, majd az AlphaTauri háza felé vettem az irányt, hogy élőben is láthassam a francia fiút.
Miután odaértem csak várnom kellett egy pár percet majd a pilóta meg is jelent előttem.
- Lise - örült meg nekem, de a nevem hallatán kérdőn néztem rá.
- Lise- kérdeztem vissza.
- Igen Lise - mosolyodott el - így még nem szólított senki szóval gyorsan lefoglalom - kacsintott rám.
- Ez így van. Te vagy az első aki így szólít - néztem a szemébe.
- Helyes - bólintott egy nagyot.
Már majdnem ott voltunk a Red Bullnál, így elköszönni készültem tőle, hogy ne legyen feltűnő az egyszerre érkezésünk.
- Pierre - fordultam felé - ügyes leszel ma nagyon, bízz magadban mert nagyon jó vagy és kérlek szállj ki a kocsiból épen - a szemébe nézve mondtam a szavakat.
- Úgy lesz - nézett rám - Maxnak is ezt szoktad mondani - nevetett.
- Félig - ingattam a fejem. - neki van még egy szó amit mondok - zavartan piszkáltam a táskám pántját.
Remélem egyszer majd én is megkapom azt a szót - mondta gyorsan majd köszönés után el is viharzott.
