Így is volt, 15 perc múlva Pierre kopogott az ajtón. Szinte rohantam az ajtó felé majd ahogy kinyitottam már húztam is be a fiút, hogy véletlenül se lássa meg senki, hogy hozzám jött.
- Húha micsoda fogadtatás - szólalt meg, mire tőlem csak egy szemforgatást kapott, de a következő arckifejezésünk már a mosoly volt - hoztam egy kis nasit - mutatott fel egy zacsit.
- Uh mit hoztál - csillantak fel a szemeim, bár vagy egy órája keltem fel az asztaltól, de a nasi mindig jöhet.
- Egy kis gyümölcsöt - vett ki egy almát a zacskóból. mire tőlem csak ezt most nem mondod komolyan nézést kapott - most mi az? - kérdezett.
- Gasly számodra a nassolni való a gyümölcs? - húztam fel a szemöldököm.
- Igen Coolen,főleg úgy, hogy ezeket a homeból szereztem be, szóval most ezzel kell beérjük - mondta.
- Jó - nevettem fel - amúgy nagyon szeretem az almát, így elég jó nassolnivalót hoztál - paskoltam meg a pofiját.
Léptem is volna el tőle, hogy megmossam, illetve felszeleteljem a gyümölcsöket, de visszafordított maga felé, majd lecsapott az ajkaimra.
- Egész nap erre vártam - szólalt meg a csók végén.
- Hiányoztál ma nekem is nagyon - bújtam hozzá jó közel.
Szinte perceken keresztül álltunk a hotel szoba közepén és csak öleltük egymást, majd elhúzódott tőlem és a szemembe nézett.
- Ez most nagyon sokat segített, köszönöm - nyomott egy puszit a homlokra.
- Menj gyorsan fürödj le, addig kész lesz a nasi - indítottam útjára, hisz azért már elég későre jár és holnap autóba kell ülnie.
- Igen is kisasszony - nevetett fel és indult is el a fürdő felé.
Amíg a francia fiú éppen zuhanyzott, addig a gyümölcsöket szépen felvágtam majd egy tálba raktam, a hálóban előkészítettem az ágyat és a laptopot is elővettem, mert folytatni fogjuk a sorozatunkat, amit még a holland hétvégén kezdtünk el. Nagyba keresem elő a laptop előtt ülve a sorozatot, majd egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy Pierre egy szál alsónadrágban áll az ajtófélfának nekidőlve és a telefonján nézett valamit. Hát meg kell, hogy mondjam elég szép látványt nyújtott, talán túl sokat is időztem el a teste bámulásával, mert hirtelen megszólalt.
- Mi az Coolen csak nem tetszik, amit látsz? - nézett rám csábos mosolyával, amire az én fejem tiszta vörös lett.
- Hagyjál Gasly - és egy párnába nyomtam a fejem és próbáltam a paradicsom színű fejemet eltüntetni.
- Ezt egy igennek veszem - mondta. Én pedig a párnát amit eddig a fejemhez nyomtam hozzá vágtam, mire mindketten nevetésbe törtünk ki.
- Gyere, ezt együk meg gyorsan- utaltam az almákra - és utána aludjunk.
- Mikor kelünk reggel? - kérdezte.
- Ezt nem neked kéne tudni? - néztem rá.
- 10 órára kéne a pályán lenni, szóval fél tízkor el kéne indulni, de még kell reggelizni, de az nem fog összejönni mert elméletileg nem kéne senkinek tudnia, hogy itt vagyok - kezdett el gondolkodni.
- Akkor fél 9 kor kelünk - adtam meg a végleges választ, amire bólintott. - és ne félj ha valaki kérdezi azt mondod, hogy pont volt egy szabad szoba.
- Legyen ez jó, csak elhiszik - nevetett fel. - Na aludjunk édes - majd nyomott egy jó éjt puszit a számra. A becenév hallatán szinte majd kicsordult egy könny a szememből, hisz már nagyon rég nem szólított senki.
- Jó éjszakát - majd jól hozzábújtam amennyire csak lehetett.
Reggel arra számítottam, hogy majd valamelyikünk telefonja ébresztőjére fogunk kelni, de ez nem így lett, mert valaki elég hangosan kopogtatott az ajtón. Pierre is felkelt rá, hisz erre lehetetlen volt nem, gyorsan rám kapta tekintetét én csak mutattam neki, hogy csöndbe legyen, majd el is indultam az ajtó felé. Próbáltam résnyire kinyitni annyira, hogy épp csak a fejem látszódjon ki és semmi más. Max állt előttem az ajtóban, ami miatt a pulzusom tuti megemelkedett.
- Ahh Anneliese - nézett rám - most keltél mi - kérdezte bár látta rajtam.
- Igen, miért?
- Indulni szerettem volna, de úgy látom meg kell várnom míg elkészülsz - mondta, majd indult volna befelé a szobámba, de gyorsan leállítottam.
- Nem kell - túl hirtelen vágtam rá, mert elkezdett méregetni. - még hajat szeretnék mosni, meg reggelizni és ilyenek.
- Hát jó, ha 9-re kész leszel írj és még tudsz jönni velünk.
- Rendben, köszi - majd csuktam is rá az ajtót, ezért még biztos fogom kapni a megjegyzést.
Visszamentem Pierréhez az ágyba, aki lehet még levegőt sem vett az elmúlt percekben, olyan csöndben volt. Ahogy visszafeküdtem mellé egy sóhaj hagyta el a számát.
- Mondjam vagy hallottad az egészet? - kérdeztem tőle.
- Hallottam, de azt nem értem, miért akart bejönni - tette fel jogosan a kérdést amit én sem értettem.
- Na látod ezt én sem.
- Amúgy jó reggelt - nyomott egy puszit a fejemre.
- Jó reggelt. - mosolyogtam rá. - kávét?
- Persze, hogy kérek, főleg, hogy itt van mellettem a kedvenc kávés emberem - juttatta eszembe, hogy főleg a kávé miatt botlottunk egymásba.
Miután megittunk a kávénkat mindketten elkezdtünk készülődni, de a ruha választásnál megakadtam, pont ekkor ért be a francia is.
- Segítsek? - kérdezett.
- Igen - néztem rá segítségkérő arccal.
Oda is lépett a szekrényhez, mert szokásom mindent is kipakolni bárhova is megyek még ha két nap is az.
- Szerintem ebbe nagyon csini lennél - mutatott fel egy bézs színű egybe ruhát, ami szűkebb fazonú volt és a combom közepéig ért.
- Hmm jó választás, szeretem ezt a ruhát, köszönöm - nyomtam egy puszit az arcára.
Én pont 9 órára kész lettem, így gyorsan írtam Maxnak,hogy még itt vannak-e. Pierrét a szobába hagytam mondtam neki, hogy majd mikor akar menjen és adja le a kulcsot. Maxtól pedig jött az üzenet, hogy 3 percem van leérni a kocsihoz, így gyorsan elköszöntem a fiútól.
- Pierre nagyon ügyesen ma, bár mindig az vagy - nevettem el magam - tudod nagyon jól képes vagy rá és csak ez a legfontosabb, hogy te higgy magamban, hisz akkor bármi lehetséges és nagyon szépen kérlek szállj ki a kocsiból - fejeztem be szokásos monológomat.
- Köszönöm szépen - majd egy érzelmes csók után ott hagytam a szobába.
