Reggel az ébresztőmre keltem ami elég fájdalmas volt de muszáj voltam állítani ha nem akarom lekésni a repülőt.
Még pizsibe ahogy voltam battyogtam le a konyhába ahol még talán egy nálam is komásabb Max állt és várta, hogy kész legyen a kávéja.
- Te is kérsz? - szegezte felém a kérdést, amire én csak bólintottam.
Lefőtt mindkettőnk kávéja majd megindultunk a terasz felé és ott fogyasztottuk el. Monaco nem csak este csodálatos hanem szinte minden napszakban is. A tengeri messzeségbe veszett el a szemem, de ebből az elmélkedésből Max hangja szakított ki.
- Mikor indul a géped?
- 11:40.
- Rendben akkor olyan 10 felé elindultunk, a becsekkolást meg csináld meg online, így azzal sem kell majd bajlódni. - mondta.
- Rendben, köszönöm - néztem rá hálásan.
- Amúgy még igazán maradhatnál. - aranyos gondolat ez tőle.
- Legyetek együtt hárman vagy Kellyvel ketten, nem szeretnék bele zavarni - tényleg így gondoltam mert így is keves időt tudnak egymással tölteni.
- Tudod ugye hogy sose zavarsz - kezdett a hangja komoly lenni.
- Igen tudom, de akkor is. Meg amúgy is Paddyt is már milyen rég láttam és a következő héten verseny is.
- És ezt nem akartad megosztani velem? - húzta fel a szemöldökét.
- De most mondtam - nevettem el magam.
- Jó, melyik nap is? - kérdezett.
- Szombaton és most nálunk lesz Wimbledonba. - adtam ki az infókat. - és én kétszer leszek szóval nem igazán van értelme megnézni mert tök unalmas. - mondtam Maxnak, nem az van, hogy nem szeretném, hogy ott legyenek hanem feleslegesnek tartom amiért ezért utazzanak tök sokat es töltsék el az egész napot mert engem megnéznék kétszer 4 percen keresztül.
- De hugi - tette a kezét az enyémre - te is mindig támogatsz abba amit szeretek csinálni itt az ideje, hogy én is ott legyek veled. - jól estek szavai.
Miután megbeszéltük az élet nagy dolgait, elindultunk befelé ahol már a két csajszi csinálta a reggelit.
- Hát de nagy segítsége van anyának - pusziltam meg a kislány fejét.
- Ugye milyen jó nekem, biztos nagyon finom is lesz a reggeli - dicsérte meg Kelly a lányát.
És így is volt a reggeli nagyon finom volt, rántottát csináltak a lányok hozzá zöldségek, finom gyümölcsös tea, el voltunk kényeztetve tényleg.
Már felöltözve ültem az ágy szélén és Pierrének írtam, hogy majd találkozunk a reptéren.
Összeszedtem a cuccaimat és már a nappaliba búcsúzkodtam el Kellytől és P-től az utóbbitól nehezebb volt, mert egész végig rajtam lógott és nem akart elengedni de persze érthető hisz kicsi és nem is bánom mert annyira imádom a kiscsajt.
- Na gyere P Anneinek mennie kell - vette át tőlem.
- Szia Annie vigyázz magadra - vont ölelésbe - tudod bármikor beszélhetünk - suttogta a fülembe és én csak bólintottam.
A reptéren Maxtól is hosszú búcsú után tudtam csak elválni, meg kell, hogy mondjam nagyon jól esett ez a pár nap velük.
Ahogy Max mondta nem is kellett semmiért se sorba és a biztonsági ellenőrzés is nagyon gyorsan ment.
Pár percet álltam egyedül majd megláttam a barátomat, ahogy jön.
- Szia - állt mellém de semmi puszi ölelés, hisz még titokban vagyunk együtt.
- Hali, akkor majd Londonban tali - nevettem el magam és ezzel el is indultam a gép felé.
