Tizennyolcadik fejezet

594 19 0
                                    

A reggel enyhe fejfájással indult, aminek rettentően örültem, természetesen utálom.
De fel kell kelnem mert ideje haza mennem Londonba, tegnap még a buli előtt lefoglaltam a 11:15 kor induló gépre a jegyemet, szóval azt el is kellene érni.
Felkeltem nagy nehezen és elindultam fürödni, nagy gőzzel magam mögött nyitottam ki az ajtót, pont Vic sétált el előttem.

- Mizu Annie - kérdezte - most nem is nézel ki olyan rosszul - kuncogott.

- Haha, köszönöm kedvesség Victoria - forgattam meg rá viccesen szemeim. - jó volt a buli, Max csak egy kicsit csapta szét magát.

- Nem is hallottam mikor megjöttetek szóval tényleg nem ihatott sokat. - mondta Vic mire én meglepődtem, hogy sikerrel jártunk hajnalba, hogy senki nem ébredt fel. - mikor mész? - kérdezte.

- 11:15 kor indul a gép - mondtam.

- Ohh hat akkor mindjárt - nézett rám szomorúan.

- Sajnos igen, szóval megyek is öltözni - indultam el a szobám felé.

Gyorsan össze kaptam magam, egy fekete pólót illetve egy szürke macinacit hisz így a legjobb repülni sminket nem raktam fel mert nincs értelme úgyis bealszok. A táskámba a pár cuccot amit hoztam bepakoltam és indultam is lefelé a konyhába vagyis indultam volna de telefonom csipogása megakadályozott benne. Mikor megláttam ki írt nagy mosoly terült az arcomra.

pierregasly
Jó reggelt Lise❤️ Remélem jól érezted magad tegnap mert én veled nagyon. ❤️

annelise_coolen
Jó reggelt❤️❤️ én is nagyon jól éreztem magam, köszönöm az estét.

pierregasly
Mikor megy a géped? Van ki kivigyen?

annelise_coolen
11:15kor, aha Sophie kirak majd

Erre azonban már nem kaptam semmiféle választ, így elindultam lefelé.

- Jó reggelt - köszöntem.

- Szia drágám - köszönt Sophie - minden rendben volt tegnap?

- Persze, minden nagyon jó volt - mosolyogtam rá. - Sophie akkor ki tudsz vinni a reptérre? - kérdeztem meg.

- Persze, nemsokára mehetünk is - mondta - reggeli? - kérdezte.

- Inkább egy teát - néztem rá, mert most egy falat sem menne le a torkomon.

- Pont mint Max - nevetett, hisz tényleg így van ha másnaposak vagyunk a tea az az egy dolog ami lecsúszik a torkunkon.

Elköszöntem mindenkitől majd Sophieval a reptér fele vettük az irányt.

- Tudod szivem - kezdett bele, mire én kíváncsian néztem rá - Maxnak sokat jelentett, hogy itt voltál.

- Tudom, nekem is nagyon sokat jelentett, hogy lehettem veletek - néztem rá - köszönöm - mondtam mire megfogta a kezem és nyomott rá egy puszit.

A parkolóban a nagy ölelés után elváltak az útjaink, becsekkoltam és meg volt fél órám a beszállásig így leültem az ablak elé és csak néztem a repülőket.
Majd egyszer csak valaki leült mellém pedig üres volt az egész terem.

- Helloka - köszönt valaki mire én úgy megijedtem hogy nagyot rázkódtam. - ne haragudj - mondta egyből de csak nevetett.

- Pierre nem hiszlek el - nevettem már én is - mit keresel itt - kérdeztem.

- Tudod én is megyek haza - mondta.

- Jó, rájöttem ám - nevettem. - hánykor megy a gép?

- 11:50, szóval én tovább maradok mint te, mit tervezel mára? - kérdezte.

Elbűvölt lélekDonde viven las historias. Descúbrelo ahora