Az elmúlt két nap nagyon jó volt, csütörtökön Charlotteval mentünk be a városba, ahol körbejártuk az üzleteket, egy pár dolgot vásároltunk és ettünk egy jót, az estét pedig szokásosan egy közös vacsorával zártuk. Tegnap pedig elkezdődtek a szabadedzések, ahol a fiúk elég jól mentek, így nagyon reménykedünk, hogy a hétvége továbbra is jól fog menni. Ma reggel egyedül keltem fel, nem volt mellettem Pierre ami amúgy szokatlan főleg úgy, hogy cetlit se hagyott és ráadásul ma van a szülinapom.
- Jó reggelt Lise – toppant egyszer csak be, egy hatalmas virágcsokorral. - Istenem – kezdett el könnyesedni a szemem a boldogságtól. - Ugye ezek örömkönnyek? – kérdezte szegényke kétségbeesetten. - Hát persze, nagyon, nagyon köszönöm – mentem is hozzá egy ölelésre. - Boldog születésnapot – motyogta bele a hajamba. - Köszönöm – nevettem. – máris csodásan indul a napom.
Miután visszamentem a szobámba alig pár perc után kopogtak is, így nagy szerencsém volt, hogy már visszajöttem.
- Boldog születésnapot hugi – ölelt meg rögtön Max. - Köszönöm szépen – vettem el tőle a hatalmas rózsacsokrot. – istenem imádom – gyönyörű csokor volt, még jó, hogy amit Pierretől kaptam, ott hagytam nála. - Közös szülinapi reggeli? – kérdezett. - Lehet róla szó, ha adsz 20 percet. - Még szép, megvárlak, Kelly meg P úgyis még készülődik. – ezennel le is ül az ágyra és kényelembe helyezi magát. - Nyugodtan helyezd magad kényelembe persze – nevettem. - Éppen azt teszem. - Szerinted ez így jó? – mutattam felé egy fekete hosszabb feszülős a bal oldalán felsliccelt szoknyát és hozzá egy fehér toppot. - Tökéletes – rövid, tömör válasz tipikus Verstappen.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
A reggeli istenien telt, P és Kelly az asztalnál várt ránk és a muffinba beleszúrt gyertyát gyújtották meg gyorsan érkezésünket látva. P-vel elfújtuk az égő gyertyát, majd megreggeliztünk. Ezután még felfutottam a szobámba egy blézerért, mert most még hűvös van egy toppban és még a táskámat is magamhoz vettem.
A Paddockba rengeteg ember volt már így szombat délelőtt, így Kellyvel próbálkoztunk az emberek között lavírozni. Majd végül sikeresen eljutottunk a hospitalitybe, ahol csak leültünk és beszélgettünk Christiannal, Helmuttal és a többiekkel. Majd a harmadik szabadedzés kezdete előtt átmentünk a Red Bull garázsába, ahol figyelemmel kísértük az edzést. Miután végeztek a fiúk elindultunk vissza a homeba ebédelni. Én egyedül indultam el, hisz Kelly még megvárta Maxot, aki még átöltözik. Mivel most senki sincs a pályán, így mindenki is a Paddockba mászkál, ezért fullon volt az egész, majd mikor már közel voltam a bejárathoz egy ismerős figurát vettem észre, akit soha életembe nem akartam látni, amilyen gyorsan csak tudtam fordultam is meg és gyors léptekkel menekülni kezdtem, nem is tudtam merre megyek csak minél távolabb el tőle. A nagy rohanásba véletlen pár embernek neki is ütköztem, akiknek rosszalló kommentek hagyták el a szájukat, részben igazuk volt, de nem tudták mi folyik itt, végül két kar fogott meg és szembe állított magával.
- Hova ilyen gyorsan Annie? – felnéztem és hála istennek Lando állt előttem. - Lando, itt ..itt .. van – dadogtam, már kicsit elkezdtem remegni is. - Ki van itt? – nézett rám furcsán. - Mindegy, engedj el, el kell tűnnöm – elkezdtem lerázni magamról a kezeit, ami nehezen ment de csak sikerült. - Annie, ne már – kiabált utánam, de nem érdekelt.
