Szjg másképp

Október 19. péntek

Tegnap nem mentem suliba mivel nagyon rosszul voltam. Ma már mehettem. Bár ne mentem volna.
Ezt vettem fel:

Felvettem egy kabátot hozzá majd indultam is ki. Milán ott várt de rossz kedve van.
-Szia.
-Szia- köszönt ő is de nem adott sem csókot sem puszit még meg sem ölelt. Nekem ez már nem tetszett.
- Van valami baj?
- Nincs, mióta ilyen a hajad?
- Ja szerda óta.
Néma csöndben haladtunk a sulihoz. Mikor megérkezett szó nélkül otthagyott, kicsit fura volt de nem foglalkoztam vele.
- Sziasztok- köszöntem mire ők is.
- Azta Reni dejó a hajad.- vette észre Virág a változást.
- Tényleg nagyon jó Ren.
- Köszi szépen.
A nap tovább simán telt. Hazamentem és gondoltam elmegyek Pihével sétálni, elvettem a pórázt rá tettem és indultam is. Lassan sötétedett, a parkban egy párt akik egymást ölelte csókolóztak. Annyira édesnek tűntek de csak tűntek de amikor közelebb mentem akkor láttam még, hogy Milán volt az a srác. Éppen elhajolt a lánytól amikor meglátott, nem bírtam tovább odamentem és úgy felpofoztam, hogy biztos egy-két napig le lehet róla venni a tenyérlenyomatom. De nem számít megérdemelte. Könybe lábadtak a szemeim nem érdekelt semmi. Mikor hazamentem szerencsére a szüleim nem voltak otthon, mert akkor az is lehet a napokban egy fiút temetnének el. Felmentem a szobámba ledőltem az ágyamba és sírtam. Egyszer csak megszomjaztam lementem inni. Mikor indultam volna fel akkor kopogást hallottam. Mivel tudtam, hogy anyáék későn jönnek így ők nem lehetnek mondjuk miért kopogtatnának a saját házukba na mindegy. Az ajtóhoz léptem és előttem állt Milán.
-Mit akarsz?
- Bocsáss meg nekem kérlek többé nem fordul elő.
- Hát igen többé nem fordul elő mert nem lesz mikor-mondtam és becsaptem az ajtót. Felmentem a szobámba és leültem gondoltam felhívom Virágot de akkor jutott eszembe, hogy az apukájával és azzal a nő- vel van szóval nem zavarom.
Egyszer csak a telefonom jelzett, hogy értesítésem jött. Az instán posztólt valaki valamit gondoltam megnézem...