Szjg másképp

Marcius 10 Péntek

Az elmúlt napokban nem engedtek haza a kórházból így az elmúlt napokban végig itt voltam. Milanék sokszor bejöttek Ricsi még iskola időben is bejött azzal indokolta neki fontosabb vagyok én mint Kardos hülyeségei, mikor ezt elmondta leestem az ágyról annyira nevettem, persze az orvosok nem díjazták.
Reggel egy nővérke hangjára ébredtem.
- Jó sokat aludtam drága itt van a reggeli.
- Öhm....köszönöm- feleltem zavartan majd elvettem a reggelim ami tejbekása volt szerintem nem volt rossz de nem is volt jó annyira, hogy máskor is megegyem. Miután végeztem bementem a fürdőbe letusoltam, megcsináltam a hajam és felvettem egy másik pizsamát. Mikor kiléptem akkor ott állt az osztályom és a focicsapat is. Szerencsére Szabi nem jött.
- Sziasztok- köszöntem úgy átlagban mindenkinek.
- Reni mivel nem tudtál eljönni a meccsre a baleset miatt ezért szeretnénk valamit adni neked.- Mondta Cortez és a hátamögül elővette a díjat.
- Nyertetek?- kérdeztem boldogan.
- Jaj Ren ez természetes- mondta nevetve Ricsi mire megöleltem őket.
- Ez a tiéd- adták át együtt nekem.
- Annyira köszi de ezt ti nyertétek.
- De mi neked adjuk mert szeretünk!- nézett rám Cortez Jaj Istenem annyira szeretem az a két kék szempár.
- Nagyon köszönöm!- öleltem meg jó szorosan.
- Reni- jött be az orvos.
- Tessék mondani- néztem rá csillogó szemekkel.
- A cukor betegsége miatt kivizsgálása lesz most.- Mondta de nem értettem, hogy miért.
- Valami baj van?- kérdeztem félve a választól.
- Lehetséges ezért szeretném ha megvizsgálnánk téged.
- Értem mennyi idő múlva lesz?
- Fél óra múlva addig nyugodtan legyen a barátaival.
- Rendben köszönöm, hogy szólt.- Azzal a doki megfordult és kiment. Nem akartam idegeskedni de bennem volt egy félelem érzet.
- Né félj Reni nem lesz semmi baj- jöttek oda Kingáék és megöleltek Virággal.
- Reni ne haragudj, hogy elhanyagoltalak rájöttem, hogy ti csak a jót akarjátok nem mint Dalma.
- Nem baj Virág örülök, hogy rájöttél.
Ezután nagyon sok mindenről beszélgettünk.
- Szabival mi van?- kérdeztem félve.
- A börtönben....- felelték páran.
- Nem kell aggódj miatta nem lesz semmi baj.- Mondta Milán és megölelt.
- Reni - jött be ismét az orvos.
- Megyek álltam fel és indultam az orvosomhoz.- Sziasztok- köszöntem el tőlük.
- Szia....- köszöntek ők is.
Kimemtünk a folyosóra ahol ott volt egy kerekes szék beleültem majd egy nővér kezdett tolni.

A vizsgálat két és fél órás volt eléggé elfáradtam így már nagyon vártam, hogy a szobámba érjek és aludjak. Mikor sikeresen bejutottam a szobába egyből az ágyamba estem és már aludtam is.

Másnap:

Reggel az orvosom hangjára ébredtem.
- Jó reggelt Reni!- köszöntött kedves hangjával.
- Jó reggelt- kívántam én is neki.
- Hogy vagy?
- Voltam már jobban is.
- Megértem az ilyen fajta vizsgálatok nagyon fárasztóak.
- Megvan az eredmény?- kérdeztem de már remegtem.
- Megvan sőt már tegnap még volt csak aludtál, nem akartalak zavarni.
- Jó és mi az eredmény.
- A tegnapi vizsgálatok alapján a cukorbetegséged nem javul. Sőt egyre rosszabb. Hidd el nem a te hibád az ilyen előfordul, a szüleimnek már szóltam miután hazamész ugyanúgy kell szurnod viszont a áprilistól kezelésekre kell járnod érted?- a doki hangja nyugodt volt.
- Igen ennek van valamilyen következménye.
- Hát van pár fel is sorolom őket.
- Rendben...
- Nagy százalék van arra, hogy elhulhat majd a hajad, érzékenyebb leszel az ételekre lehetséges a laktózérzékenység is, a hormkntermelést is megzavarja.
- Értem és meddig tart ez a kezelés?
- Két hónapig...- felelte a doktor.
- Rendben ha megkérhetem a szüleimen kívül ne tudja meg más.
- Ne félj nem módom el senkinek most viszont készülődő mert mész haza.
- Rendben és köszönök mindent.
- Apukád itt van hozott neked ruhát.
- Köszönöm.
Ezután bejött apu összecsomagolt nekem míg én valahogy felöltöztem. Mit ne mondjak nehéz volt gipszel az egyik kezemen és az egyik lábamon na de ez van. Tolószékkel kltoltak ki a kocsihoz ahol apu segítségével ültem be.
Otthon nem történt semmi nagy csak apuval beszéltük meg a történteket.
Nehezen de felmentem a szobámba ahol eszembe jutott, hogy mit mondott az orvos elfog hulni a hajam... sírva fakadtam az ágyamba feküdtem és ott sírtam.
Két kopogás szakította félbe a sírásom.
- Gyere- mondtam szipogva. Az ajtón Milán lépett be.
- Szia- nézett rám.
- Szia- köszöntem neki én is szerencsére letudtam törölni a szemem annyira, hogy ne látszódjon, hogy sírtam.
- Hogy vagy?- hangja furcsa volt nem megszokott.
- Valami baj van?
- Ami azt illeti kaptam egy meghívást egy sportiskolána.- Mondta ezt a jó hírt de még is szomorú volt.
- Ez nagyon jó hír mi a baj?
- Az, hogy Németországba kell mennem- amint meghallottam majdnem rosszul lettem.- Nem akarlak itt hagyni ölelt át egy csókot adva.
- Tudom de ez egy nagyon fontos pillanat számodra erről álmodtál.
- Igen de mi lesz velünk?
- Nem tudom- feleltem szomorúan.
- Reni látom rajtad, hogy nem érzel irántam semmit csak barátságot... megértem te mást szeretsz mint ahog én is- szavai szöget ütötték bennem.
- Igaz- feleltem lehajtott fejjel.
- Szerintem jobb ha barátok maradunk.
- Szerintem is. Mikor mész el?
- Jövő szombaton...- felelte láttam rajta, hogy szomorú.
Ezután filmet néztünk és sokat, beszélgettünk nagyon hamar eltelt az idő Milán itt alszik nálunk szerencsére apu megengedte neki.

r.reni

Lehet nem vagyunk együtt de azért még szeretlek tesó @l.milan

Like: 5378
Comment:
b.virag: Hazaengedtek?
r.reni: Igen....
sz.kinga: Mi van a vizsgálattal?
r.reni: Javulok
p.ricsi: Az a jó
l.milan: Hiányozni fogsz
r.reni: Te is hidd el
a.k.cortez: Jól vagy Reni?
r.reni: Igen