Április 29. Péntek

175 7 6
                                    

Reggel Kinga és Virág veszekedése ébresztett fel, pedig tök jót álmodtam. Azt álmodtam, hogy Cortez átölelve engem vallotta be, hogy szeret. Amint felébredtem síró görcsöm volt. Hisztisen vágtam a falhoz a telefonom meg a párnám, az utóbbit olyan erővel, hogy majdnem szétőrt.
- Öhm....- néztek rám.- Jól vagy?
- Persze.- kopogtak.- Gyere!
Ricsi dugta be a fejét.
- Valaki leesett az ágyról?
- Nem csak Renáta vágta a falhoz a telefonját.- ecsetelte Kinga.
- Aha....Ren jól vagy?
- Igen!- kiáltottam majd a fürdőbe zárkóztam.
Sírva tusoltam le, öltöztem fel, és sminkeltem egy kicsit mivel elég szarul festettem.
Ruhám:

Kint röhögést hallottam, a fiúk bent voltak

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Kint röhögést hallottam, a fiúk bent voltak. Semmi kedvem nem volt hozzájuk de nem maradhatok egész nap bent a fürdőbe. Az ajtót akartam kinyitni de egyszerűen meg se mozdult, a zárat ellenőriztem.
- Nyitva!- kezdtem megint ideges lenni. Meg egyszer kétszer megpróbáltam kinyitni de megint semmi. Annyira ideges voltam, hogy elkezdtem ütni az ajtót.
Egyszer csak kinyilt.
- Reni ne haragudj leültem ide és nem vettem észre, hogy bent vagy- nézett rám Zsolti.
- Ja...- kikerültem elvettem a félig összetört telefonom.- Amúgy nektek is Helló!- köszöntem.
- Szia!- köszöntek. Ricsi mellett ott ült Cortez. Haja kócosnak tűnt mint mindig, szeme kéksége elvarázsolt. A mosolyáról ne is beszéljünk, annyira tökéletes. Fekete póló volt rajta egy ugyanolyan színű melegítő gatyával.
Kiléptem az ajtón majd egyből anyut hívtam. Második csörgésre vette fel.
- Szia anyu!- köszöntem mosolyogva.
- Szia kicsim!- hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Hogy vagy?
- Jól és te?
- Jól...- nyeltem el a végét.
- Akkor jó beszéltél apuval?
- Igen tegnap de őt is fel hívom még ma.
- Akkor jó. Nekem most le kell tennem. Érezd jól magad! Puszi szia!
- Jó. Puszi szia! Sze...- kinyomta....biztos fontos dolga van legyintettem.
- Á Reni szólnál a többieknek, hogy jöjjenek reggelizni
- Persze szólok.
- Köszönöm!

A szobába benyitva hívtam őket enni, lent pedig már ott voltak az a-sok.
- Na gyerekek- szolalt meg az ők ofője.- Ma arra gondoltunk, hogy ma elmegyünk vásárolni, utána ebédelünk majdestig medencézés jó?
- Igen!- kiáltották be páran.
- Akkor mindenki készüljön el. 10 perc és indulunk oké?
10 perc az bőven elég főleg úgy, hogy csak a táskám kell elvennem. Persze az a-s lányok szörnyülkedtek, hogy ez az idő nem elég de senkit nem érdekelt.

10 perc múlva Arnoldal álltunk lent és vártuk a többieket. Kicsit késve de elindultunk szerencsére.
- Beszéltél a szüleiddel?- kérdeztem néma csend után.
- Egyszer és te?
- Én is bár külön velük. Apuval meg ma is fogok beszélni.
- Te mit fogsz venni?
- Még azt sem tudom hová menjek nem hogy mit vegyek.
- Én könyvesboltba megyek. Ha akarsz jöhetsz velem.- erre felcsillant a szemem.
- Tényleg?
- Persze. Itt nagyon választékos a kirakat, ezért is gondoltam, hogy jó ötlet.
- Aha....
- Megjöttünk. Mindenki oda megy ahová akar. Három óra múlva találkozunk, arra kérlek legalább egy legyen akinek a telefonját el lehet érni rendben?
- Rendben.
- Reni jössz?- hívott ida Virág.
- Nem most Arndoldal leszek de hívjatok ha valami van.
- Oké.....
- Mehetünk?
- Igen- azzal elindultunk a könyvesbolthoz.

Szjg másképpWhere stories live. Discover now