Szjg másképp

Március 21. Hétfő

Reggel az ébresztőm hangjára keltem mint máskor, felkeltem elmentem letusoltam megmostam a hajam, beszárítottam úgy ahogy szoktam ma nem göndörítettem be hagytam csak úgy természetesen. A ruhám kiválsztására nem maradt sok időm ezért sietnem kellett de végül az is meglett.
Ruhám:

Ez a felső valamiért nagyon megtetszett ezért szerintem sokat fogom hordani még. A táskámmal a kezembe futottam le a lépcsőn és a konyha felé vettem az irányt. A szüleim ma sem voltak még felébredve, töltöttem magamnak narancs levet miután azt megittam indulhattam is a suliba.
Az út a szokásosan telt betettem a fülesem és csak mentem. Odaérve mindenki ott állt a lépcsőn mint tegnap Dina kivételével.
- Sziasztok!- köszöntem a társaságnak mosolyogva.
- Helló, Szia, Csoki- köszönéseket kaptam plusz Kinga és Virág megölelt.
- Ki mit csinál a hétvégén?-kérdezte Ricsi.
- Nem tudom- sokaknak ez volt a válasza.
- Jó akkor szeretettel meghívlak titeket Zsoltiékhoz szombat este egy bulira.
- Öhm.... Nem Zsolti kellene meghívjon?- kérdezte jogosan Kinga.
- Nem mert nem én szerveztem- felelte Zsolti és magába tömte a kajáját.
- Aha- mondtam- Mikorra menjünk?
- Hatra.... de ne rakjátok ki sehová- nézett a két iPhone-sunkra.
- Jó-jó- felelték unottan majd visszafordultak a telefonjaikhoz.
- Szerintem menjünk be lányok- nézett rám és Kingára Virág.
- Jó menjünk- adtam be a derekam majd el is indultunk már majdnem bementünk mikor Cortez utánam kiáltott.
- Reni állj meg-jött oda mire megfordultam- ezt elhagytad- adta a kezembe a tárcám.
- Óh...köszi szépen.- néztem fel a két kék iriszébe.
- Szívesen- nézett rám egy nagy mosollyal.
Teljesen paradicsom színben mentem be a suli épületébe nagyon hülyén nézhettem ki.
A nap csak úgy elrepült minden szünetben kint voltunk én pedig csináltam néhány képet mivel még neki sem fogtam a cikkek amit Máday rám bízott.
Amint hazaértem neki is fogtam az írásnak a képek berakásának egész estig csak az íróasztalomnál ültem és azt csináltam plusz tanultam is.
- Reni gyere le kész a vacsi!- kiáltott fel anyu.
- Megyek!- kiáltottam le neki én is.
Hamar befejeztem a cikket mégegyszer átnéztem, hogy teljesen jó legyen és már mentem volna is le viszont akkor jött egy üzenetem.

Anonimus:

Gyere ki a házatok elé....

Ezt egy perce írta ami azt jelenti itt van. Fénysebességgel suhantam le lépcsőn a bejárati ajtót le is feleltem.
- Reni mi a...- nézett utánam apu.
- Jövök mindjárt!- kiáltottam ki.
A kapun kiérve egy deszkás alakot vettem észre aki pont most tért ki az utcából. Azonnal utána eredtem sosem futottam még így szerintem.
- Anonimus te vagy?- kiáltottam, hogy ne potyára fussak utána.
Erre megfordult és bólíntott, sajnos az arcán maszk volt.
- Állj meg kérlek!- megfordult és nem állt meg tovább ment.- Állj meg ha szeretsz!- kiáltottam mire azonnal megállt és megfordult.
- Nem akarod levenni a maszkom ugye?- hangja mélyebb volt min múltkor.
- Nem....
- Jó...bízol bennem?- kérdezte mire bólíntottam- én bízhatok benned?
- Igen- feleltem izgatottan.
- Akkor húnyd le a szemed...- lehúnytam közelebb lépett már azt hittem megcsókol de nem valami mást csinált.
- Még ne nyisd ki jó?
- Jó...
- Jó éjt Reni!- adott egy puszit az arcomra. Már hallottam, hogy elmegy ezért utána kiáltottam újra.
- Anonimus várj!!!- erre visszajött- Jó éjt!- köszöntem el én is és egy puszit nyomtam az arcára nehéz volt kitapogqtni de sikerült.
Hallottam, hogy elmegy ezért kinyitottam a szemem. A nyakamba kötte a kendőjét ami a száját takarta. Magamhoz öleltem és a távolodó alakot figyeltem.
- Reni mit csinálsz itt?- kérdezte anyu lihegve.- Nagyon megjesztettél... miért mosolyogsz így?
-Nem tudom...- feleltem halkan dehogy nem tudom csaj nem mondom el nekik, hogy késő este egy fiú miatt szaladgálok.
- Kicsim akkor elég nagy problémáid vannak!- mondta anyu amin csak nevettünk egy jót.- Fiú ügy igaz?- elpirulva bólíntottam.
- Értem gyere vacsorázni...- hívott anyu és vissza is indultunk a házba.
Bent apu meglepett arcát vettem észre.
- Reni hol voltál?
- Drágám hagyd...- nézett rá anyu szigorúan mire ő összehúzta a szemöldökét.
- Jó akkor hagyom.
Megvacsoráztunk ( nagy nehezen legyűrtem apunak is sikerült csak ő túl dicsérte anyu rántott krumpliját és  anyu tett neki még egy jó nagy kanállal.
- Felmegyek...- erre mindketten bólíntottak a lepcsőtől még vissza néztem apura aki szomorúan nézte a tányerát. Nevetve nem röhögve mentem fel a szobámba, de azt még hallottam, hogy anyu azt mondja apunak, hogy.
- Ez a lány nem normális mindenen röhög- erre apu is úgy kezdett röhögni mint én- látom kitől örökölte- tette hozzá amin én is nevetni kezdtem.
Nevető görcsöl küszködve próbáltam aludni és nagy nehezen sikerült is....