Az A bizonyos nap

361 9 3
                                    

Mindenhol sötétség hallok hangokat de nem tisztán. Nem tudom, hogy hol vagyok vagy, hogy mi van velem. Nem tudom kik beszélnek hozzám vagyis eddig....

Hallom, hogy valaki leül mellém érzem, hogy megfogja a kezem és megszólal.
- Drága Renim...- Úristen ez Cortez...
- Nagyon-nagyon hiányzol mindenkinek de főleg nekem, tudom nem hallasz de mint mindig most is mesélek.
- A suliban mindenki rólad beszél órákon mindenki normálisan viselkedik nem úgy mint amikor ott vagy. Zenéket küldenek, kérdezgetnek egyszóval mindenkinek hiányzol. Megállt nélküled az élet mindenki összetört a szüleid amióta bent vagy haza sem akarnak menni. Néha minket is hazaküldenek. Igazából az orvosok, a nővérek már annyira ismernek minket, hogy még kaját is adnak....- minden szavát tisztán értettem.
-Reni kérlek ébredj fel nem bírom tovább nélküled...- azt éreztem, hogy a homlokomhoz ér és azt megpuszilta. Nem bírtam tovább éreztem, hogy már van annyi erőm, hogy felébredjek. Gyerünk Reni megcsinálod- bátorítottam magam.
Egy...kettő...három...- Nem sikerült, vagy már százszor próbáltam de nem sikerült na akkor most
Egy...kettő...hááárooom.... és ezazz sikerült.
Erős fehér fény égette a szemem de nagy nehezen kinyitottam a szemem. Cortezt láttam magam előtt ahogy a kezem fogta és lehajtotta a fejét. Óvatosan a másik kezemmel megsímítottam a karját. Rám nézett láttam, hogy könnyes a szeme.
- Reni!!!- Mondta majd megölelt, hirtelen elengedett és kisietett az ajtón- Gyorsan orvost! ISTENEM JÖJJÖN MÁR!!!- ordította bejött egy orvos.
- Jó napot Rentai kisasszony örülök, hogy felébredt. Most megkérem a fiatal urat fáradjon ki, hogy megvizsgáljam Rentait.
- Rendben- mondta Cortez és ki is ment.
Az orvos megvizsgált nem mondott semmit csak kiment nagyon fura volt. Egy ideig egyedül voltam amikor a többiek egyszerre rontottak be.
- Istenem Reni annyira boldog vagyok, hogy felébredtél- mondta Virág és megölelt mindenki sorra elmondta, hogy mennyire örül a szüleim zokogtak mint ahogy Virág is.
Így beszélgettünk amikor kopogtak.
- Tessék bejönni- mondtam. Az orvos volt az nagyon furcsa volt.
- Elnézést a zavarásért megjöttek a labor eredményei- bólintottam jelezve, hogy mondja el a többiek előtt is.
- Rendben akkor van egy jó hírem és sajnos egy rossz is. Tudom, hogy a rosszal szokták kezdeni de én most a jóval fogom kezdeni. Tehát az a jó hírem, hogy nincs semmilyen károsodása.
- Hála az Isztennek -mondta anyu.
- Mi a rossz hír???- kérdezte Cortez.
- A rossz hírem az, hogy Rentai kisasszony az eredményei alapján Cukor beteg...- Mondta én pedig azt hittem össze esem... igen az ágyban
- Mi????
- Sajnálom de ne aggódjon kap gyógyszereket amiket ha beszéd nem lesz problámája. De most megkérnék mindenkit a szülőkön és Rentain kívül, hogy fáradjanak ki.
Mindenki kiment, majd az orvos beszámolt mindenről elnagyarázta mit kell csinálnom kaptam egy listát mit nem ehetek és mit igen. Teljesen összetörtem nem tudtam mit tegyek. Lassan mindenki hazament én pedi aludtam egy jót....

Szjg másképpDonde viven las historias. Descúbrelo ahora