Szjg másképp

Szeptember 25. Szerda

Na hát a mai napom érdkes volt, főleg  azért mert elhívtak az őszibálba de nem szokványosan amin mondjuk meglepődtem. Na de mindent az elején.

Reggel nagyon jó kedvel ébredtem, gyorsan letusoltam, hajatmostam és fogat is. A  tegnap vásárolt ruhák közül felvettem az egyik szürke farmerem, az egyik pulcsit és a Vans-es cipőre esett a választásom. GYorsan szúrtam, hogy ne legyek rosszul, ettem egy keveset majd a táskámat a hátamra kaptam, a deszkámat elvettem és indultam is. Az úton nagyon nagy volt a forgalom ezért inkább leszáltam róla és a kezembe vittem, nehogy valakit  elüssek. A suli lé érve nem volt kint senki a mi osztályunkban, rosszat sejtve pillantottam a telefonom kijelzőjére de még csak fél nyolc volt, így értetlenül néztem magam elé. Arra jutottam, hogy elmegyek a büfébe venni pár dolgot a többieknek. Na hát ebből az lett, hogy a táskám hegyig lett mindenfélével. Jól tettem, amikor bementem a terembe azt láttam, hogy Máday akarom mondani Máday Emília igazgatóhelyettes az osztályunkban képezte a hangját. 

-Rentai kisasszony azonnal üljön le a helyére.- mondta de én ár a helyemen ültem- Ki volt az?- folytatta tovább.

- Tanárnő elmondaná mert nem tudom miről van szó?- kérdeztem, mert fogalmam sincs.

- Arról van szó, hogy tegnap órák után valaki összefirkálta a tanárokról készült képeket.- ecsetelte nekünk vagy nekem nem tudom.

- Amíg nem valja be aki tette addig nem mehettek ki a teremből- mondta majd sarkon forduét és elment. Erre Zsolti felállt és ki akart menni, viszont meg is fordult.

- Tényleg nem viccelt, itt áll a folyosón mint egy örző.- mondta full komolyan.

- Oan rossz, hogy nem tudtam lemenni a büfébe!- szomorkodott Virág a második szünetben.

- Hát ne szomorkodj mert én voltam- mondtam és kivettem mindent a táskámból, erre mindenki rám kapta a tekintetét.- Na gyerünk nektek vettem.

- Te nem eszel?

- Figyelj ezekben annyi cukor van, hogy ha most megeszem valamelyiket nekem annyi.

- Jaj, hát oké- mondták és neki is láttak.

Utolsó szünetben bejött egy kedves arcú lány és a padomhoz sétált. Meglepődve néztem rá.

- Szia, te vagy Reni ugye?- kérdezte én pedig bólíntottam.

- A tesvérem küldött én is kilencedikes vagyok csak a s. A szünetekben beszélgettetek együtt és arra szeretnélek kérni, hogy nézz ki az ablakon. - mondta majd el is ment. Mindenki az ablakhoz ment, nagy nehezen utat törtem magamnak, így láttam ki. 

Hirtelen a suli rádióból egy egyszerű zongoradarab ment amit mindenki lefújjolt. Kint az udvaron hirtelen emberek jelentek meg mind feketében, egy kicsit megjettem. Elkezdtek egymás mellé állni így kezdett kirajzolódni egy mondat. "Rentai Renáta eljönnél velem a bába?" mikor ezt megláttam furcsán körül néztem amikor is megállt a szöveg közepén egy srác.

- Akkor eljössz?- kérdezte egy igen jó batátom Milán.

- Igen- mondtam mire minden honnan füttyögések hallatszódott.

- Na Ren most már van párod.

- Hát van...

Suli után Milánnal együtt mentem haza nagyon örültem, hogy elhívott. A mód is különleges volt.

A nap további részében tanultam és deszkáztam.