Szjg másképp

Október 15. Hétfő

Vasárnap nem csináltam semmi izgalmasat, csak tanultam és anyukámnak segítettem.
Reggel rosszkedvel ébredtem, aludtam volna még vagy délig de hát nem lehet. Felkeltem, elvégeztem a reggeli tehendőimet majd lementem a konyhába reggelizni.
Mai ruhám:

-Sziasztok!- köszöntem a szüleimnek.
-Szia kicsim- mondta apu de hangjában hallottam valamit ami nem tetszett.
- Valami baj van?
- Igazából nincs, este vacsorameghívásunk van. Ha nem akarsz eljönni nem muszály.
- Hát nem tudom meglássuk, hogy alakul a nap.- mondtam mire apu bólíntott.
- Anyu?- kérdeztem mert ma nem láttam.
- Korán elment de délután jön is.
- Egyre többet dolgozik- én mindig is éreztem az anyai szeretet hiányát. Apu próbálta ezt pótolni de ezt nem lehet. Anyu mindig dolgozik, a munkába temette kicsikoromban a szülei halálának bánatát. Most pedig a testvéremét is.
-Szerintem én megyek. Szia- mondtam és megöleltem apát.
- Szia bogaram vigyázz magadra- mondta mire bólíntottam.
Kimentem és Milán fogadott a kapunk előtt. Megöleltem és adott egy puszit majd indultunk is. A suli nem volt valami nagy szám, igazából unalmasan telt de legalább nem írtunk dogát, igaz én tanultam e a többiek. Jaj... Suli után apu várt a kocsijával a suli előtt, furcsán néztem felé, elköszöntem a többiektől majd elindultam a kocsi felé.
-Szia- mondtam miközben beültem.
- Szia kicsim gondoltam utánad jövök. Beszéltem anyuval...- Jaj ez sosem kezdődik jól.- mostanában elhanyagoltunk téged így arra gondoltunk egy hétre elmehetnénk valahová. Ahol csak pihenünk és együtt vagyunk. Mit szólsz?
-Nekem jó.
- Akkor jó, majd megbeszéljük mikor és hová megyünk jó?
- Jó...
A vacsora unalmas volt jöttek a szokásos kérdések, hogy mi a helyzet a tanulással, a fiúkkal. Meg a hülye kijelentések, hogy mekkorát nőttél. Jaj nagyot nőttem igaz. Basszus három vagyis majdnem négy éve nem nőttem egy centit sem de nagyot nőttem biztos. Otthon megbeszéltük a szüleimmel, hogy november közepén megyünk egy szép helyre. Azt nem tudom hová mert meglepetés.