Szjg másképp

November 30. Kedd

A tegnapi után megváltozott a véleményem Milánról, rájöttem, hogy mi sosem tartoztunk össze mint két pár és ahogy észrevettem ezt Milán is látta.
Reggel arra ébredtem, hogy az ablakomat kopogtatja a szemekkel eső. Eddig sem volt valami jó kedvem de így csak rosszabb lett. Nem volt kedvem ma költözni így egy fekete farmert és az egyik kedvenc póóm kerestem de sehol sem találtam. Egy hirtelen ötlettől vezérelve a tesóm szabálya felé vettem az irányt, nem tudom miért mentem oda de megtettem. Az ajtóhoz érve olvastam le a kiírt nevet Rentai Bence. Igaz ezt a szobát anyu takarítja de van mikor egyszerűen bemegy és sír amit én is csinálok néha. Az ajtó belépve sok régi emlék jutott eszembe melyet itt éltünk át. A szekrényhez léptem majd megláttam Bence egyik régi pólóját amit nagyon szeretett. Kivettem és fel vettem, nem tűntem be se elől se hátul csak hagytam a majdnem combomig érni. Utoljára a akkor volt rajta mikor a szobákat rendeztük be. Éreztem az illatát ami jól esett, vissza mentem a szobámba majd a tükröm elé ültem, a hajamat egy nagyon laza konytba kötöttem és sminket sem raktam fel gondoltam így jobb lesz.  Egy utolsó pillantást vetettem még magamra, és hirtelen egy hangot hallottam:
- Mondtam, hogy ne vedd el a cuccom, ezt most akartam felvenni.- mintha tesóm mondta volna. Szerintem kezdtem megzakkani, de mindegy remélem nem. Az órámra pillantottam még pont időben vagyok. Kezembe vettem a táskám és a kabátom majd indultam is le a lépcsőn. Amyu és apu éppen reggeliztek, amikor megláttam anyunak a pillantását akkor jutott eszembe, hogy nem kellett volna...
- Anyu ne haragudj annyira sajnálom!- mondtam és megöleltem, szemei megteltek könnyel hirtelen eltolt magától és végig mért.
- Semmi baj csak az emlék- mondta de láttam, hogy fáj neki. Apura pillantottam maga elé nézett és neki is folyni kezdtek a könnyei, így sírtunk fél nyolc után egy kicsivel egymást ölelve. Mivel nem akartam elkésni gyorsan elköszöntem tőlük, a suli felé haladva letöröltem könnyeim. Mindenki ott állt, mikor megérkeztem felém kapták a tekintetüket. Ott voltak ők és a lerázhatatlan Dina.
- Sziasztok!- köszöntek ők is.
- Reni? Mi ez a póló rajtad?- kérdezte gúnyos hangon.- Nem tudom honnan szerezted de a helyedben  ki dobnám- mondta én pedig rá néztem, szavai nem azért bantottak mert leszolt, hanem mert nem tudja kié.
- Dina amíg nem tudod kié ne mondj ilyet kérlek?- néztem végig a szemébe és éreztem, hogy sírni kezdek de nem lehet az ördög előtt soha.
- Miért kié?- kérdezte dramatizalva- várj csak nem valami régi pasid hagyta nálad miután kikötött. Végülis csúnyának csúnyát!- mondta ki én pedig azt éreztem végem.
- Dina elég!- szólt rá a raszta, mire hálásan néztem rá.
- Jaj, hogy oda ne rohanjak. Ne mondjátok ember, hogy gyönyörű! Ki az a baszott nyorék aki ilyenbe jár?- ezen a ponton valami elpattant bennem.
- A bátyám...-  mondtam halkan elhaló hangon mert nem volt erő elfogyott szó szerint.
- Jó szar ízlése lehet. Mondjuk ilyen családban nem is csoda.
- Dina én azt még eltűröm, hogy szádra veszel, de ide figyelj a családomat hagyd békén főleg a testvérem...- mondtam ki az utolsó szót. A többiek csal álltak és néztek, néhányan már tudták mi történt vele de sokan nem.
- Nem kiskirály, hogy ne tegyem, vagy mi van tényleg az?- megráztam a fejem hirtelen egy kar ölelt magához felnéztem és Ricsit láttam meg. Nem rá számítottam, jobban esett volna ha mondjuk Cortez csinálja de így is jó.
- Nem tudom ki a tesód de biztos egy nyomorék senkiházi...- nem hagytam, hogy befejezze kiszakadtam Ricsi karjaiból majd puff a tenyerem szép formálya maradt meg az arcán. Mindenki Dina arcá nézte. A lány hirtelen arcához kapott majd elsikította magát. Olyan magas frekvenciája, hogy azt hittem beszakad a dobhártyám. Magassarkú cipőjében  felém közeledett, megakart ütni de egy nagyon egyszerű mozdulattal megfogtam a csuklóját majd enyhén megcsavartam, csak annyira, hogy érezze a törődést. Kezét markolászva sietett be a suliba, én pedig felgyülemlő könyeimet próbáltam visszatartani, kevés sikerrel mert néhány csepp végig folyt az arcomon.
- Azta Reni ez nem volt semmi. Jól vagy?- kérdezte Zsolti én pedig bólintottam.
- Fel is vettem- mondta Dave.
- Nem is te lennél- vetem oda neki szavaimat.
- Reni kié az a póló?- neki nem esett le.
- A tesómé- válaszoltam mire újra lehullott egy könycseppem Virág és Kinga értették, hogy mi van de más csak kerdőn pillantott rám.
- Én még soha nem láttam a tesód pedig voltam nálatok- gondolkodott Ricsi mire Kinga nyakon vágta de én vsak elmosolyodtam.
- Nem is fogtok találkozni vele.- Nem tudtam mit mondani ők nem értették.- Tudjátok mit benutatlak titeket neki jó?- kérdeztem ők bólogattak. Nagyon lassan telt az idő szünetekben nagyon hideg volt így nem mentünk le az udvarra, így a terembe foglaltuk el magunkat. Persze úgy, ahogy szoktuk hangosan. Na jó az egész suli tőlünk zengett de ez már más kérdés. Máday egyszer fel is jött mondjuk sokat nem ért el de nem baj. Most itt állok a suli előtt és várjuk, hogy mindenki lejöjjön.
- Kíváncsi vagyok a tesódra Ren- mondta Ricsi mire Virággal összenéztünk, Kinga nem tudott jönni mert az anyukájával kellett elmenjen valahová.
- Indulhatunk?- kérdeztem.- Akkor gyertek.- indultam el a másik irányba mint amerre lakok.
- Ren te nem arra laksz?
- De, de gyertek már- nószogattam őket és el is indultunk. Kicsivel később e temető felé vettük az utat. Az úton vettem egy csokor virágot amit a fiúk nem nagyon értettek. A temető elé érve kérdőn néztek rám.
- Ren mit keresünk itt- nem szólaltam meg nem volt erőm csak kinyitottam a kaput és elindultam ahoz a helyhez ahol az én testvérem fekszik holtan, testét elhagyva. Pár percel később egy nagyon szép sír melett álltam meg.
- Reni...- szólalt meg Cortez tudtam mit akar mondani így csak bólíntottam.
- Srácok itt van az én testvérem Rentai Bence. Bence ők itt ab barátaim- mondtam és lehunytqm a szemem mert a könnyeim patakokban akartak kitörni.
- Ren....- szólít meg Ricsi mire rá nézek.- Részvétem!- mondta és megölelt, ezután mindenki ezt tette ami jól esett.
-Tudjátok ha Bence itt lenne nagyon örülne, hogy ilyen jó barátokat szereztem. Mindig ott volt melettem mikor Amcsiba voltam vagy mikor éppen költöztünk. Ott állt melettem bármi bajom volt, úgy féltet mintha egy porcelán baba lennék. Most pedig nem tud megvédeni, soha többé....- nyeltem nagyot.
- Mi itt vagyunk és megvédünk- mondta ő, rá néztem ő pedig karjaiba vont. Éreztem az illatát ami átjárta a testem és nagyon jól esett.
- Köszönöm- nyeltem egyet.
- Csoportos ölelés- kiáltotta el magát... kimás mint Zsolti. Így ölelkeztünk miközben a hideg szél fújni kezdett. Lassan elindultunk haza, Virág ma nálunk aludt és megmutattam neki a tesóm szobáját. Nagyon sokat beszélgettünk tök jól éreztem magam, igaz későn aludtunk el de nem baj.