Szjg másképp

Március 06. Hétfő

Életembe sosem aludtam még ilyen rosszat összesen egy órát aludtam. Na mindegy.
Nagy lassan felkeltem de szinte sírni kezdtem, bementem a fürdőbe megmostam az arcom. Megtöröltem majd felnéztem a tükörbe, gondolom nem kell mondanom, hogy néztem ki.
A szekrényemhez érve ruhát kezdtem keresni, mivel ma meleg van így valami laza kellene. Sok keresés után sikerült választanom. A hajamat felkötöttem egy cofba, sminkeltem és már rohantam is le a lépcsőn.
Szettem:

Persze csak is én lehetek olyan szerencsétlen, hogy fent hagytam a deszkám ezért még vissza kellett mennem. Visszamentem majd végleg lementem, lent a szüleim is hasonlóan néztek ki mint én de na... kellett nekik utazni.
- Elmentem- kiáltottam miután megettem a reggelim amit apu csinált.
- Szia vigyázz magadra.
Erre már nem válaszoltam csak lecsaptam a deszkám a járdára és már suhantam is a sulihoz. Kint ott állt a szokásos társaság de én nem Ida mentem mert eldöntöttem elmondom az igazat Kingának. Így bem mentem Ida hozzájuk hanem egyből a be akartam menni viszont ezt Milán nem hagyta.
- Szia Tökmag. Már meg sem ölelsz?- megfordultam és megöleltem.
- Sietek na- néztem rá.
- Nekem is hiányoztál- mondta ami mindenki nevetni kezdett még én is mosolyogtam rajta.
- Elakarom mondani Kingának az igazat...
- Ja jó akkor menj minél hamarabb tudja meg.
Otthagytam majd azonnal a termünk felé vettem az irányt.
- Rentai nem akar azzal idebent mászkálni ugy-e?!
- Nem dehogy...- azzal ott is hagytam őt is már épp a termünk előtt jártam mikor Kingába és Szabiba botlottam.
- Jaj Renáta majdnem elestünk.
- Kinga beszélnünk kell. Négy szemközt!- néztem szúrósan Szabira.
- Öhm... kicsim jövök- mondta azzal ott is hagyott minket.
- Mi van Renáta nekem nincs időm erre...
- Szabi megcsal- tértem a tárgyra.
- Mi van???- kerekedett ki a szemem.
Azonnal elővettem a telefonom és lejátszottam a videót tátott szájjal nézte végig.
- A rohadék és még arról áradozott nekem, hogy mennyire szeret, hogy sosem csal meg.
- Megtette de ne aggódj nem érdemel meg.
- Tudom - ez a régi Kinga- Köszönöm, hogy elmondtad és sajnálom, hogy utóbbi időben nem foglalkoztam veletek...- nézett a szemembe.
- Megbocsátok.
Ekkor jelent meg Szanlbi láttam Kingán, hogy szomorú.
- Mi az baba?
- Neked bem vagyok baba!- mondta Kinga könnyeivel küszködve.
- Mi történt?- Láttam Szabin hogy ideges.
- Az, hogy megcsaltál és mindennek vége ami köztünk volt...- Mondta Kinga azzal sarkon fordult és elment. Ott álltam én és az exe aki mindjárt felrobban annyira ideges.
- Te kis k@rva ha te nem pofázol bele most boldogok lennénk.
- Te boldog lennél de Kinga. Jobb is neki nélküled.- azzal megfordultam és én is a terembe indultam volna viszont Szabi visszarántott.
- Ezt még megbánod!!!- mondta és a falhoz szorított a nyakamtól fogva. Nem kaptam levegőt azt hittem sosem enged el de végül elengedett. A földre estem ő pedig szó nélkül ott  hagyott. Felálltam és a szekrényemhez léptem a tükrömben megláttam milyen foltos lett a nyakam ezért az ott lévő sálat és a nyakamra tekertem úgy, hogy ne látszódjon a nyoma Szabi ujjainak.
A terembe beérett minden tekintet rám helyeződött nem értettem miért majd rájöttem, hogy az óra elkezdődött.
- Jaj sajnálom... Elnézést a kesésért csak tegnap éjjel értem haza Olaszországból és elaludtam.- néztem Gazdagra a világ legártatlanabb nézésével.
- Semmi baj nyugodtan üjj le biztos fáradt vagy.
Azzal leültem persze egyből egy rugást éreztem a székemen. Azonnal hátrafordultam és két gyönyörű kék szempárban elveszett a tekintetem végül ő megszólalt.
- Hol voltál mert az biztos nem kértél mert előttem itt voltál. Történt valami?
- Nem..- ráztam meg a fejem csak sajnos olyan erőséggel, hogy leesett a sál a nyakamról.
- Biztos ez a sál sem vol a nyakamon reggel...
- Most tettem fel. Mielőtt megkérdeznéd miért azért mert...
Azzal megfordultam és a matekra szenteltem a figyelmem.