Szjg másképp

Szeptember 06. szerda

Ma reggel az ébresztőm ébresztett, de nem volt kedvem felkelni, így mire észre kaptam már késésben voltam.
Gyorsan felöltöztem majd összepakoltam.
Szettem:

Anya és apa pont akkor indultak mikor leértem a lépcsőn, nagyon siettek ők is.
- Sziasztok!
- Szia!- köszöntek ők is.
- Késésben vagy?- kérdezte apa, mire bolíntottam.
- Akkor gyere elviszlek.- indult is ki.
Mikor kiálltunk akkor vettem észre, hogy Virág áll a kapunk előtt.
- Apa állj meg.- apa nyomott egy satuféket én meg kipattantam.
- Szia Virág!
- Szia. Azt hittem már nem is jössz.
- Kesésben vagyunk szóval gyere siess.
- Oki!- szállt be ő is hátra.- Jó reggelt!
- Szia Virág!- köszönt neki apa majd indultunk is.
A suli előtt letett mi meg ki is pattantunk és siettünk be, szerencsére a fiúk kint álltak így nem kértünk el.

A terembe mentünk Virággal, ahol a rockerek szokás szerint vadultak. Valami gitáros játékon játszottak, amiből persze bömbőlt a zene. Akkor sem hagyták abba mikor az óra kezdődött, így mikor Kardoss bejött akkor fel sem tűnt nekik szerintem, mert nem kapcsolták le.
- Kapcsoljátok már ki!- szólt erőteljesen Kardoss, de a zenét nem tudta túl kiabálni sehogy.
- Á tanár úr zavarja?- kérdezte Robi.
- Nem képzelje el. Sőt arra gondoltam, hogy ezentúl mindig ilyen zenét fogunk hallgatni órán.- szinte röhögni kezdtem.
- Ez nagyszerű ötlet!- értetlenkedett tovább Andris.
Kardoss elkeseredett szemekkel nézte őket.
- Azonnal menjenek az igazgató helyettes asszonyhoz!- a két rocker szó nélkül felálltak.- A zenét pedig kapcsolják ki!- tette hozzá, mert ezek még kimentek volna itthagyva minket azzal a hörgős zenével.

Irodalom után jött két matek aminek nem nagyon örültem, mert a tanár nő szegény Virágot egy órán keresztül kínozta a táblánál.

A két matekot követte egy francia, amin a tanárnak kellően kipanasztkodtuk magunkat, ő pedig megértette és beszélt velünk. Mr. Durand nagyon jó fej szerintem.

A francia után kémia jött volna, de a tanár nő elfelejtette az órát így elszakadt a pokol. Kinga próbálta őket csititgatni de nem ment neki. Végül csengetés előtt öt percel jött Gondos, de mivel már majdnem vége volt az órának így feladott egy csomó házit.

A nagyszünetben Arnoldal és Virággal a szokásos padunkon ültünk. Arnold mint mindig most is olvasott ahogy én is, melettünk Virág pedig a kedvenc dalait dúdolgatta.
- Virág nem szeretnék beleszólni az izlésedbe, de azért hallgathatnál más zene műveket is. Mondjuk komoly, klasszikus zenét, azok segítenének a kulturális életed normálissá tevésében.
- Miért halhassak klasszikus zenét? Ez is klasszikus.
- Ez egy szörnyü hörgős szám, ami tönkre teszi az agysejteim.
- Ú.....az enyém is tönkre teheti? Az fáj?- letettem a könyvet és őket figyeltem.
- Nem Virág ne félj a te agysejteidnek, ha van normálisan működő is nem eshet baja.
- Akkor jó.- nyugodott meg Virág.
Mosolyogva olvastam tovább a könyvet csengetésig.

A nap folyamán Arndol írt egy listát Virágnak klasszikus zenével, amit hazafelé adott oda neki.
- Ezek zenék?
- Igen.- bolíntott Arnold.
- Mi az, hogy Andantte?- kérdezte.
- Az egy nagyon szép zene. Elsőnek nem lenne rossz neked.
- Oké, de ezek már fent vannak neten?
- Persze, hogy fent vannak az interneten. Miből gondoltad, hogy nincs.
- Mert ezek a zenék a címeik miatt tutti, hogy a net előtt játszották.
Láttam Arnoldon, hogy mondana valamit, de inkább mégsem tette.
- De ezek fennt vannak YouTube-on?
- Igen fent vannak.- helyeseltem.- Amúgy meg ezek a zenék ha megfelelő körülmények közt hallgatod nagyon jók tudnak lenni.
Próbáltam bemutatni neki ezt a műfajt, hogy ne érezze, úgy mintha muszaly lenne neki.
- Én szerintem nem nekem való- adta vissza a cetlit Arnoldnak.
- Akkor majd hallgatunk együtt.
- Oksi.
- Most jut eszembe Reni, jövő hétvégén lesz egy színházi előadás. Van kedved velem jönni?- meggodndolás nélkül ráv is vágtam:
- Persze! Mikor lenne?
- Jövő szombaton este hattól.
- Akkor megyek.

Sajnos a házunk elé értünk így elköszöntem tőlük és be is mentem.
Bent pedig zakatolás csapta meg a fülem. Megálltam az ajtót pedig lassan becsuktam, a táskát a vállamról leakasztottam, és a földre engedtem, de csak lassan.
- Renáta! Te vagy az?- hallottam anya hangját.
- Igen!- kiáltottam vissza megnyugodva.
- Itt vagyok a konyhában.
- Oké.
Be is sétáltam majd megpusziltam.
- Ma este apád és én emegyünk egyet vacsorázni. Ha van kedved gyere.
- Nem, maradok itthon. Amúgy meg lenne egy kérdésem- néztem rá miközben a konyha pultra ültem.
- Arnold elhívott jövő hét szombatra színházba hatra. Elméletek vele?- Csak reméltem, hogy igent mond mert az nagyon ciki lenne ha nemet mondana.
- Ezt még kérdezd meg apádat is.
- Jó- sóhajtottam majd leugrottam a pultról. Elindultam fel a szobámba tanulni de végül a teraszon ültem a kezembe egy könyvel. Nem kaptunk házikat így nagyon sokat tudtam olvasni. Egészen addig ültem kint betakarózva amíg be nem sötédetett teljesen.
Akkor pedig bementem és siettem vacsorázni, időközben apa is hazáért így vacsora közben meg is tudtam kérdezni. Ő igent mondott anya pedig azt mondta kérdezzem apát.

A vacsora paprikás krumpli volt, de a krumpli egyik része túlságosan kemény volt a másik meg kicsit el volt főzve.
Nagy nehezen legyúrtam majd siettem is fürdeni, amint végeztem mentem is le, mert apa írt üzenetet, hogy ma hozott merít haza így boldogan ültem le enni vele, de csak csendbe anya nehogy meghallja.