Szjg másképp

Április 14. Szerda

Reggel semmi kedvem sem volt menni ma semerre főleg suliba sem.
Muszály volt felkelnem mert anyu megölt volna.

Nagy nehezen felöltöztem sminket nem tettem mivel a kötés miatt hülyén nézek ki sminkel.
Szettem:

Nem ezt szerettem volna felvenni de azt amit szerettem volna nem tudtam mivel a hasamon is van egy seb így kilátszik.

Lent meglepetésemre anyu is itthon volt.
- Sziasztok!- tekintetemet látva anyu megmagyarázhatatlan, hogy a héten nem kell bemenjen mint eddig is.
- Értem nekem indulnom kell.
- Ne vigyelek el? - kérdezte anyu és Jake egyszerre.
- Nem kell kicsit levegőn szeretnék.
- Hát jó akkor szia.
- Sziasztok.
- Szia Rencsike!- hangjában valami furán véltem felfedezni. Ez valamire készül!!!
Azon gondolkodtam amíg gurultam a sulihoz, hogy vajon Jake az én drága unokatesóm mit tervez?
Kint a többiek nagy szemekkel néztek én viszont kikerültem őket majd bememtem. Fájt mert számon kérnék minden szart de én nem tudjátok szinte semmit.
- Reni!- futott oda hozzám Milán.
- Szia!- köszöntem és megöleltem rá nem lehetek mérges és nem is tudok az lenni.
- Mi történt tegnap veled?- utalt a kötéseimre.
- Hát egy kicsit borultam tegnap a motrommal.
- Kicsit mi?! De biztos jól vagy nincs eltörve semmid?
- Nincs ne félj és mielőtt megkérdeznéd látott orvos...- kicsit unott kedvem volt.
- Na és mi van a többiekkel?
- Hát tudod az van, hogy téli van vélik a tököm...- erre nevettünk.- Az a baj, hogy ők mindent számon kérnek tőlem de én nem kérhetek számon tőlük semmit. Ezzel semmi bajom de közbe idegesít.
- Figyelj szeretnék téged és csak féltenek. Mondjuk van is amiért!- mutatott rám.
- Jó na az nem az én hibám.
- Ténleg hogy történt?
- Hát kimentem a város szélére, letértem egy földútra majd egy kutya szembe futott velem. Megfordultam erre a kutya méggyorsabban jött megjedtem ezért tovább gyorsítottam. Amikor kihajtottam az útra egy kamionnal találtam magam szembe. A reflexeimnek köszönhető túléltem azon kívül, hogy a sáncba estem. Egy házaspár segített nekem így jól vagyok.
- Az igen...- láttam rajta, hogy lefagyott. Szerencsére vagy nem csengtettek.
- Na nekem mennem kell.
- Oké...
Felmentem a terembe a többiek nem voltak még bent így leültem a helyemre.

Mit ne mondjak nem szóltam hozzájuk ők sem hozzám, de azért mindig megnéztek szóval köszke.
Azon kívül, hogy az ofőnek oda kellett adjam az igazolást nem csináltam semmit.

Épp a tanáriba kopogtam be mikor kinyilt az ajtó nagyot nyeltem bent volt Vladár...
- Rentai ne zaklasson!- nézett rám gyilkos tekintettel.
- Öm...Haller tanárúrhoz jöttem.
- Á Reni gyere csak.- jött ki az irodájából.
- Az igazolást hoztam.
- Én pedig szeretnék veled beszélni.- mutatott a székre ami vele szembe volt így leültem.
- Mi történt veled?
- Egy kis baleset.- néztem zavartan rá.
- Rendben apukád mondta, hogy kezelésekre kell járnod. Megértem nem mondom el senkinek ne félj. Az osztály tudja?
- Nem...- hangom halk volt.
- Rendben akkor nem említjük meg viszont ezt közölnöm kell a tanárokkal is. Edzeni pedig azt majd el kell hagyni.
- Rendben.
- Ennyit szerettem volna.
- Rendben....
- Bármilyen baj van gyere hozzám megbeszéljük jó?
- Öhm...jó és köszönöm....
- Ez vsak természetes.

Ez után az órák csak teltek és teltek én pedig akkor eszméltem fék mikor éppen itthon a cipőmet vettem le.
Jake a kanapén feküdt és nézett valami filmet. Anyu bánatunkra főzött. Bementem a konyhába és leültem egy székre.
- Szia!
- Szia!- köszönt vissza anyu majd tovább néztem a szakács könyvet. Épp őrölthúst tett egy tányérra és ráöntötte a tejet.
- Anyu nem hiszem, hogy ezt így kell.- folytottam vissza a kitörő nevetésem.
- Szerintem se...- rázta meg a fejét.- Akkor paprikás krumpli lesz.- kicsit boldogabb lettem.

Kimentem a nappaliba Jake már nem nem volt ott így felindultam az emeletre. A szobájában sem volt így bementem a szobámba. Egy kis cetli fogadott.

Rencsike!
Gyere ki a parkba pls....

Ennyi volt a cetlin, kicsit hűvösebb volt így felvettem még egy felsőt nehogy megfázzak.
- Jake kint van a parkba megkeresem.
- Jó de gyertek majd haza.
Mintha világgá szeretnék menni....

A deszkámmal suhantam a parkkal lefékeztem és leszálltam. Mivel már eléggé sötétedett így majdnem üres volt. Körbe néztem egy tisztáson egy csapatot vettem észre akik nekem integetnek. Eléggé megjedtem de megnyugodtam mikor Jake és Milán felém jön.
- Gyere Reni....- hívtak mire odamentem.
Ott volt majdnem az egész osztály.
- Reni ne haragudj mi csak féltünk.- Mondta szomorú hangon Virág.
- Nem haragszom.- néztem fel rájuk.
- Tényleg?
- Igen Robi nem haragszom. Köszönjétek nekik- mutattam Jakre és Milura.
- Kösz.- nevettek.
- Ren biztos jól vagy? Nincs semmi baj?
- Nincs nyugi...
- Biztos?
- Igen semmi bajom jól vagyok.
Jake megbökött mire ráléptem a lábára.
- Na jó....akkor nézzük a csillagokat.- vágta le magát a földre Andris.
Mind leültünk és a csillagokat kémleltük.
- Köszönöm...- néztem a többiekre.
- Nem mi köszönjük, hogy nem haragszol.- Kinga kedves volt amin mind meglepődtünk.
Anyu hívta Jaket, hogy menjünk haza így elindultunk.
- Miért nem mondtad el neki az igazat?
- Mert- gondolkodtam.- Nem tudom.- vontam vállat.- Jobb ha nem tudják meg.
- Egyszer tudniuk kell.
- Tudom de az nem most van.

Egész este Jake hisztijét hallgattam, hogy ő játszani akar az új videó játékon nekem viszont tanulnom kellett. Végül arra jutottam, hogy bezártam az ajtóm és tanultam.....

Jövő héten minden nap csak egy rész lesz. Az is este mivel elutazok és csak akkor lesz időm.

Nagyon szépen köszönöm a több mint 6 ezer megtekíntést.
❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️