Szjg másképp

Május 31. Kedd

Reggel ugatásra keltem nem is ugatásra hanem nyüszítésre azonnal kipattantam és Pihe ágyához futottam. Ott feküdt könnyes szemmel nagyon gyengének nézett ki.
- APU! - kiabáltam lefutva a lépcsőn. Szerencsémre ott voltak a konyhába és kávéztak.
- Mi a baj kicsim!- állt fel.
- Pihe rosszul van.
Azonnal a lépcső felé vettük az irányt. Körülbelül fél hat lehetett.
- Beviszem a dokihoz.- vette fel apu miután betakartuk. Ágyastól vitte ki a kocsiba és ment el vele.

Nem tudtam mit kezdeni magammal. Fel-le járkáltam anyu meg nyugtatni próbált, hogy semmi baj sem lesz. Telt az idő de semmi apu nem hívott mi meg nem akartuk zavarni.

Fél nyolckor elkesztem készülődni, felöltöztem fogat mostam megfésültem a hajam majd lementem anyuhoz a táskámmal a kezembe.
Szettem:

Ahogy leértem a lépcsőn akkor nyílt a bejárati ajtó amin apu lépett be  kezében Pihével. Azonnal odafutottam és magamhoz öleltem Pihét.
- Pihe beteg.- ült le a kanapéra mire lefagytam.- Az orvos szerint nincs sok ideje, ami meg marad azt iszonyatosan nagy fájdalmakkal éli át. Azt tanácsolja altassuk el.
- Mi?! Nem ez nem igaz! Mond, hogy nem igaz!- öleltem magamhoz.
- Sajnálom kicsim.- hajtotta le a fejét.
- Kicsim nyugodj meg.- ölelt meg anyu.- Lehet, hogy szereted Pihét de beteg és rosszul van.- igaza van.- Jobb ha nem szenved.
- Igazad van, de nekem erre nincs lelkierőm-öleltem meg újra Pihét.
- Még két hét jó majd meglátjuk. Pénteken kap gyógyszert, hétfőn pedig megvizsgálják komolyabban. Viszont ha az eredmények nem jók Pihét el kell altassák.
- Rendben- bólíntottam majd Pihét betakarva a kanapéra fektettem. Elmemtem megmostam az arcom. Az órára pillantottam, 7.50.
- Nekem mennem kell mert elkések.- öleltem meg Pihét, majd puszit nyomtam anyuék arcára és elindultam a deszkámmal a sulihoz.

Szerencsémre a többiek éppen akkor indultak be így még nem késtem el.
- Sziasztok!- álltam meg a deszkával.
- Szia, Csoki, Hello- köszöntek majd Virág és Kinga megölelt.
- Mi a baj?- maradtunk le a fiúktól.
- Pihe ma rosszul volt apu még bevettem az orvoshoz aki elmondta, hogy beteg.
- Apukád?!- állt meg Virág.
- Virág most mondja, hogy Pihét vitte be az apukája, hogy lenne ő beteg?
- Ja...
- Elakarják altatni.- fakadtam ki. Könnyeim csak folytak és nem álltak el.
- Renáta tudom, hogy szereted de lehet jobb lesz neki így.
- Anyu is ezt mondta- mosolyodtam el.- Csak nem bírom elengedni. Nem tudok belegondolni milyen lenne nekem nélküle.
- Tudod mielőtt bekerültem ide azelőtt volt egy lovam. Kicsi korom óta megvolt én neveltem, én tanítottam be, versenyeken mindig vele voltam. Aztán egy verseny végén rosszul volt, elvittük az orvoshoz aki elmondta már nincs sok ideje és, hogy elfogja altatni. Akkor éreztem először azt, hogy nem tudok mit tenni, két nap múlva pedig már elvolt altatva az én drágám. Láttam a fájdalmait a szemében. Nekem is ugyanúgy fájt de engedném kellett.
- Köszi, hogy elmondtad.- megakartam ölelni de nem engedte
- Elkésünk- azzal engem és hippi barátnőmet hátrahagyva minket.
- Szerintem siessünk- kezdett el felfutni a lépcsőn én meg utánuk.

Az órák nagyon gyorsan teltek én pedig nulla életkedvel ültem végig az egészet.
Suli után még elköszöntem a többiektől és hazaindultam. Útközben bementem egy boltba és vettem Pihe kedvenc nasijából. Otthon amíg anyu főzött én Pihével játszottam, ebéd után tanultam meg Pihével az ölembe olvastam. Vacsora után megfürödtem majd Pihét is rendbe szedtem majd lefeküdtem aludni az én drágámmal....