Szomszédom Niragi II.

12.

Nagyon nehezen telnek a minden napok nélküle. Nem tudom felfogni , hogy ezt kellett tennem. De sajnos ez van... próbálok rajta túl jutni. Így is lassan 2 hónapja hogy elolvasta a levelet , mégis mintha tegnap történt volna.

- Jane! Jane! Zárjunk? - jött be Mira az egyik beugrósunk.

- Szerintem igen. Hozd be előtte a kasszát, hogy leszámoljam addig te zárj be légyszi. Ha megvagy , gyere megmutatom h kell . - mire bólintott és magamra hagyott. Ránéztem a telefonomra és láttam hogy  Choi es Lizzi írtak a csoportba. De Choi írása lepett meg a legjobban.

- Úgyis kiszedünk a szarból, hosz ezért vagyunk itt. Ma bemutatom az egyik jó barátomat aki pszichológus. Ne ilyedj meg , nem bánt.(Choi)

- Úú ... csak nem titkos kezeltetésrlt akarsz intézni?(Lizzi)

- Nem, de ha valünk nem beszéli meg vele hátha.

- De bakker! Orvosnak fogja venni, biztos nem fog vele beszélni!

- És ha mondjuk nem orvosként venné fel, hanem barátnak mint mi?

- Nos , megvagyok a zárással! Jöhetek? - állt meg az ajtóba Mira.

- Gyere persze. Na megmutatom a kasszazárást , amit neked kell tudni. - mosolyogtam rá. Nagyon ambíciózus , és még azóta is , hogy 3 hónappal ezelőtt az állás interjún is félt.
Ügyesen végig csinálta , de mielött bárki kérdezné miert most tanulja meg , azért mert most látom biztos pontnak már.

- Na és most mielőtt befejezném a takarítást megkérdezhetem hogy miért lógatod az orrod? - nézett rám cukin.

- Hát, őszintén? Szar a szakítás , de az élet nem áll meg! Jobb lesz majd...- sóhajtottam.

- Tudok valahogy segíteni? Akár melóba vagy bárhogy?

- Egyenlőre nem , így is nagy segítség hogy mostmár ügyesen dolgozol és önálló vagy. Na de gyorsan felmosok , te pakold el a pultot , és nyomás haza!
- Nevettem.

~~~~~~

Otthon épp Netflixeztem , mikor csöngettek. Egy jó horror film után azért ez kiakasztotta a szívemet.

- Megyek! - mire felpattantam , felvettem a mamuszom es a köntösöm majd kislaffogtam.

- Na hali, jöttünk nálad csöveskedni!  Itt van jóbarátunk is James is! Ő a mi kis pszichologusunk! - mire előrángatta Choi Lizzi mellől a sráxot. Szegény majdnem beesett az ajtón.

- Gyertek majd bent köszönünk. Szokásos kávé cigi a helyén ! Choi mellesleg , fejezd be bármit is találtál ki! - csuktam be az ajtot magam mogott.

- En is ezt mondtam neki! - tette fel a kezét védekezöen Lizzi.

- Na akkor megyek csinálok még kávét nem lesz elég! - lécelt le Lizzi.

- Szia Jane! Csoportba csak annyit mondtak hogy pszichologus vagy többet nem. Isten hozott az elmeroggyantak házába ! -mutattam hármunkra.

- Szia James! Choi régi iskola társam és jó barátom. A poen az hogy mai napig nem tudom Choi miert akar veled minden aron osszeborolnalni egy komolyabb beszelgetesre- mosolyodott el zavaraban.
Neki is szinten hasonlo beütése volt mint Nirának , csak hullámosabb hajjal , és pisze orram , ami nagyon karakteresse tette az ő fejét is. Ajj megint Nirán agyalok le kene higgadnom!

- Szerintem azért mert két hónapja szakítottam exemmel , azelőtt egy kicsivel halt meg anyu , és em8att ide költöztem , és azt hiszik nem mindent mondok el , ami a buksimba van. De ez csak tipp! Gyere kávézzunk! Kérsz valamit enni? - moslyogtam , majd fülem mögé raktam egy hajtincsemet , és kínomba sóhajtottam. Utána a konyha fele vettem az irányt.

- Enni nem kérnék , de a kávét elfogadom , köszönöm.

Nemsokkal azutan h kimentunk ragyujtani vettem eszre hogy tok hivatalos ingbe nyakkendobe , egy enyhen feszulos farmerba , es egy bakamcsba volt. Szerintem melo utan lehetett o is.

- Na de Jane! Meselj mikor hagyod abba a folytonos depit , mert ez faj mar nekunk! Nem hagyod hogy segitsunk! - kerdezte meg Lizzi.