Szomszédom Niragi II.

42.(visszaemlékezések)VÉGLEGES BEFEJEZÉS - JANE

_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-

Sosem felejtem el hogy Nira mindenkire hisztizett.
Sose ertettem miért...

Ott volt például Choi egy időbe , utána meg a többi...
Aztán egyszercsak rájöttem...

Ő nem csak engem védett, hanem az önzetlen szeretetem. Erre akkor jöttem rá , mikor vacsoráztunk a parton.
Akkor fogalmazódott meg bennem , hogy a múltba visszamenni a hiány érzet miatt a legrosszabb dolog.
És hogy miért?
Mert a múlttal nem lesz jövőd.
Nekem a jövőmre van szükség.
Nirára sose fogok haragudni , mert szétváltak útjaink....
Igazából így volt jó minden. Lizzin nagyon sokat sikerülf segítenem ami külön jól esik. Viszont mostmár ideje neki is meglennie egyedül
....
Choi végül nemsokkal a parti dolgom után elköltözött , mert úgy érezte, hogy neki máshol kell lennie. Hozzáteszem, lett párja viszont nem hozzá feltétlen , csak közelebb hozzá.
Sose felejtem el , a búcsú esténket.

Visszamentünk mindannyian a Beckbea. Persze Ren is csatlakozott , de ő nem sok mindent értett hiszen ő nagyon sok mindenről lemaradt
....
Viszont egyáltalán nem baj...talán jobb is így.

- Emlékszel Nira , itt kötöttél bele elsőnek Janebe?

- Tudom, viszont mindig ide jártatok pletykálni. - morogta .

- Jó , de ne feledjük el volt is okuk rá , főleg miután kiderült a közös múltunk. - húzott le ehy rövidet Choi, miközben majdnem megfulladt a nevetéstől.

- Jól van , de emlékeztek e mikor Lizzi égen földön szerelmes volt valami gáz csávóba? - hozta fel Ariso.

- Igen , de az írtó gáz volt. De át kellett ezt is élni. Na de Jane.... sose felejtem el , az irodai munkát , az IT csapatot!

És így ment órakon at a beszélgetés. Majd kitaláltam , hogy mivel hajnali 4 óra van , és ehyedül Ren nem ivott mert valakinek vezetnie is kell, íg,kimentünk a partra ami közel volt mindenkihez és zsaru mentes övezet volt.

- Nos , ha mar lejöttünk hogy megitassunk akkor tessék inni! - nevetett Nira , majd atkarolta és egy üveg whiskeyt nyomott a kezébe.
10 percen belül mondanom sem kell , hohy őskáoszt csináltak a srácok. Énekelve szédelegtek , és mikor elborultak hatalmasat nevettek a földön ülve egymáson.
Tipikus óvodások
....

- Jane! Ha már a srácok ott hagyták egyedül a kevés bort, befejezzük? - nyújtotta felém Lizzi.

- Na jó, egye fene! De csak mert piát nem pazarolunk. Amúby milyen érzés mindezt abba hagyni? - húztam meg az üveget.

- Hát elsősorban , anyud tuti büszke lenne rád! Erős vagy, és kitartó! Mint ő! Viszont , szép csapat kovácsolódott belőlünk össze. Voltak bőven kalandok, de ez így volt szép! Az hogy kinek mint és hogy , azt már majd az Isten rendezi...

- Ebben van igazság.... de fáj hogy csak egy korszak volt...

- Nem ! Nem csak az volt ! Mi egy család voltunk , es vagyunk is. Niraval mi lesz?

- Külön út... nem megy ez nekünk. De a közelembe lesz... nem haragszok ra, de ez így szép...

És végül , és nem utolsó sorban , mindenki oda került ahova kerülnie kellett. Ez így volt szép!
Ren jóbarátom lett , és tartja bennem a lelket. Segít hogy orvoshoz járjak mert nagyon gyászolom a dolgot....
Lizzi, nemrég lett terhes , aminek roppant örülök. Én végre átadva anno a pékséget Lizziéknek , már csak örülni tudok neki.
Az új munka még nehéz.... mert hát visszamentem oda ahol anno megismertük Niráékat , csak már osztályvezetőként.

Bármi ami történt , okkal történt... nem keresem a miérteket , csak örülök hogy megtörtént. Sokat változtam , de anya is büszke lenne rám. Nagyon hiányzik...de ez az élet rendje.
Megtanultam kiállni magamért , és másokért. Szívből szeretni, de lemondani is róla.
Mindenki tanult belőle valamit... én ezt :

" Nem minden a szerelem , de mindened lehet a szeretet."

Bárki aki olvasta a történetem , remélem velem együtt érez a maga életében egy szakaszt ami elmúlt , de szeretve tekint vissza rá.
Tegyünk így mindannyian!
Ég veletel skacok , Jane távozik! - majd becsuktam a laptopom tetejét , és már nem írtam többé róla..