Szomszédom Niragi II.

11 .

Az asztali fiókomból előszedtem A LEVELET ! Ez pedig azèrt hangsúlyoztam ki, mert az az egyetlen dolog ami mindent összefoglal rólunk.

Sose gondoltam volna , hogy valaha ez lesz! Megpróbáltuk megmemteni már százszor de mind hiába!
Nagyon megtörtem mikor anyu elment. Sajnálom hogy elveszítettem a fejemet , de nekem már csak ö maradt! Nehéz volt vele , de nagyon szerettem!
Egyszerüen szétesésem indokolt volt , de nem volt helyén való minden esetben. Sajnálom , de már magamat se bírtam elviselni. Neked is voltak bőven hibáid , de kinek nem?
Fájt , mikor bebasztad az ajtót és közöltes hogy sose jössz vissza! Hiába láttalak minden nap a városba úgy kellett tennem mintha nem ismernélek. Szétszedett a tudat fájdalma hogy már nem lehetek melletted , de mégis ott hagytál! Bele kellett törödnöm ....
Szeretlek , és mindig is foglak, DE nem tudom megbocsájtani az ott hagyásomat neked! Légyszives értsd meg! De akkor rúgtad ki alólam a széket , mikor legjobban szúkségem volt rád!
Sajnálom , de el kell engedjelek , mert csak megölnénk egymást!
Szeretni foglak míg élek , de békével válok el tőled!

Miközben olvasta a sorokat , láttam hogy megdöbbent , és nem erre számított. De ez az igazság! Akármennyire meg vagyok a mai napig bolondulva érte , ha jót akarom magamnak , nem teszem meg újra! Na meg ki tudja azóta kikkel lehetett....
Ez nekem már sok lenne. Inkább maradjunk barátok , akik egymásra vigyáznak , mintsem mérgező pár!

- Jane , tényleg ezt szeretnéd? - hajtotta össze a levelet majd eltette a farzsebébe. Éreztem az elcsuklást a hangján.

- Igen ezt! Szeretlek , de nem akarlak jobbam megölni lelkileg! Inkább vigyázok rád barátként!

- Tudod jól hogy én is szeretlek , de akkor el kell fogadjam. - sóhajtott egy nagyot , majd körbe forgatta a szemét és nyafisan rám nézett . - Ajj , de dilóóm , nem akarlak elengedni! - ölelt magához szorosan. Éreztem a cinom vanilias beütésű friss illatú parfümjének az illatát. Bár hihetnék másba! De már nem megy
....

- Butus , sajnálom , de el kell engedjelek! - mire lazítottam az ölelésen , majd homlokomat homlokának támasztva felnéztem rá. - Így adok neked szabadságot , kis hülye! Kapsz tőlem egy búcsú  ajándékot ! - mire utoljára lágyan megcsókoltam. Szívbemaróan fájt....

Miután Nira elment Choival egész éjjel róla beszéltünk. Sok volt a bőgés de kellett. Itt aludt nálam a nappaliba , én meg a szobába. Néha felnézett hozzám , de hallottam hogyhalkan becsukja maga mögött az ajtót.
Nem voltam nyugodt....idegesített ez a majom! De fel kell épülnöm.
És mintart vissza hogy visszamenjek hozzá? Bárki hozzá ér , ám legyen! De többet nekem akkor nem kell!